Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-16

Az országgyűlés képviselőházának 16 Az elmúlt kormány, akkor, amikor a legválságosabb idők voltak, amikor tudatában voltak annak, hogy a gazdasági viszonyok lehetetlenek, optimizmusra biztatta az egész országot. Az új kormány hasonló módon. A miniszterelnök, illetve a belügyminiszter beszédének utolsó részében azt mondotta: a rendet minden körülmények között fenn fogjuk tar. tani. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj.) Erről akarok beszélni. Le fogjuk tárgyalni és le keil tárgyalni... (Fáy István: Sok szegény einher életébe^ kerültek ezek a merényletek!) Ügy van, egy véleményen vagyunk — ne tessék közbeszólni — és ki fogom fejteni... (KeresztesFischer Miklós: Önök felelősek érte, nem a mi lelkiismeretünk! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem szégyenít magát, vén szamár! — Zaj és felkiáltások a jobboldalon és a középen: Mentelmi elé! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Ilyen monoklis terrorista még nem volt a Házban! — Zaj.) Elnök: Esztergályos János képviselő urat rendreutasítom. Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy ne méltóztassék személyeskedni. (Felkiáltások a középen és a jobboldalon: Rendre! Rendre! — Malasits Géza: A legnyilvánvalóbban fehér terrorista! Hogy mer így beszélni velünk? Zaj.) Csendet' kérek képviselő urak. Weltner Jakab: A leghatározottabban visszautasítom azt a perfid gyanúsítást, hogy a biatorbágyi merényletért mi vagynnk a felelősek. (Taps a szélsőbaloldalon.) < Perfidia és szemtelenség ilyesmit állítani! (Taps a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Mátuska barátja és elősegítője volt az uralmuknak. Fehér terrorista volt! Reisinger Ferenc: Matiíska nélkül itt sem volnának!) Elnök: Keisinger. Ferenc képviselő urat kérem, maradjon csendbenWeltner Jakab: Ezeknek a megállapítása után kénytelen vagyok rátérni arra, hogy ez ellen az új rendszer ellen teljes bizalmatlansággal viseltetem, mégpedig azért, mert mindjárt a kezdet kezdetén bengáli tüz mellett kijelentette, hogy Bethlennel minden tekintetben azonosítja magát, az olyan rendszer pedig, amely folytatása a régi rendszernek, csak átok és kárhozat lehet erre az országra. Ha az új rendszer maga minden tekintetben folytatása is az előző rendszernek, mégis illojalitás volt a volt miniszterelnök úrnak nyíltan kijelenteni azt, hogy az egységespárt és az új kormány a látszatadó kivételével csak az ő rendelkezéseit teljesítette. Miféle alkotmányosság az, amikor egy egységespárti képviselő — mert ma Bethlen nem más, mint egy egységespárti képviselő — -prepotens módon be meri jelenteni azt, hogy a kormány az ő rendelkezéseit teljesíti. Illojalitás és gáncsvetés a mostani kormánynyal szemben annak bejelentése, hogy: én uta- sítom a kormányt, és a kormány mint hűséges cselédem követni fogja az én utasításaimat. (Simon András: Még idézni sem tudja helyesen!) Ilyen módon és ezekkel az eszközökkel az ország pacifikálásának tényleg csak azokat a módszereit lehet alkalmazni, amelyeket a kormány alkalmaz. Kérdem: miért szükséges most az összes filmszínházakban bemutatni és még külön a rádió útján is elmondani, hogy milyen gyönyörű a mi füleinknek az a hang, amikor a rendőrség riadóautókkal megjelenik. Tegnap este elmentem egy - filmszínházba és láttam, hogy a Magyar Távirati Iroda gyönyörűen közreadja a rendőrségek kivonulását. Kürtülése 1931 november 4-én, szerdán. 21 szóra megjelenik száz és száz rendőr, gyorsan lesorakoznak. (Esztergályos János: így csinálták a bolsevikiek is, amikor az Andrássy úton bárddal vonultak fel. Most csak az a különbség, hogy^ nem bárddal, hanem páncélautókkal csinálják! — Zaj.) Azután jönnek az autók, a motorkerékpárosok, biciklisek. Ragyogó, gyönyörű felvonulás. (Esztergályos • János: Ez a fehér bolsevizmus! Ott ülnek a teroristák! — Zaj.) Végtelenül tetszett nekem az egész, de különösen a jóltáplált lovak tetszettek. S akkor az jutott az eszembe, hogy amikor önök ezt a felvonulást látják, valószínűleg a békesség, a nyugalom és a boldogság érzete költözik a szivükbe. Én azonban, amikor ezeket a fényesszőrű lovakat láttam, azt gondoltam, hogy bár az ország lakosságát gondoznák úgy, mint azokat a rendőrlovakat. (Mozgás a jobboldalon ) Ez talán nem tetszik önöknek, de így van. (Zaj. — Egy hang a jobboldalon: Biztosan nem szereti a lovakat!) En^ szeretem a lovat! (Fáy István: Akkor miért fáj magának, hogy meg van pucolva az a ló?) Önök azonban csak a lovakat szeretik, az embereket üldözik és az éhhalálba kergetik. (Élénk ellenmondások a jobboldalon.) Én az embereket is szeretem; jobban szeretem egyelőre, ha nem találok tüdővészes, munkanélküli és éhező embereket. En a jóllakott rendőrló mellé a jóllakott embert szeretném állítani. • De menjünk tovább. Igenis, le kell tárgyalni, napirendre kell tűzni az ország gazdasági helyzetét. Miért? Azért, mert önöknek a rend és a nyugalom a következő ősségekbe kerül. A békebeli Magyarországon 1912-ben 1600 millió aranykoronás budget mellett a belügyminisztérium kiadása 102 millió korona volt; most az egyharmadára csökkentett Magyarországon a belügyminisztérium költségvetése 120 millió pengő. Rendőrünk és csendőrünk, annak ellenére, hogy egyharmadára csonkították az országot, több van, mint a békebeli Magyarországon. (Fáy István: Van kenyere sok becsületes magyar embernek!) A csendőrség 33 millió pengőbe kerül, a rendőrség 43 millió pengőbe. Azt mondom önöknek, hogyha az ország mostani határait vesszük alapul, akkor évente 40 millió pengőt tudtak volna | megtakarítani egyedül a rendőrség és_ a, csendőrségi intézményeknél (Görgey István: Azok önöket is védik! — Simon András: Akkor több munkanélküli lenne!) ez alatt a tíz esztendő alatt. Nem is beszélek arról, hogy mibe kerül a honvédelem. (Fáy István: Bár sokkai többe kerülne!) Nem beszélek arról, hogy ezen a területen mi történik, majd alkalmilag szó esik erről is. Most tehát azt mondom, hogy ez a 40 millió pengő tía esztendő alatt 500 millió pengőt -jelent, (Felkiáltások jobb felől: r 400 milliót!) annyit, amennyit most kölcsönkép szeretnének megkapni, és azt mondom, hogy igenis a mai gazdasági viszonyok között t Önöknek nyugalmat, optimizmust és biztonságot csak a statárium, csak a gyűlési tilalom és csak a 900U főnyi csendőrség és rendőrség adhat. Az ország egész népe a leghalálosabb gyötrelemben vergődik. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ma már nemcsak a márkásról van szó. Azt mondja a miniszterelnök úr beszédének végén, hagy: azt akarjuk, hogy ebben a válságos helyzetben összefogjon az ország egész népe. (Helyeslés balfelől.) Igaza viu, ebből a válságos helyzetből tényleg csali egy összefogással, csak egy erőkifejtéssel lehetne kimenekülni. Hogyan lehet azonban összefogni akkor, amikor önöknek kormányzati eszközei