Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-24

328 Az országgyűlés képviselőházának j$, kab: Még mindig születik!) és amikor a t. túloldal a leventeintézmény ellen ilyen vádakat •hangoztat, akkor egy dudát fúj a csehekkel, akiknek sajtója, akiknek parlamentje nap-nap után követeli a leventeintézmény megszüntetését. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Rémes! — Szeder Ferenc: Kérdezze meg Váry Albertet, mit mondott a vármegyei törvényhatóságban a leventeoktatásról! Kérdezze meg! — Elnök csenget.) Szeder igen t. képviselőtársamat megnyugtatom, (Szeder Ferenc: Kérdezze meg tőle!) Váry Albert képviselőtársam sohasem fog olyasmit mondani, amiből azt lehetne következtetni, hogy a leventeintézmény tekintetében az volna az álláspontja, mint amelyet előttem szólott t. képviselőtársam kifejtett. (Szeder Ferenc: No, nem egészen! Indítványát mégis viszszavonta! — Zaj a jobboldalon. — Szeder Ferenc: En tudom, mit beszélek, én végighallgattam!) Elnök: Ismételten figyelmeztetem Szeder képviselő urat, maradjon csendben. (Szeder Ferenc: Kérem, én ott voltam! — Zaj.) Kelemen Kornél: A leventeintézmény körül is lehetnek hibák. A leventeintézmény körül is merülhetnek fel olyan reformszükségletek, amelyeket végre kell hajtani, meg kell valósítani, de ez még nem ok arra, hogy azt mondjuk, hogy a leventeintézmény révén lélekmérgezés folyik. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem is igaz! — Szeder Ferenc: Lehetne róla csevegni.) Én azonban megértem a túloldal álláspontját. Aki a nemzeti gondolatnak elhintését lélekmérgezésnek tekinti, (Ügy van ! Ügy van! jobbfelöl.) annak nem lehet mást moaidania, mint azt, amit t. (képviselőtársunk az előbb állított(Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A másik dolog, amit nem lehet szó nélkül hagynom, (Zaj.) az, hogy t. képviselőtársam folyamatban lévő bűnügyeket hozott ide és folyamatban lévő bűnügyekkel kapcsolatban a kormánnyal és a lemondott kormánnyal szemben akar itt vádakat hangoztatni. Ami a Vayügyet illeti, nekem az az álláspontom, hogy folyamatban lévő, nem jogerős, bíróság előtti ügyről lévén szó, ezzel itt a Házban foglalkozni nem illik. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ami pedig az illeti, hogy a Vay-üggyel kapcsolatban t. képviselőtársam azt az állítást hangoztatta itt, hogy csak a bizonyíték hiánya miatt történt felmentés, erre pedig az a válaszom, hogy minden becsületes polgárembernek az a kötelessége, hogy ha egyszer a bíróság valakit felment, azt minden további kételkedés nél^üi tudomásul vegye. (Weltner Jakab: Hová tűnt el az a dossier a 100 levéllel? — Zaj. — Elnök csenget.) Ami pedig a múlt kormány felelősségét illeti, erre majd később fogok rátérni, mert nem akarom magam ibeszédém fonalából kizökkenteni hagyni. T. Ház! Mindannyian tudjuk és tapasztaljuk, hogy a mai súlyos gazdasági viszonyok hatása alatt map-nap után válik pár ezer ember munkanélkülivé. Ha azonban egy gyár leállítja üzemét, akkor nemcsak az ipari munkások veszítik el kenyerüket, hanem ugyanakkor elveszíti kenyerét sok száz tisztviselő, mérnök, intellektuel, úgyhogy, ha arról van szó, hogy a munkanélkülieknek, az Ínségeseknek segélyt adjunk, akkor ennek a segélyosztásnak úgy kell történnie, hogy azok a szellemi téren működő intellektuel elemek, akik kenyér nélkül maradnak, éppen úgy részesüljenek ebben az inségsegélyben, imint az ipari munkások. (Ügy van! a jobboldalon.) A napokban nagy vihart vert fel itt a munkanélkülisegély kérdése. Az, hogy ülése 1931 november 19-én, csütörtökön. adjunk-e munkanélkülisegélyt, vagy nem, olyan hatalmas nagy elvi kérdés, amelyet ilyen félórás parlamenti beszéd keretében eldönteni nem lehet. Nekem az az álláspontom, hogy főleg az állam mai gazdasági helyzetét tekintetbe véve, szisztematikus^ munkanélküli segélyezésről szó nem lehet. (Ügy van! a jobboldalon, — Propper Sándor: A maga gyermekei nem éheznek!) Ez azonban nem jelenti azt, hogy mi erről az oldalról, amint már tegnap Niamessny Mihály képviselőtársam kifejtette, becsületes magyar munkásoktól csak azért, mert az ő politikai vezetői más nézeten vannak meg .akarnók tagadni a segélyt, vagy ki akarnók őket zárni az ínségakcióból. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Ez nekünk nem lehet szándékunk, sőt ellenkezőleg az .a törekvésünk, hogy minden becsületes, hibáján kívül munkanélkülivé vált faj testvérünknek segélyt adjunk, (Szilágyi Lajos közbeszól.) mégpedig annak az. akciónak keretében, amely az egész országra kihat. (Ügy . van! a jobboldalon.) Teljes mértékben osztom azonban a keresztény gazdasági pártnak azt a , tegnapi állásfoglalását, hogy a segélyosztásnak csakis hatósági keretekben szabad megtörténnie. (Ügy van! a jobboldalon. — Szilágyi Lajos: Ez a legbiztosabb!) Nem azt mondom, hogy akár a szakszervezeteknek, akár más testületeknek, mert vannak maß testületek, korporációk is, segítő kezét, támogatását információadás végett, vagy egyébként igénybe ne vegyük, nem lehet azonban ennek a segélyezésnek azt a jelleget adni, mintha az állam pénzéből a szakszervezetek .adnának a munkásnak ajándékot. (Ügy van! a jobboldalon.) Ez az egyedüli kifogásunk, egyébként a kormány ,bölcseségére hízzuk, hogy a segélyezés hatósági keretekben unikép fog megtörténni. Rá kell azonban térnem a vidékre is. Hiszen a legnagyobb igazságtalanság az, hogy amidőn idefent munkanélkülisegélyeket osztogatunk és 150.000 pengőt nagyon könnyen odaadunk az ipari munkásoknak, akkor a földmívesszegényeknek, vagy hogy modern forradalmi kifejezéssel éljek, a nincsteleneknek a segítéséről és támogatásáról kellő gondoskodás nem történik. Legalább az ínségakció, sajnos, még nem haladt idáig és időben és lépésben az ipari munkások segélyezése feltétlenül megelőzte a vidéki földnélküliekét. Ravasz László püspök a napokban egy egyházkerületi közgyűlésen beszédet tartott, ahol azt mondotta, hogy senki sem tud úgy böjtölni, mint a magyar paraszt. Ebben neki tökéletesen igaza van. A magyar paraszt, amikor baj van, szükség van, ínség van, életstandardját úgy le tudja szorítani, hogy a magyar tanyákon 10—20 pengőből egy egész család el tud élni. (Szeder Ferenc: Elég szomorú, hogy ez így van. — Szilágyi Lajos: De ha olvassa, hogy a szakszervezetek pénzt osztogatnak, akkor aztán ő is követelődzik!) Elég szomorú, hogy így van. En azonban csak arra a különbözésre akarok rámutatni, hogy míg a magyar paraszt akkor, amikor szükség van, tud nélkülözni és még a közterheket is ki tudja koplalni, mert tudja, hogy a közterhek fizetése hazafias kötelessége, addig az ipari munkásságnak első dolga a munkanélkülisegélyek kérdésének felvetése és segélyek követelése. Előttem szólott t- képviselőtársaim erről az oldalról fejükre olvasta az ellenzéki t. képviselő uraknak, hogy a múlt parlamentben micsoda beruházásokat követeltek. Szinte csodálatos hatása volt ennek a felolvasásnak: alig volt 1 a túloldalon ülő ellenzéki képviselő urak közül