Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

Az országgyűlés képviselőházának 23. sággal voltunlk működése iránt, joggal elvárhattuk volna. Amit a 33-as bizottság művelt, az nem egyéb, mint pepecselés (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon") az eddigi gazdasági és politikai helyzetnek nem is megmentésére, hanem arra, hogy abból megmentsen annyit, amennyi megmenthető. Ezekkel a módszerekkel nem leihet az országban rendet teremteni. Ahhoz, hogy itt rend legyen, bátor elhatározásokra és tetteikre van szükség. Egy kétségtelen, t. Képviselőház: az, hogy azokat az óriási terheket, amelyeiket kifelé viselnünk kellene, amelyek csak a most következő egy évben tudomásom szerint 1300 millió pengőre rúgnak, — ezt az összeget kellene egy év alatt kifizetnünk — ez az ország kifizetni képtelen. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ha pedig ez a Jielyzet, akkor nem tehetünk mást, mint becsületesen és nyiltan odaállani a külföld elé és azt mondani: kérem, fizetésképtelenek vagyunk. (Ügy van!) Nem az a helyzet, hogy nem akarunk fizetni. Mi akarunk fizetni, de nem tudunk fizetni. Mi fizetünk, ha 'a külföld lehetővé teszi. Fizetünk áruban. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van! Ügy van!) Pénzt, aranyat mi nem tudunk teremteni, sem kapni neun tudunk. Külföldi hitel / sem áll rendelkezésünkre. Van azonban borunk, búzánk, lisztünk, állatunk, vannak iparcikkeink, tessék tőlünk fizetésbe ezeket elfogadni, (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ennek nyomálban a termelés azonnal fellendül, mert abban a pillanatban, amikor a termelés minden ága értékesíteni tudja, ha mindjárt rossz áron is, a maga termeivényeit, meglesz az országban a bizalom és megindul a,termelés. Viszont, ha a külfölddel szemben leszögezzük azt, hogy mi nem vagyunk képesek viselni ezeket a terheket, amelyeket reánk róttak, ennek csak az az egy következménye lehet, hogy miután nekünk nincsenek külföldi követeléseink, amelyeket lefoglalhatnának, a hitelezők majd ide fognak jönni és azt fogják mondani: hát mit tudtok fizetni? (Ügy van! Ügy van!) Ebben az esetben rátérünk az egészséges alkudozás útjára, amelyek következményeképpen majd megállapíthatjuk azt az összeget, amelyet az ország a mai rettenetes helyzetében elbír. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ugyanez a helyzet a belföldi adósságok kérdésében is. Az kétségtelen, hogy ma itt mindenki fizetésképtelen. A mindenkiből természetesen lehetnek kivételek, hiszen a múltkor a Képviselőház túloldaláról felszólalt egyik nagyon illusztris képviselőtársam' és^ azt mondotta, hogy valahogy majd csak átkoplaljak ezeket a nehéz időket. Ennek a képviselő úrnak, akit nem nevezek meg, mert személyeskedni nem szeretek, csak azt mondom ezekről a padokról: készséggel hajlandók vagyunk vele koplalni, ha azt a jövedelmet, amelyet a t. képviselő úr élvez, általánosítja az ország minden lakosára. (Ügy van! Ügy van! — Derültség és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az az értesülésem,* hogy ennek a képviselő úrnak^ aki koplalni szándékozik ezekben a nehéz időkben egy millió pengőn^ felüli évi jövedelme van. Egy millió pengő évi jövedelemmel nagyon könnyű a koplalási korszakot átélni. (Nagy taps és derültség a bal- és szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Nagyon könnyű szerényen élni negyven igazgatósági tagság mellett!) Még csak egyetlen egy dologra kívánok rámutatni; a fizetési eszközök megszaporításának feltétlen szükségességére. (Helyeslés a középen és a baloldalon.) Nem akarok itt a részletekbe ülése 1931 november 18-án, szerdán. 253 | belemenni, hiszen a részletek tekintetében lehetnek jobb és lehetnek rosszabb eljárások. Csak felhívom a t- Képviselőház figyelmét arra, hogy a jelenlegi fizetési eszközök teljesen elégtelenek arra, hogy az ország gazdasági életét lebonyolítsák. Valami úton-módon tehát — hogy milyen úton-módon, abba belemenni nem kívánok — a fizetési eszközök szaporítására van szükség. (Helyeslés a baloldalon.) Valami úton-módon ezt keresztül kell vinni. Hogy milyen módon oldja meg ezt a kormány, ezüstvaluta behozatalával, ezüstpénz forgalombahozatalával, vagy másként, ez mellékes kérdés, ez részletkérdés, amelyről megint órákig lehetne vitatkozni. A jelenlegi helyzetben azonban nem maradhatunk. Aki csak egy kicsit gondolkozik, aki csak egy kicsit részt vesz a gazdasági életben, azt jiiszem, ezzel teljesen tisztában ^van, ezt tehát bővebben fejtegetnem nem szükséges. r , Most még egyetlen hibára kívánok rámutatni, amelyben a 33-as bizottság nézetem szerint — ez részletkérdés ugyan — kolosszális hibát követett el és ez a helyiérdekű vasutak és a délivasút most tervbe vett államosítása. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem akarok ebbe a kérdésbe se belemenni, hiszen az időm már letelőben van, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a ssélsőbaloldalon.) osak anynyit mondok, (Andaházi Kasnya Béla: Ne bántsa a Kereskedelmi Bankot!) hogy tanulmányaim és értesülésem szerint ez a tréfa, — mert másnak nem

1 nevezhetem — hogy a helyiérdekű vasutakat mi államosítjuk, az államnak, illetőleg az Államvasutaknak évi 20 millió többkiadásával jár. Azt kérdezem, hogy amikor az államvasutak deficitje úgyis 51 millió, szabad-e akkor nekünk ezt a deficitet további 20 millióval emelni. Ha ezeknek a kérdéseknek hátterébe nézek, kénytelen vagyok konstatálni^ azt, hogy a helyiérdekű vasutak államosítása révén egyik magyarországi nagybankunk évi egymillió pengővel fog többet kapni az államkincstárból, mint kapott eddig, viszont a svájci és hollandi pénzcsoportok, amelyek szintén érdekelve vannak a magyar helyiérdekű vasutaknál, évi hat és fél millióval fognak többet kapni, mint amennyit eddig kaptak.

r A Délivasút államosítása pedig olyan kérdés, amely már húsz év óta kisért. Ezt megpróbálták elérni az összes kormányoknál akkor, amikor még dicsőségben úsztunk, amikor még semmi bajunk nem volt, és minden pénzügyminiszter elutasította magától. Pont most van itt az ideje annak, hogy ezeket a tranzakciókat megcsináljuk, hogy újabb 20 millióval terheljük az államháztartást? Ennek józanságát és helyességét akkor sem tudom elfogadni, ha a 33-as bizottság approbálta is, nem is szólva arról a külső jelenségről, hogy a 33-as bizottságnak azok a tagjai, akik ezt a tervet ellenezték, a szavazás elől a teremből szépen kisétáltak. — (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gaal Gaston: T. Ház! Elmondtam mindazt, amit telegrammstílusban elmondani kívántam. Most még csak egyet kívánok megjegyezni. Egyik szónokuk szavaira reflektálva, aki azt kérdezte, hogy nem akarunk kultúrát, meg akarjuk szüntetni Magyarországnak ezeréves állami létéhez méltó életet, azt felelem, hogy nem akarjuk megszüntetni. Kultúrát is akarunk. Mindezeket az igényeket azonban hozzá akarjuk mérni a mi képességeinkhez, mert a kultúra is szép, az ezeréves dicsőség is szép, de I ezek csak szép dolgok, Ezzel szemben áll az,