Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

264 Az országgyűlés képviselőházának ÉS Petrovics György jegyző: Inkey Pál báró. Br. Inkey Pál: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mikor az előttünk fekvő jelentésekhez hozzászólok, nem akarok foglalkozni részletesebben a múlt kormány gazdálkodásával és a múlttal. Fájdalom, a multat, a megtörténtet meg nem történtté tenni nem lehet. Amennyire helyes az a megállapítás, amit több oldalról hallottunk, hogy a mostani világválság kialakulására semmi befolyással nem volt a múlt kormány gazdálkodása, helyes és igaz az is, hogy bárhogyan gazdálkodott volna is a múlt kormány, a világválságot el nem kerülhettük volna. Éppen az előttünk fekvő jelentések bizonyítják azt, hogy ha a világválság nem következett volna is be, Magyarország előbb-utóbb nem kerülhette volna el azt a válságot, amelybe belekerült. Mikor kormányunk a legutóbbi felhatalmazást megkapta, hogy a világválságból kivezesse az országot, széles jogkört kapott arranézve, hogy ezt létrehozza, az államháztartási egyensúlyt helyreállítsa a^ kiadások csökkentésével és a bevételek fokozásával. Meg kell állapítanom, hogy ebben a tekintetben a kormány csalódást okozott a nemzetnek, hogy ezt a sorrendet nem tartotta meg. Igaz, első cselekedete egy redukció volt, mégpedig a köztisztviselők fizetésének redukciója, amelyet azonban, nézetem szerint, nem úgy oldott meg, amint azt kellett volna, nem számolt az élettel. nem mentesítette a kisexisztenciákat és a progresszivitásnál egy

r lépcsőfokkal megelégedett. Ezért vagyok bátor a t. Háznak a következő határozati javaslatot elfogásra beterjeszteni. (Olvassa): «Utasítsa a Ház a kormányt, hogy a köztisztviselők fizetéscsökkentését az eddigi rendelkezés megsemmisítésével újra rendezze, az alsó fizetési osztályoknál, főleg a családfenntartóknál, a csökkentés teljes mellőzésével, a progresszivitás igazságosabb és több fokozatot megállapító keresztülvitelével, úgy, hogy a csökkentés általi megtakarítás biztosíttassék. szükség esetén a legfelsőbb fokban a fizetés 25%-áig való csökkentésével.» Csalódás érte az országot még abban a tekintetben* is, hogy a redukciók nem történtek olyan radikálisan és abban a mértékben, amint azt az ország fizetőképessége megkövetelte volna. Kétségtelen, hogy minden redukció érdekeket, személyi érdekeket sért, de ha valaha, akkor most áll az a tétel: salus reipublicae Siuprema lex est. A bevételek fokozásával a kormány sokkal nagyobb előszeretettel foglalkozott, hogy ezen ,a téren a kormány működése milyen eredményeket fog felmutatni, azt csak a jövő fogja megmutatni. Legyen szabad két intézkedési csoportra rámutatni. Az egyik a szükségadó, illetőleg amint nevezik, a látszatadó kérdése. Vargha államtitkár úr nagyon helyeden rámutatott a 33-as bizottságban arra a célra, amelyet ez az adóintézkedés létrehozni akart, hogy ez tulajdonképpen azoknak az adóalapoknak adó alá vonására vonatkozik, amelyek az adózás alól kivonják magukat. A cél helyes, de az elintézés módja nézetem szerint nem helyes, mert ezeknek a kibújásoknak alapja nem más, mint az, hogy a személyes bevalláson al-a, puló adónemeknél a bevallás rendje nem megfelelő, a bírságok az elkövetett kihágásokkal vagy visszaélésekkel szemben nem eléggé szigorúak. Ezért vagyok bátor .a következő határozati javaslatot beterjeszteni (olvassa): «Utasítsa a Ház a pénzügyminiszter urat, terjessze be sürgősen a törvényjavaslatot, a vagyon-, jövede. ülése 1931 november 18-án, szerdán. lem- és kereseti adóknál az adóalap megállapításának olyan reformjáról, mely minden körülmények közt biztosítja az adóalap megállapítását, a bevalláson alapuló eljárás büntető rendelkezéseinek szigorításával.» Nincs az a vagyon, vagy az a jövedelem, .amelyet megállapítani ne lehetne, csak akarni kell. A másik kérdés, amelyet a bevételek fokozásával kapcsolatban meg akarok említeni, a közvetett adók kérdése. A fogyasztási adó, a tarifák, a forgalmi adók tartoznak ide, amelyek nézetem szerint, mintegy az állam kereskedelmi életének megnyilvánulásai, ezeket kereskedői szellemben kellene elintézni. A kereskedelmi szellemet teljesen negligálták ezeknek a kérdéseknek elintézésénél, hiszen ez azt diktálja, hogy a forgalom lehetőleg fokoztassék, már pedig azt látjuk, hogy .a vonatok üresen járnak, a postaforgalom csökkent. Hogy a cukor- és más fogyasztási adók bevétele hogyan fog csökkenni, azt a közel jövő fogja megmutatni. Ezek argumentumok .arra, hogy a kormány a való élettel nem számol intézkedéseiben. Ugyanezt konstatáljuk akkor, ha azt vizsgáljuk, hogy a való élet egyik fő követelményére, a gazdasági élet megerősítésére vonatkozólag történt-e valami, igen vagy nem? A gazdasági élet nagy problémái közül, azok nagy tömegéből legyen szabad egypár kérdést megemlítenem. Itt van a borkérdés. Magyarország szőlőtermelő közönsége a bor értékesítésével ott áll, hogy egyévi munkájának gyümölcsét értékesíteni egyáltalában nem tudja. (Zaj.) A borkérdésnek elintézése pedig végtelenül sürgős, mert sok ember exisztenciaját jelenti (Meskó Zoltán: Ügy van!) és az ország nagyon sok részében komoly bajoktól lehet tartani, ha ez a kérdés sürgősen el nem intéztetik. Az intézkedések között legyen szabad egypárat megemlítenem, mint a legsürgősebbeket. Ezek között r

elsősorban áll a szőlőterület adóját megállapító kataszteri tiszta jövedelemnek a szőlő mai jövedelmezőségével való arányba hozatala, a másik kérdés, amely sürgős, a borfogyasztási adónak a bor árával való aránybahozatala, azután — minthogy annakidején a pénzügyi kormányzat nagyon ravaszai ezt a borfogyasztási adót egyenesen a községi háztartás ügyeivel kapcsolta össze — a községi háztartások ügyének rendezése és végre, hogy rátérjek arra a kérdésre, amely a közelmúltban már a megvalósítás stádiumához közelállónak látszott és amely hivatva lett volna talán a kérdést sok tekintetben megoldani, a borpárlat kérdése, aminek jelentősége abból áll, hogy a bor bizonyos mennyiségének a borpiacról való kiemelése révén az a borpiacot tehermentesítette, megkönnyítette volna. (Ügy van! Ügy van!) Hogy ennek a borpárlatnak kérdése miért akadt meg, nem tudom. (Meskó Zoltán: Szeszkartell van a világon!) Kétségtelen dolog, hogy a bor egy részének párlattá való felfőzése a szeszérdekeltséget, vagy hogy helyesebben fejezzem ki magamat: a szeszérdekeltség néhány tagját érzékenyen, közelről érintené. Állítom azonban azt, hogyha a borpárlat kérdése a bortermelők érdekében megoldatik, az nem egypár embernek, hanem közel egymillió embernek megélhetését jelenti. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Legyen meggyőződve a kormány, hogyha ezt a kérdést, a bortermelők érdekében elintézi, ha netalán ezen intézkedései során nehézségekre talál is a szeszérdekeltség vagy annak néhány tagja részéről, az egész ország gazdaközönsége, mint egy ember fog a kormány