Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

308 Âz országgyűlés képviselőházának 2S. tudom képzelni, hogy ez így a valóságnak i megfelelhessen. Ezeknek az apróbb földadóknak a boletta-alapból való törlesztése július havában az egész országban mindenütt megtörtént. A kimutatások nálam meg vannak, rendelkezésére bocsáthatom a t. képviselő úrnak, ezekből láthatja, hogy ez Békésben is feltétlenül megtörtént. Hogy most egyik vagy másik adózót talán kisebb adóért végrehajtották (Mojzes János: Nem írták le a 11.60 pengő földadót!), ez nem azt jelenti, hogy ezt az adót szedték be nála másodszor, csak az állami adónak törlesztése volt a törvényben biztosítva, az állami adó mellett neki még egyéb adótartozásai is vannak, a községi adó, esetleg a vízszabályozási járulék és más egyéb, azokat tehát ezektől az adózóktól is be kell szedni, mert a község kárára nem engedhettem el ezeket. TTgyhogy itt legfeljebb tévedésről lehet szó, amely tévedés, ha az illető &

f községi jegyzőhöz fordul, feltétlenül reparáltatni fog. (Mojzes János: Figyelmeztetni kellett, hogy leírják, sok helyütt nem tudták a jegyzők!) Ez nem lehet, ez teljesen lehetetlen állítás. Mindenütt tudják, mert minden község köteles volt nekem a jegyzéket felküldeni. Eel is küldték. Arról, hogy a jegyző nem tudta, szó sem lehet. Esetleg egy-két * ember kicsúszott, elvégre az még nem olyan borzasztó eset, hogy az egész adminisztrációt, a községi jegyzőket törvénysértéssel vádolhassuk meg. Ha volt ilyen eset, feltétlenül korrigálni fogjuk. Kérem válaszomnak tudomásulvételét. (Kun Béla: Az adóügyi jegyzők a választás alatt kormánypárti kortesek voltak!) Elnök: Az interpelláló képviselő úr a viszonválasz jogával kíván élni. Szakács Andor: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy pár rövid szóval megjegyzéseket tegyek az államtitkár úr nyilatkozatára. Eszem ágában sem volt az adófelszólamlási bizottságok •jóhiszeműségét kétségbevonni. (Vargha Imre államtitkár: Pardon, nem a képviselő úr mondta! Egy közbeszólás volt!) De én is reflektálok az államtitkár úr nyilatkozatára, miután szerencsém van ugyanahhoz a párthoz tartozni. Megkérem ellenben a mélyen t. pénzügyi államtitkár urat, hogy ne az adószámokat méltóztassék az adóíven nagy betűkkel kinyomtatni, hanem méltóztassék azt a kitanítást, amely bolhavese betűkkel lent az alján ^csak pápaszemmel olvasható, nagyobb betűkkel nyomtatva a nép kezébe juttatni, hogy ez el- , len az adókivetés ellen pedig felszólamlásnak van helye. (Vargha Imre államtitkár: Magyarországon mindenki tudja, hogy hány felebbezési fórum van!) Nem olyan művelt és raffinait a mi népünk. Amikor én azt mondom, hogy: «Kedves barátom, miért nem élt ez ellen a kivetés ellen felszólamlással, amikor még lehetett volna reparálni?», azt mondja: «Kérem, nem tudtam, 'hogy ez ellen lehet-e felebbezni.» (Ügy van! a baloldalon.) Tessék, kérem» tudomásul venni, hogy a magyar nép a közhivatalokból kijövő adóívet és fizetési meghagyást végzetszerű eseménynek tekinti. (Ügy van! balfelől.) Eszébe sem jut, hogy az ellen jogorvoslást keressen. (Mojzes János: Es ha bemegy az adóügyi jegyzőhöz, az presztízskérdést csinál belőle és elzavarja! Más pedig a községben nem ért az adóügyekhez!) Ami pedig azt illeti, hogy az adók végösszege hogyan oszlik meg az állam és a község között, mondhatnám erre azt, hogy végeredményiben minden közteher megszabása a pénzülése 1931 november 18-án, szerdán. ügyi kormányon fordul meg, mert ,az ő hozzájárulása nélkül semmiféle közterhet, semmiféle község meg nem állapíthat. A lényeg az, hogy összhangba kell hozni a közterheket, hogy azok elviselhetetlenek ne legyenek. De ezt nem is mondom. Teljesen mindegy arra a szegény emberre, hogy milyen címen van ő azzal a jövedelmét meghaladó közteherrel .a sárga földig lesújtva. Nem disztingvál és én sem disztingválok, amikor azt kívánom, hogy azt a legkisebb falat kenyeret, amely ebben az országban magyar fajtánk élete eltengetéséhez szükséges, ne méltóztassanak bevonni az adóztatás területébe. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ami azt illeti, ho°"

TT a 11 pengő 60 filléres földadót a boletta-alapnak kellett volna ebben az évben kifizetni, nagy köszönettel veszem az államtitkár úr nyilatkozatának azt a részét, hogy ezt országszerte a boletta-alap fizette be a szegény emberek helyett. En elém azonban az átnézett adóívekből egyetlen ilyen eset sem tárult, hanem minden egyes esetben, amikor azt kérdeztem: ezt is beszedték? — azt a választ kaptam: igen, méltóztatik látni, hogy amikor fizetni kellett, az adóhivatal ennek a földadónak a befizetését kívánta és én be is fizettem. (Vargha Imre államtitkár: Annak nincs hátraléka!) Bocsánatot kérek, a boletta-törvény és a miniszterelnöki rendelet azt mondja, hogy a 11 pengő 60 fillérnél kisebb földadót ebben az esztendőben a fél megkérdezése nélkül a boletta-alapnak kell megfizetnie. (Vargha Imre államtitkár: Meg is történt: "Tessék megnézni az adófőkönyvben, hogy mindenkinek javára van írva! — Kun Béla: Adót visszakapni, annyi, mint halottat a temetőből visszahozni!) Ezeknek a szegény embereknek ez is nagy öszszeg. Méltóztassék talán megnézetni, hogy vájjon Békésen ezen a téren is minden rendben történt-e? Azt méltóztatik mondani, hogy a reáladóknál a létminimum elve nem valósítható meg, mert ha egy multimilliomosnak van egy ötholdas kertje, azt nem lehet adómentessé tenni. Nem is kívánja ezt senki! Azt kívánjuk, hogy az a magyar ember, akinek semmi egyéb vagyona és birtoka nincs, mint az a kis földecskéje és azon az^ ő egyszerű, igénytelen kis kunyhója,, szintén részesüljön a létminimum kedvezményében. (Helyeslés balfelől.) Mivel méltóztatik megindokolni azt a pénzügyi álláspontot, hogy az alkalmazottaknál megvan a létminimum, — amit én nem kifogásolok, sőt nagyon helyesnek tartok (

Üo^> van! Ügy van! balfelől.), — a szegény földmívesembernek azonban azért, mert úgynevezett reálvagyona van, ne lehessen hozzájutni ehhez a kedvezményhez? Ez olyan financiális elgondolás, amely a mi fajtánk jövőjét nemhogy nem biztosítja, hanem ellenkezőleg a legnagyobb mértékben veszélyezteti. (Ügy van! Ügy van! balfelől) Az utolsó pont: azt méltóztatott mondani az államtitkár úrnak különben nagy érdeklődéssel hallgatott felszólalásában, hogy azért nem szabad a létminimumot behozni a 20 holdnál kisebb gazdaságokra, mezőgazdasági tulajdonra nézve, mert akkor a pénzügyi kincstárt ezen a címen tízmillió pengő, a háztulajdonra nézve pedig azért nem lehet behozni, mert a pénzügyi kincstárt ezen a másik címen szintén tízmillió pengő veszteség, összesen tehát húszmillió pengő veszteség érné. Az államtitkár úrnak ebből a megállapításából tehát kiderül, hogy a 30, vagy 31 millió pengőt kitevő földadónak Vs részét a 20 holdnál kisebb