Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-24

Az országgyűlés képviselőházának £4. ü több ennek az intézetnek a deficitje, amely még a régi időkben történt rendelkezések, gründolá­sok, vásárlások és építkezések folytán állott elő. (Sauerborn Károly: A felhőkarcoló!) Há­rom évi szolgálat után kell ennek az intézetnek 240.90 pengő nyugdíjat és negyedévenként 385.50 pengő lakbért a képviselő úr számára fizetnie. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) De a képviselő úr nemcsak ezt tette. A kép­viselő úr egyenesen visszaélt azzal a ibaráti összeköttetéssel, amellyel rendelkezett bent az intézetben és ha valakinek oka volt hallgatni ezekről a dolgokról, a képviselő úrnak kétszeres oka lett volna hallgatni. A képviselő úrnak hallgatnia kellett volna azért, mert a képviselő úr 1930. nyarán megnősült és amikor megnő­sült, akkor kijárta az intézetnél azt, hogy an­nak ellenére, hogy egészséges, — mert hiszen nem tételezhető fel, hogy mint beteg ember nő­süljön meg — 1930 nyarán, amidőn megnősült, a pénztár költségén beutalják a kenései ideg­szanatóriumba; de nemcsak önmagát utaltatta be, hanem beutaltatta ugyanakkor a feleségét is a beteg munkásak költségén. Mindketten meg is jelentek a kenései szanatóriumban. Tekintettel azonban arra, hogy ebben a szanatóriumban férfiak és nők külön vannak elhelyezve és nincsenek berendezkedve nász­utas betegek részére, (Derültség a szélsőbal­oldalon.) éppen ezért ki kellett lakoltatni eb­ből a szanatóriumból egy tisztviselőt és en­nek-a tisztviselőnek a vendéglőben kellett la­kást kivennie addig, amíg Kóródi Katona képviselő úr nászutazásának idejét ott, a be­teg munkások gyógyítására rendelt intézet­ben el akarja tölteni. (Györki Imre: Szégyelje magát!) A baj csak ott történt, hogy az ott gyógyulást kereső betegek felhívták a figyel­met erre .a szégyenletes és példátlan esetre. Hangsúlyozom, hogy szégyenletes és példát­lan eset, hogy az intézet tisztviselője vissza­éljen ilymódon egy intézménnyel és a maga nászutazási költségeit a beteg munkások ro­vására akarja megfizettetni. Ezek felhívták az intézet elnökségének figyelmét erre az esetre és amikor felhívták, akkor az elnök­ség, a vezérigazgató úr táviratilag kérdést intézett az iránt, -hogy igaz-e ez és erre a képviselő úr 24 óra alatt elhagyta a szana­tóriumot, (Derültség a szélsőbaloldalon.) nász­utazását valószínűleg másutt folytatta s nem a pénztár költségén és terhére. (Zaj jobb felől.) Ha tehát valakinek van oka szégyelni ma­gát, akkor a képviselő úr szégyelje magát, mert a képviselő úr visszaélt azzal a baráti összeköttetéssel, amelyet ott szerzett. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj jobb felöl.) Elnök: A képviselő urat sértő kifejezé­séért rendreutasítom s figyelmeztetem, hogy a személyeskedéstől tartózkodjék! Peyer Károly: A képviselő úr baráti összeköttetéseinek kihasználásával beteg mun­kásokat rövidített meg, amikor magát a sza­natóriumba beutaltatta gyógykezeltetés cél­jából, holott remélhetőleg sajátmaga sem fogja állítani azt, hogy beteg volt. Elnök: Váry Albert képviselő úr a ház­szabályok 143. |. a) pontja alapján kért szót. A szót a képviselő úrnak megadom. Váry Albert: T. Ház! Személyes megtá­madtatás visszautasítása címén a következő tényállás alapján kértem szót. Kéthly Anna igen t. ^képviselőtársam "be­szédében a leventeintézményt bírálta, és en­nek kapcsán a következő kijelentést tette: «Nekem nagyon fáj a gyermeklélek mérge­zése.» Erre Szeder Ferenc képviselőtársam lése 19$1 november 19-én, csütörtökön. 33Ô részéről a gyorsírói feljegyzések szerint a következő közbeszólás hangzott el: «Mit mon­dott Váry Albert képviselő úr a pestvárme­gyei közgyűlésen a leventeoktatásról?» A kö­vetkező felszólaló, Kelemen Kornél t. képvi­selőtársam, védelmébe vette a leventeintéz­ményt, Kéthly Anna képviselőtársam fel­szólalásával szemben. A védelem során a kö­vetkező közbeszólás hangzott ismét Szeder Ferenc képviselőtársam részéről: «Kérdezze meg Váry Albertet, mit mondott a várme­gyei törvényhatóságon a leventeintézmény­ről!» Szeder Ferenc t. képviselőtársamnak ez a két közbeszólása arra matat, mintha én Pest vármegye közgyűlésén, a legutóbbi közgyűlé­sen, mint megyebizottsági tag, a levente intéz­ményről elítélő nyilatkozatot tettem volna. (Egy hang jobbfelől: Így állította be!) Ezzel szemben a tényállás az, hogy én mint vármegyei bizott­sági tag, Pest vármegye legutóbbi közgyűlésén a községi háztartások eladósodására való tekin­tettel kifejtettem, hogy különböző intézmé­nyeinket revízió alá kellene venni, talán meg­reformálni, hogy miként volna lehetséges a községi háztartások anyagi helyzetén segíteni. Ennek kapcsán természetesen sorbavettem mindazokat az intézményeket, amelyeknek anyagi terhei a községeket terhelik. így került a szó a levente-intézményre is, amelynek reformá­lása tekintetében én bizonyos indítványokat tet­tem. Az indítványokat Pest vármegye alispánja nem fogadta el. Indítványom célja kizárólag takarékossági cél volt. Hangoztattam, hogy a levente-intézménynek célja, hivatása tekinteté­ben teljesen egy vagyok mindazokkal, akik a levente-intézményt megalkották, szeretik _ és iránta lelkesedéssel viseltetve, azt fenntartják, (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Amikor láttam, hogy az alispán úr nem fogadja el in­dítványomat, amellyel a takarékosságot céloz­tam, akkor természetesen az indítványomat visszavontam. En tehát a levente-intézmény ; ellen Pest vármegye közgyűlésén egyetlen elítélő nyilat­kozatot nem tettem, sőt ott is hangoztatom, hogy a levente-intézmény iránt a legnagyobb szeretettel és lelkesedéssel viseltetem és azt fenntartandónak tartom. (Helyeslés a jobbolda­lon. — Felkiáltások jobbfelől: Nahát!) Végtele­nül sajnálom azt az irányt, amelyet egyik-má­sik t. képviselőtársam követ, hogy a politikai küzdelemben bizonyos nyilatkozatok egyoldalú és nem jóhiszemű beállításával (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) diszkreditálni kívánnak olyan jószándékú és hazafiasságból fakadó felszólalá­sokat is, amelyek egészen mást céloztak, mint amilyen irányban azt Szeder Ferenc t. képvi­selőtársam itt a Házban közbeszólás alakjában szíves volt feltárni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Ennek következtében kénytelen vagyok ezt a nem jóhiszemű beállítást visszautasítani. (He­lyeslés jobbfelől és a középen. — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Elnök: Koródi Katona János képviselő úr a házszabályok 143. §-ának a) pontja álapján kért szót. A szót a képviselő úrnak megadom. Kóródi Katona János: T. Képviselőház! Mi­előtt ebben a személyes kérdésben felszólalnék, egy bejelentéssel tartozom a t. Háznak. Mielőtt a választás után a Házba betettem volna a lába­mat, figyelmeztettek illetékes helyről, hogy a szociáldemokraták kijelentették, hogy ha va­lamikor az Oti. kérdésében ki fogom nyitni a számat, ők majd megmutatják, hogy így meg amúgy lesz. (Peyer Károly: Ki mondta ezt?)

Next

/
Oldalképek
Tartalom