Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-23
â9ê Az országgyűlés képviselőházának ï Magyarország közvéleményét, mert hitem és meggyőződésem szerint a politikai és egyéb kérdések mindaddig, amíg a föld kérdése meg nem oldódik ebben az országban, megoldatlanul maradnak. A könyvből, hogy'belekerülj ön a képviselőház naplójába is, felolvasom a következő részletet, amely rendkívül érdekes, és amely talán részben oka annak, hogy hajszát indítottak Cegléden is azok ellen, akik ezt a könyvet olvasták és ennek a könyvnek tartalmát tárgyalták. A könyv a hitbizományok kérdéséről többek közt a következőket mondja (olvassa): «A hitbizomány egy anakronizmus a mai világban, de az egyházi javak is azok. Egyetlen államban sem léteznek már, vagy legalább is távolról sem olyan mértékben, mint Európa egyik legelszegényedettebb országában, a kis C sonkamagyarországban. Sokan fogják talán erre az álláspontra a vallásellenesség bélyegét rásütni akarni. Pedig a vallásosságnak az egyházak gazdagságához és vagyonához semmi köze sincs. A keresztény vallásnak legkevésbbé. Krisztus tanításába tudtommal sehogyan sem magyarázható be az, hogy követői, tanításának közvetlen tolmácsai, az apostolok földi javakban bővelkedjenek, ezeknek utódaira, az egyház szolgáira, pedig ugyanez áll. A vallástanítás, a papok eltartása, fizetése a hívők dolga és kötelessége. A közoktatás pedig az államé. Nem tartozom a materialista atheista felfogású emberek közé, sőt ellenkezőleg. De nem vagyok képes megérteni azt, hogy az isteni gondviselésben, egy túlvilági életben bízó hittel micsoda kapcsolatban van az egyházak vagyoni állapota; annak szükségessége, hogy azok nagy földbirtokokkal, uradalmakkal, jószágokkal rendelkezzenek, és hogy a szegénységet hirdető krisztusi egyház valláserkölcsi tanításának népnevelő hatását mennyiben mozdítja elő az, hogy főpapjai dúsgazdagok. Az egyházi, főpapi káptalani stb. javak, jószágok, uradalmak fennállása a nép vallásos buzgóságára nem erősítőleg hat, hanem a mai korban egyáltalában, a mostani rettenetes általános szegénységben és nyomorúságban pedig különösen irigységet keltőleg és a vallásosságot hátrányosan befolyásolólag hat. Ilyen részletek vannak ebben a könyvben, amelyet — ismétlem, — szerte az egész országban nagy szeretettel fogadtak, és nemcsak az egyszerű emberek olvasgatják, hanem a középosztály széles rétegeinek asztalán is többékevésbé megtalálhatjuk ezt a könyvet Az ügyészség, azt hiszem, nem indított eljárást a szerző ellen, a könyvet nem kobozták el, legalább eddigi tudomásom szerint, így tehát azt hiszem, hogy az eddigi jogszokások alapján egy olyan könyvet, amelyet nem koboztak el s amely miatt az ügyészség nem indított eljárást a szerző ellen, nyugodtan lehet olvasni és terjeszteni. A ceglédi rendőrkapitányság azonban más véleményen van. Október 19-én délelőtt összegyűltek az emberek a piacon, ahogyan szoktak az alföldi városokban és községekben, és beszélgettek. Beszélgettek és tárgyalták a Károlyi-könyv tartalmát. Arra megy a rendőrtanácsos, Hulin rendőrtanácsos úr, aki közismert arról az állásfoglalásáról, hogy a szocialistákat lehetőleg kiirtani és megmozdulásaikat lehetőleg minden téren lehetetlenné tenni igyekszik. Hallja, hogy miről beszélgetnek, sőt odamegy és megkérdezi, hogy mit tárgyalnak. Mondják, hogy a Károlyi-könyv tar. ülése 1931 november 18-án, szerdán. talmát. Eltávozása után nemsokára ott a detektív (Büchler József: Destruktív ember a miniszterelnök úr öccse!), aki az embereket, akik ezeket a tárgyalásokat és beszélgetéseket folytatták, becitálja a rendőrségre, egészen csoportosan. Kihallgatják őket, de miután bűncselekményt nem tudtak rájuk bizonyítani, elbocsátották őket egynek kivételével, aki inkább vitte a szót, amikor beszélgettek erről a Károlyi-könyvről. Most hadd mondja el ő szószerint, hogy mit csináltak vele a rendőrségen. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ez az ember, akit Pásztor Istvánnak hívnak, azt mondja (olvassa): «Kiss János detektívfelügyelő bevitt az egyik szobába és ott ötször-hatszor arculvert, hajamat tépdeste» (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) «ezen szavakkal: majd adok én neked, disznó, csirkefogó szocialista — és ezen szavakkal küldött ki, hogy...» Azt nem olvasom fel, hogy mit mondott neki, mert nem akarom, hogy ez az országgyűlés naplójába belekerüljön. (Buchinger Manó: Pedig megérdemelné!) Ügy van, megérdemelné, de jóérzésem tiltakozik .az ellen, hogy utána mondjam azt, amit ez a detektív, aki hősködött ezzel a szerencsétlen emberrel szemben, mondott neki, amikor elbocsátotta^ a rendőrségről. Azonban nem' állottak meg itt, hanem való- . ságos hajszát indítottak a városban azok ellen, akik összejőve, olvasgatták ezt a könyvet (Buchinger Manó: Rémes dolgok ezek!) Százait és százait citálták be az embereknek a rendőrségre, (Esztergályos János: Hallatlan!) és végeredményben néhányat tényleg el is .ítéltek tiltott gyűlés tartása címén. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Tiltott könyv olvasásáért!) Ha ott tényleg összejöttek öten, hatan, nyolcan baráti körben és olvasgatták a könyvet, (Kabók Lajos: Mert mindegyik nem tudta megvenni!) a rendőrség kinyomozta ezeket a «tiltott» gyűléseket és a résztvevőket, akik vitatták ennek a könyvnek tartalmát, (Peyer Károly: Erre ment el a 800 millió agy része!) különösen azokat, akik szocialistáknak vallották magukat, lebírságolták. (Zaj.) Ilyen körülmények között fel kell vetnem a belügyminiszter úrral szemben azt a kérdést: megvan-e a lehtősége annak, hogy ezt a könyvet olvassuk 1 ? Megvan-e még a lehetősége annak, hogy el nem kobzott, bíróilag le nem foglalt könyveket olvashassunk 1 ? Ha igen, méltóztassék a rendőrségét kioktatni, hogy legalább akkor, amikor az emberek ezeket a könyveket olvasgatják, amikor összejönnek néhányan, hogy beszélgessenek, ne vexálják állandóan az embereket, mert — amint az előbb mondottam, (Buchinger Manó: Vexálják? Pofozzák 1 ?) — a nyomorúság is gyötri az embereket, de menynyivel gyötrőbb az, ha a közigazgatás minden egyes alkalommal a nyomorúsághoz törvénytelenül még egy ökölcsapást is osztogat az emberek arcába. Ismételten kérem a belügyminiszter urat, adjon nekem ezekben a kérdésekben megnyugtató választ, nevezetesen, hogy lehet-e olvasni. Ha igen, akkor méltóztassék utasítani hatósági közegeit, hogy ne szekírozzák és ne gyilkolják vérig az embereket ilyen zaklatással. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalón.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván válaszolni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Természetes dolog, hiszen erről nem is kell beszélni, hogy semmiféle tilalom vagy akadály I nem forog fenn abban a tekintetben, hogy
