Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

Az országgyűlés képviselőházának 23. kell ebből a nehéz gazdasági válságból a ki­vezető utat megtalálnunk. Azt hiszem, hogy ezt a mai nehéz gazdasági válságot, a hitel­krízist is s az értékesítési krízist is legjobban mégis azzal^ jellemezzük, ha azt mondjuk, hogy ez egy világraszóló bialmi válság és ennek eredményét érezzük minden vonatkozásban. Ami mármost a kivezető utat illeti, azt hiszem, hogy a magyar állam agrár jellegének kellő elismeréseképpen a válságból kivezető út a magyar mezőgazdaságnak talpraállítá­sában áll. (Helyeslés jobbfelől.) Ebből a for­rásból táplálkozik az országnak egész népe, a kereskedők osztálya és az iparosok is. A mezőgazdaságnak bukása feltartóztathatatla­nul magával ragadja az egész országot. Meg kell tehát menteni a falunak népét és ezzel kapcsolatban a mezőgazdasági munkásosz­tályt is. A viszonyoknak rosszabbodásával a kisgazdának és a mezőgazdasági munkásnak balsorsa közös. Nincs időnk gondolkodni, ha­nem sürgős intézkedéseket kell megtenni. Ezt kell kérnünk és össze kell fogni mind­annyiunknak a mentésnek munkájára. (He­lyeslés jobbfelől.) A falunak népe egyszerű és igénytelen, és ha jószándékkal közeledünk feléje, hálával fogadja azt a jobbot, amelyet feléje nyújtani tudunk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A megélhetés biztosítása, a rászo­rultaknak megsegítése elsőrangú állami ér­dek. Eredményt várhatunk attól is, ha a kor­mány által tervezett segítőakcióba az egyes kerületek képviselői is bevonatnak. (Helyes­lés a jobboldalon.) Ennek részleteiről tájékoz­tatást nyerhetünk így, és a munkában az egyes képviselők részt is vehetnek. Az eladósodott gazdatársadalom védelmé­nek' hatályosabbá tétele végett szükségesnek tartom a FOB-törvény kötvényrendszerének kötelezővé tételét. A gazdákat elsüllyedéssel fenyegető költségek kérdésében is megoldást kell találni. Ha a szanálás csak az árverést akasztja meg, ez legfeljebb a kivégzés idő­pontját tolja ki, de nem változtat a gazda halálraítélésének tényén. ( (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) A per megindításával kapcsolatos ingyenes biztosítási intézkedésen felül a gaz­dát ne terhelje semmiféle más költség. Megoldást igényel a vagyonváltság, a va­gy onváltságföldek és a vagy on válts ághaszon­bérek kérdése is, mert ezek 32 pengős alapon lévén megállapítva, azoknak fizetése a mai gazdasági viszonyok mellett .a tönkretételt jelenti. Biztosítani kell a gazdasági életnek a hitelszükségletét, a gazdatársadalom hitel­szükségletét. Ezt a fontos kérdést nem lehet a bankok mobilitásának kérdésével összefüg­gésbe hozni. Ha a pénzintézeteknek jó a Nem­zeti Bank aránylag olcsó visszleszámítolási hitelét igénybevenni, akkor méltán követel­hetjük, hogy ez a pénz jusson el a gazdáig. Ne élvezze ezt az előnyt az a bank, amely megtagadja a kisgazdatársadalom megsegíté­sét. A mezőgazdasági termelés és értékesítés, valamint az ipari cikkek áralakulása össz­hangba kell, hogy hozassék, és megterem­tendő a közvetlen összeköttetés a termelő és az értékesítő osztály között. Es itt igen nagy szerep fog várni azokra a szövetkezetekre is, amelyek közvetlen érdekelteknek összeállása folytán és nem állami támogatási alapon óhajtanak működni. Helyesnek tartom a népszövetségi kikül­dötteknek azt a kérelmét, hogy az állam sza­vatosságának kérdése kapcsoltassék ki és küszöböltessék ki. KE^YlSELÖEtÁZI NAPLÓ. Ü. ülése 1931 november 13-án, szerdán. 263 Helyeslem a kormánynak azt az álláspont­ját, hogy az állami üzemeknél változásokat ter­vez, üjgyes^ üzemeknek eladása helyett a ma­gam részéről fontosabbnak tartanám egyes üze­mek bérbeadását, mert akkor — mint például a vasgyáraknál — nem ócskavasként leitároztat­nának és értékeltetnének a nagy értéket kép­viselő gépberendezések, és ezek akkor nem idéz­nék eiö az állami vagyon elkótyavetyélését, sőt ellenkezőleg annak konzerválását jelentenék, olyan módon, hogy az állam megmenekülne az üzemek vezetésének nagyfokú kiadásaitól. Szükségesnek tartom a külföldi eladósodá­sok tovaboi megakadályozását és ebből a szem­pontból a magánvállalatok ellenőrzését is. Mai pénzügyi helyzetünkben ugyanis a magánvál­lalatok külföldi adósságai csakis - a JN emzeti Bank devizakészletének igénybevételével vol­nának rendezhetők. Ez az egyes vállalatok sza­nálását jelentené ugyan, de ezzel szemben az ország pénzügyeinek f tönkremenetelét és a pengő elértéktelenedését is eredményezné, már­pedig első leiadatunk az államnak és nem az egyeseknek az érdeke. T. Ház! Szervezeti változást igényel szerény véleményem szerint a Nemzeti .bankról szóló törvény is, abban az esetben, ha igaz a népszö­vetségi jelentésnek az a kitétele, hogy a Nem­zeti Bank készletéből 118 millió deviza- és aranykészlet hiányzik és nem állapítható meg, hogy mi ennek az oka, nem állapítható meg, hogy a kereskedelmi igények kielégítésére és a küllöldi adósságok visszafizetésére fordítta­tott-e ez, vagy pedig a belföldi tőkének kül­földre való áramlását jelenti-e. Azt hiszem, hogy ilyet olyan intézetnél, mint a Nemzeti Bank, mindig meg kell állapítani és meg is le­het állapítani, mert ha nem lehet, akkor valami ott nincs rendben, amit pedig szabályozni kell. Kétségtelen, hogy az áldozatok hozásában mindenkinek ki keli vennie a részét, de kétség­telen az is, hogy a külföldi hitelezők az ország tönkremenetelének árán nem juthatnak busás kamatokkal már amúgy is telített kölcsöneik­hez. A nemzet érdeke kötelező parancs mind­nyájunk előtt, és e szerint kell cselekedni. Eb­ben^ a cselekvésben azonban mindnyájunknak tevékeny részt kell venni: egyiknek munkával, másiknak tanáccsal, a harmadiknak pedig egy­szerű helytállással. Támogassa mindenki a kor­mányt emberfeletti feladatainak teljesítésében és megvalósításában. Ne gáncsoskodjunk és ne kifogásoljunk mindent tisztán és kizárólag csak azért, mert az a kománytól jön. Ne politi­kai problémákkal foglalkozzunk, hanem együt­tes erővel és megértéssel oldjuk meg a talpra-" állítás kérdését. Helyeslem, hogy a kormány lépésről-lépésre teszi meg a gazdasági válság megszüntetését célzró intézkedéseit, és nem elméleti tételek fel­állításával kívánja csak azokat megoldani. A gyakorlati kivitel kérdése a fontos. Itt sok­szor igen komoly megfontolások merülnek fel, amelyek esetleg más államokkal igényelnek egyöntetű intézkedéseket, részben pedig osak bizonyos időpontban válnak aktuálissá. Bizalommal vagyok tehát a kormány eddigi és ezutáni intézkedéseivel szemben, mert amily emberfeletti munka volt ezt az országot egy romhalmazból és a pusztulásból újjáépíteni és ebben az állapotban megtartani, éppen olyan nagy feladat az országot a mostani gazdasági és pénzügyi válságából kivezetni. Ennek tuda­tában a jelentést elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon és* a középen. — Szónokot számo san üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? m

Next

/
Oldalképek
Tartalom