Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-23
Az országgyűlés képviselőházának 23. birtokok fizetik. (Vargha Imre államtitkár: Mert a földbirtoknak is 1 ls része a kisbirtokosok kezében van!) A 8 milliót kitevő házadónak majdnem Hi részét, illetőleg még ennél is többet ismét csak azok a magyar emberek viselik, (Kun Béla: A kisemberek!), akiknek a mi felfogásunk szerint egyáltalán nem kellene adót fizetniök. (Kun Béla: A kisemberek, a ma még derék magyar polgárok!) Az államtitkár úr nyilatkozatának azt a részét, amely bepillantást enged a mi nem is progresszív, hanem azt lehet mondani, degresszív adópolitikánkba, csak a legnagyobb szomorúsággal hallottam, éppen ezért sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy válaszát tudomásul vehessem. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatalKérdem a t. Képviselőházat, méltóztatik-e a pénzügyi államtitkár úrnak a pénzügyminiszter úr megbízásából adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem 1 ! (Igen! Nem!) A Ház a választ tudomásul veszi. Sorrend szerint következik Lang Lénárd képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz a kíméletlen adóbehajtások tárgyában. A jegyző úr felolvassa az interpellációt. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Interpelláció a pénzügyminiszter úrhoz: Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy dacára annak, hogy az ország egyes vidékein olyan katasztrofális rossz termés volt, hogy a gazdáknak eladó gabonájuk nincsen, továbbá, hogy állatállományuk értékesítése lehetetlen, hitel pedig egyáltalán nincs, mégis kíméletlenül folynak az adóvégrehajtások még a legkisebb tartozások végett is? Nagyon sokszor előáll az az eset, hogy a gazdákat megfosztják jószágaiktól hihetetlen' olcsó áron, a kincstár pedig még sem jut adóhoz. Mit szándékozik tenni a pénzügyminiszter ár, hogy a fizetni akaró, de jelenleg nem tudó adós meg legyen kímélve a felesleges zaklatástól és az ezzel járó elkeseredéstőlH» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Lang Lénárd: T. Ház! Miután az előttem szólott Lázár Miklós és Szakács Andor igen t. képviselőtársaim ugyanerről a tárgyról beszéltek, csak egészen röviden kérem a t. Ház türelmét. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Azt hiszem, köztudomású, hogy az ország egyes vidékein, különösen nálunk Mosón megyében, ebben az évben olyan katasztrofálisan rossz termés volt, hogy nagyon sok gazdának még a házi szükséglete sincs meg, nemhogy még eladásra maradt volna neki gabonája. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Köztudomású továbbá, hogy az állatállományt ma még a leglehetetlenebb olcsó áron sem lehet értékesíteni. (Ügy van! balfeelől. — Kun Béla: Nincs meg Bécsbe a kellő kivitel lehetősége!) Kégebben kifizetődő volt a mezőgazdaságnak a tejtermelés és ma ebben is teljesen a végén vagyunk. A mi vidékünkön ma. csak nyolc fillért kapunk egy liter tejért. (Kun Béla: Le kell törni a tej uzsorát!) Azt lehet tehát mondani, hogy teljesen kiapadtak a mi pénzforrásaink. Az utolsó eszköz, amely maradna, a hitel. Ez — mindenki tudja — teljesen megszűnt. (Mojzes János: A bankok nem adnak! — Zaj.) Elnök; Csendet kérek. Az interpelláló képviselő úr először szólal fel, ne méltóztasülése iùÊl november iB-án, szerdán. 509 sék zavarni. (Felkiáltások a baloldalon: Most már másodszor! — Kun Béla: Csak a keserűség tör ki belőlünk!) Lang Lénárd: A bankok folyton követelik a hitel visszafizetését. Különösen arra hívom fel az igen t. államtitkár úr figyelmét, hogy a váltókat most csak egy hónapra prolongálják és folyton törlesztést követelnek. (Kun Béla: Miből törlesszen a kisgazda, hiszen a kamatot sem tudja fizeteni!) Ezenkívül még a kincstár is lefoglal mindent az adó végett. (Kun Béla: Ez így van!) Olyan lehetetlen helyzetben vannak a gazdák, hogy tényleg már a legvégső eszközhöz kénytelenek nyúlni. Ha más években hasonló esetek voltak, akkor kaptak különösen az ínséggel siujtott vidékek adóengedményeket, vagy halasztásokat, (Ügy van! balfelöl.) hogy a jobb idők beálltával tartozásaikat törleszthessék. Ebben az évben éppen az ellenkező történik. (Ügy van! balfelől.) Már tavasszal, amikor a jövedelemadóbevallások voltak, nem lehetett új bevallást tenni, mert a 100 holdon aluli gazdák 3—4 év óta nem tehetnek új adóbevallást, hanem az előző év? jövedelmiadóbevallást vették alapul. (Mojzes János: Nem figyelmeztetik őket!) Végre ki lett hirdetve, hogy tehetnek új adóbevallást, de ugyanakkor az adóhivatali közegek felszólítást kaptak, hogy lehetőleg ne engedjenek bevallást tenni, hanem mondják meg az embereknek, hogy úgyis hiába tesznek bevallást, mert nem kapnak halasztást. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urakl Láng Lénárd: Hazaküldték a gazdákat a községi irodából azzal, hogy hiába minden, spórolják meg a kérvényre ragasztandó két pengőt. Ügy is történt. Csak egynéhánynak sikerült új bevallást tenni; akik tényleg kaptak majdnem 100%-os engedményt, de a többiek ma is fizetik azt a jövedelmi adót, amelyet 1926— 1927-ben fizettek. Nagyon sok községben as^az eset is előfordult, hogy néhány évvel ezelőtt beruházásokat eszközöltek és akkor megszavazták, hogy a költségeket fedezik 70—75%-os pótadóval. Akkor a felsőbb hatóságok ezt nem engedték meg, legfeljebb csak 45—50%-ot. Ez idén, amikor a nyomor a legnagyobb, kiszállt a miniszterközi bizottság és több községre rárótt 100%-os pótadót. (Lázár Miklós: Szerencsen 123%-os pótadó van!) Ok akkor törleszteni akarták tartozásaikat, de ezt nem engedték meg nekik; most, az idén, a legrosszabb viszonyok között, rájuk rónak 100%-ot. A gazdák ma a legnehezebb helyzetben vannak és egészen természetes, hogy ezt a lényegesen felemelt terhet nem tudják „megfizetni. Hangsúlyozom, hogy az adófizetőkészség megvan, hiszen most is tele voltak az irodák, az emberek tömörültek a fizetéshez, de a szegények tényleg nem tudnak fizetni, nincsenek abban a helyzetben, hogy fizethessenek. r Ezért felhívom a t. államtitkár úr figyelmét arra, hogy azoknak az inségsujtotta vidékeknek, ahol eladni való gabona nincs, hitei nincs, ahol egyáltalában képtelenek a gazdák az adót befizetni, legalább ezeknek adjon halasztást az adó befizetésére, a szükségadót pedig, miután az illető községek úgyis maguk gondoskodnak a községbeli Ínségesek természetbeni ellátásáról, az inségsujtotta vidékeken töröltetni méltóztassék. Erre voltam bátor felhívni a mélyen t. államtitkár úr figyelmét. (Élénk helyeslés a baloldalon.)
