Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-24
Az országgyűlés képviselőházának &U. il valaki, aki valami nagyobbszabású beruházást ne követelt volna a kormánytól, most pedig egyszerre szégyenlik azt, hogy a múlt parlamenti ciklusban mindenki beruházkodni akart és a kormányt minden felszólalásban újabb és újabb nagyszabású beruházásokba akarták belevinni. (Gál Jenő: Szégyeljük, hogy eltékozolták a pénzt, a helyett, hogy beruházták volna! — Zaj és ellenmondás ok jobbfelől. —- Dinieh Ödön: A pénz elment igy is! —Szilágyi Lajos: Még ellenségeink sem állítják ezt!) Én más állásponton vagyok. En most is azon az állásponton vagyok, hogy igenis kell beruházni; most is azon az állásponton vagyok, hogy amennyire lehet, a beruházásokat nem megszorítani, hanem kiterjeszteni kellene úgy, hogy nem értek egyet a 6-os bizottságnak azzal a megállapításával, hogy a beruházásokat a legszükségesebb mértékig kell leszállítani. A szükséges mértékig már úgy is le vannak szállítva, a legszükségesebb mértékig való' leszállításnak semmiféle indoka fenn nem forog, sőt én azon az állásponton és azon a nézeten vagyok, hogy a beruházások további megszorítása gazdasági életünkre már valóságos katasztrófát jelentene. Előbb említettem, t. Ház, hogy a mi ma L gyar népünk mindig hazafias kötelességének tartotta a közterhek viselését, bármilyen áldozatába került is ez. Idevonatkozólag legyen szabad megemlítenem, hogy például az én községemben, Kunszentmiklóson húsz esztendeje nem volt egyetlen adóárverés sem. Ez nem azért történt, mintha nagy bőségben élt volna a nép, hanem mert élt benne az adómorál és élt benne a kötelességérzet a nemzettel szemben. Most azonban bizony a helyzet megváltozott, (Pakots József: Nem kell visszaélni ezzel a hazafias érzéssel!) ma olyan viszonyokat élünk és annyira súlyosak vidéken is a gazdasági állapotok, hogy én a legkomolyabb formában azt a kijelentést kell, hogy tegyem: népünk valósággal fizetésképtelen lett. (Dinieh Ödön: Ügy van, ez igaz! Csakhogy egyszer onnan is halljuk!) A szőlőbirtokosok és szőlőtermelők, akik a szőlőkonjunktura idején nagy kölcsönöket vettek fel, egészen jóhiszeműen, most katasztrofális helyzetbe kerültek. A rettenetes kamat s az igen súlyos illetékek valósággal tönkreteszik ezt a népet és ha nem jön a legsürgősebb segítség, beláthatatlan következményei lesznek ennek a helyzetnek, (Dinieh Ödön: Igaz! TJgy van!) Az igazságos adók iránt a magyar nép mindig fogékony volt, az igazságtalan közterheket azonban sohasem volt hajlandó viselni és most is az ilyen igazságtalan közterhek rontják meg az adómorált. Speciális kiskunsági baj az, amelyről most meg fogok emlékezni, alig érdekel egykét képviselő urat, de kénytelen vagyok idehozni a parlament elé, mert sajnos, bármenynyit deptutációztunk, bármennyit kértünk, bármennyit könyörögtünk, bármennyit üléseztünk is, ez a kérdés megoldva még ma sincs. Ez a kérdés pedig a Dunavölgyi Lecsapoló Társulat ügye. Méltóztatik tudni, t. Ház, hogy Pestmegye felsőbb részén elindul egy lecsapoló csatorna, amely lehúzódik egészen Bajáig. Ez a csatorna a kormány felügyelete alatt készült, miniszteri biztos áll a társulat élén, aki a választmány és közgyűlés jogait gyakorolja. Az 1925 : IV. te. értelmében 7 millió kölcsönt vettek fel a csatorna elkészítésére, 15 év alatt kellett a kölcsönt visszafizetni, egyúttal viselni az összes fenntartási költségese lûêi november 19-én, csütörtökön, 32Ô ket is. Ez azt jelenti magyarul, hogy az adón felül minden katasztrális hold föld után 10 pengő 56 fillér ártéri járulékot kell fizetni, eltekintve a vadszik területektől, amelyekért valamivel kevesebbet kell fizetni. Méltóztassanak megengedni, hogy egy-két példát felhozzak arra vonatkozólag, hogy milyen képtelenséget mutat e téren a statisztika. Kúnszentmiklós község összes földadója, beleértve az összes földeket, amelyek nincsenek az ártérbe belevonva, 34.000 pengő, ugyanakkor pedig az ártéri adó 166.000 pengő. Peszéradacs község összes földadója 15.000 pengő, az ártéri adója 141.000 pengő. Izsák község összes földadója 28.000 pengő, ártéri adója 69.000 pengő és így tovább, de nem akarom a t. Házat ezekkel az adatokkal untatni. Azon a nézeten vagyok, hogy aki ezeket a csatornázási adókat a mai viszonyok között a mi népünkön be akarja hajtani, az nem akarhat mást, mint a csatornákmenti KisKúnság népét földönfutóvá tenni. (Dinieh Ödön: Ügy van! Ugyanezt mondotta Dinnyés Lajos napirend előtt!) Mély tisztelettel kérem tehát erről a helyről is a magas kormányt, hogy végre oldja meg ezt a kérdést. A földmívelésügyi miniszter úrban a legnagyobb jóindulat van meg a kérdés megoldása tekintetében, a pénzügyminisztérium azonban mindig pénzügyi akadályokkal szokott előjönni. Nekem az a kérésem, hogy az 1925 : IV. te. megváltoztatásával ezt a 15 esztendős törlesztési határidőt tolják ki 30—40 esztendőre és ilyen módon megoldható lenne a kérdés. Ha pedig nem 1 lehet, .abban az esetben tekintettel arra, hogy itt^százezer becsületes alföldi magyar ember sorsáról van szó, tekintsék a dolgot úgy, mintha ezt a vidéket árvíz öntötte volna 'ól vagy tűzvész pusztította volna el, de ezt a kérdést végre-valahára mégis csak meg kell oldani. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, kérem méltóztassék befejezni. Kelemen Kornél: Tisztelettel kérek egy negyedórai meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni 1 ? (Igen!) A Képviselőház a meghosszabbítást megadta. Kelemen Kornél: Váry Albert, Dinnyés Lajos és Teleki Sándor gróf képviselőtársaim, de az összes képviselők is pártállásra való tekintet nélkül kérnek és könyörögnek . ebben a kérdésben, sajnos, kérésüket és könyörgésüket eddig nem hallgatták meg. Ha ezután sem hallgatják meg kérésüket, az eredmény az lesz, hogy e százezer ember felett a hatalmat az izgatók és lázítók fogják átvenni. '• Említettem beszédem 'elején, hogy végére hagyom a választ Kéthly Anna képviselőtársamnak és mindazoknak a képviselőtársaimnak, akiknek beszédében ennek a vitának a során vörös fonálként húzódik végig a parlamenti felelősségrevonás kérdése. Vannak a képviselő urak között olyanok, akik beérik a politikai felelősség hangoztatásával is, vannak azonban a túloldalon a szociáldemokrata és demokrata képviselő urak között olyanok, akik továbbmennek, a lemondott, a volt Bethlen-kormánynak vád alá helyezését követelik (Szilágyi Lajos: A forradalmi kormány vád alá helyezéséről nincs szó! — Fráter Jenő: Azok nincsenek itt!) és ilyen irányú javaslatokat is terjesztettek elő. (Pakots Jézsef: Batthyány maga kérte!) Az egyik képviselő úr, Györki Imre képviselő úr« kétszer-háromszor is elhalasztotta ide48*
