Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-23
ââo Àz országgyűlés képviselőházának . is van, tekintettel arra, hogy a jogszolgáltatásnak, a létező jog alkalmazásának kérdése az ő reszortjába tartozik. En teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a bírói függetlenség kérdése olyan momentum, amely a miniszter urat itt esetleg feszélyezheti. Engem azonban nem feszélyezhet abban, hogy elmondjam mindazt, amit helytelennek, igazságtalannak jogosulatlanná^ érzek és tartok, és amit ugyanilyennek érez és tart az a széles réteg, amely ezekkel a kérdésekkel összefüggésben most ide figyel és az erre az interpellációra adott választól nagyon sokat vár. En kénytelen vagyok jogi tudás nélkül, vagy — ha úgy tetszik — jogi ismeretektől nem befolyásolt judiciummal ezekhez a kérdésekhez hozzászólni és néhány olyan konkrétumra felhívni a miniszter úr figyelmét, amelyek mindenképpen a^ nyilvánosság elé kívánkoznak. Panasz tárgyává kell tennem, hogy rendkívül lazán és sérelmesen alkalmazzák a fennálló törvénynek azt a rendelkezését, amely az alkalmazott becsületének védelmére vonatkozik. Sérelmeznem kell azt a jogszokást és jogalkalmazást, amely az utóbbi időben egyre sűrűbben a remunerációnak meg nem ítélésében jut kifejezésre. Kifogásolnom kell azt, hogy a túlórázás dolgában nemcsak a gazdasági élet tényezői, • hanem a sérelmek elbírálására hivatott jogászok, illetőleg bíróság részéről is olyan egészen lehetetlen álláspont és gyakorlat alakul ki, amelyet a legmesszebbmenő és a legindokolatlanabb tőkésvédelemnek kell minősítenem. Sérelmeznem kell, hogy az alkalmazottak szempontjából oly döntő fontosságú felmondási időknek megállapítása tekintetében egyre hátrányosabb irányban fejlődik a jog alkalmazása, aminek jelentősége különösen kiviláglik akkor, ha meggondoljuk, hogy nálunk^ miként a munkást, úgy az alkalmazottat sem védi semmiféle hatékony és komoly szociálpolitika a munkanélküliség idejére. Tisztelettel kérnék egy negyedórai meghoszszabbítást. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni 1 ? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Kertész Miklós: Mindezen állításaimnak igazolására bátor leszek egynéhány konkrét tényre rámutatni. A becsület védelme: hogy az alkalmazottat nem szabad ok nélkül sértegetni, illetőleg becsületében megbántani, és különösen nem volna szabad és nem' illenék ezt tenni ott, ahol munkában és tisztességben megőszült öreg tisztviselőről és egészen újonnan jött fiatal főnökről van szó; legalább is az igazságérzet^ és a méltányosság ezt kívánná. Nem így történik. A budapesti Tábla P. VI. 2255. számú ítéletének egy részlete (olvassa): «A munkaadó részéről csupán az a kijelentés hangzott el, hogy amennyiben az az alkalmazott más versenytárs részére is tevékenységet fejt ki. ki fogja őt az alperes röpíteni.» Kiderült az, hogy az alkalmazott nem fejtett ki más versenytárs részére tevékenységet; kiderült az, hogy egy rosszakaratú kollégának denunciálása volt csupán, de azért a bíróság itt nem állapít meg becsületsértést, nem állapít meg semmi egyebet, mint jogos kritikát, amely jogos kritika az alkalmazottat becsületében nem érintette. Itt van egy másik eset a becsület védelmére vonatkozólag. A munkaadó, a főnök bejön, amikor a könyvelő, — véletlenül egy agyonhajszolt, túlmunkával agyonterhelt könyvelőről vian szó —^pillanatnyilag nem volt belemélyedve a mun. ülése 1931 november 18-án, szerdán. kajába. Erre ráförmed, felelősségre vonja: mi az, mit csinál, vagy mit nem csinál? Az illető hivatkozik arra, hogy nincsenek meg az előkészítő iratok, amelyeknek alapján munkáját végezhetné. Erre a főnök kifakad: Isten verje meg, hát hozzak még néhány rothadt könyvelőt ide? A bírói álláspont, a bírói kognieió (olvassa); «Ez nem olyan sértés, amely miatt a szolgálatot felmondás nélkül a felperes abbahagyhatta volna.» Nagyon sajátságos módja a becsület védelmének. Ami a remuneráció kérdését illeti, a remuneráció kialakult és főként itt az alkalmiazotak körében kijegecesedett vélemény szerint az illetménynek kiegészítő része. Ezt a munkavállalás alkalmával megígérik, erre az alkalmazott épít és számít. Ahol állandóan ós rendszeresen adták, ott ezt minden további kikötés nélkül is megállapítottnak kell tekinteni. Ennek ellenére, különösen a törvényszék 22-es számú fellebbviteli tanácsánál újabban az a gyakorlat alakult ki, hogy a remunerációt csak akkor ítéli meg, ha arra kifejezett és írásbeli kikötés volt, ami a dolgok természete szerint a legtöbb esetben hiányzik. A túlórázásra vonatkozólag a bíróságok részéről az az egészen furcsa és megengedhetetlennek mondható gyakorlat fejlődik ki, hogy természetesnek, tartják azt, hogy az alkalmazott átmeneti és ideiglenes munkaidő-meghosszabbításnál — mint ahogy az ítélet indokolása szól — megtérítésre igényt nem tarthat. De ha ez a túlórázás "nem átmeneti és nem ideiglenes, akkor sincs joga túlóradíj, túlmunkadíj megtérítésre, ami azután igazán fejetetejére állítása a magánjognak, mert az illető munkáltatónak eszébe sem jutna, hogy bárkivel szemben, akivel nem munkabérszerződése, hanem valamely áru szállítására vonatkozó szerződése van, a kikötöttnél több, a kikötöttnél jobb minőségű árut kívánjon ugyanolyan ár mellett. Itt a helyezt az, hogy a kikötöttnél állandóan többet kívánnak leszállított bérek, redukált fizetések mellett. (Kéthly Anna: Kartellbefolyás!) Folytathatnám ezt a sort, igen t. Képviselőház, t. miniszter úr, de már csak néhány olyan konkrétumra kívánok rámutatni, amelyek különösen kirívók. Az alkalmazottnak megítélt felmondási idő tekintetében eddig az általa betöltött munkakör fontossága volt a kritérium. Az utóbbi időben egy másik meghatározás lépett ennek helyébe, talán úgy fejezhetném ki, a felelősség hierarchiája. A könyvelő könyvelhet akármilyen fontos könyvben, van egy főkönyvelő s az újabb judicatura szerint az a felelős, a könyvelőnek tehát nem jár hoszszabb felmondási idő. A levelező munkája azért nem fontos, mert van egy tényező, aki a leveleket alírja s az a felelős. A raktárnok munkája azért nem fontos, mert őt is. ellenőrzik. Ugyanez okból az üzletszerzőé sem. (Propper Sándor: Akkor a miniszteré sem fontos, mert azt is ellenőrzi a Ház! Állítólag!) A mérnökét is hátrányosan ruinősítik, ha kimutatható akármilyen halvány nyoma is annak, hogy a mérnök mérnöki munkája mellett esetleg más munkát is végez, például megmutatja az elŐmunkásnak, hogy ezt vagy amazt a munkafolyamatot hogyan kell megkezdeni, hogyan kell ahhoz hozzáfogni. Csőd és kenyszeregyesség esetén egészen katasztrofálisan kiszolgáltatott az alkalmazott helyzete, azt mondhatnám, hogy az alkalmazottnak megszolgált munkabére, letöltött
