Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

252 Az országgyűlés képviselőházának 23. ülése 1931 november 18-án, szerdán. nem is visszaélések, de az ország által el nem viselhetők. Ugyanez a helyzet a nyugdíjasok szempontjából is. Hogy ez az ország megbírhasson olyan nyugdíjakat, hogy a havi nyugdíj 1500 pengőre megy, ezt egyenesen nevetségesnek tartom. Ha ennek a kormányzatnak nem lesz bátorsága ehhez a kérdéshez hozzányúlni és anyugdí jakat is, úgy mint a fizetéseket arra a mértékre leszállítani, amelyet az ország megbír, akkor ennek csak egy következménye lehet, az, hogy az ország összeroppan és eljön az az idő, amikor semmit sem tud fizetni. Pedig sokkal okosabb lenne ma még, amikor van idő, az állam teherbíróképességéhez képest a magasabb kategóriájú fizetéseket ideiglenesen, átmenetileg amíg a válság tart, olyan mértékre leszállítani, amelyet az ország megbír. (Farkasfalvi Farkas Géza: Csak a magasakat!) Itt van azután az álláshalmozások kérdése, itt vannak a napidíjazások, az államköltségen való utazgatások. Jótállok érte, hogy ha ezeket a kinövéseket az állam költségvetéséből bátor kézzel és kérlelhetetlenül eltüntetjük, sok-sok milliót, százakra menőt tudnánk a budgetben megtakarítani. Itt van azután a túlhajtott centralizáció. Hiába akarom én leszállítani az állami tisztviselők számát, ha meghagyom a hatásköröket, ha érvényben hagyom azokat a törvénveket, hogy az utolsó klozetügyet is a minisztérium-"ban intézik el. Törvényeinket revideálni kell abban az irányban, hogy azok a szükségtelen és felesleges hatáskörök, amelyek az emberi élet legapróbb és legelemibb részleteibe belevágnak, ne maradjanak meg a minisztériumban, mert ha a hatásköröket meghagyjuk és leszállítjuk a tisztviselők létszámát, annak csak az az egy következménye lehet, hogy megáll az élet az országban. Hiszen most is lassan intéznek el mindent, mi lesz tehát^ akkor, ha megkevesbbített tisztviselői létszámmal kell ledarálni — mert más kifejezést nem használhatok rá — azokat a hatásköri mindenféle illetékességeket, amelyeket jelenleg, különösen a legutóbbi tíz évben hozott törvényeink, a központi adminisztrációra hárítanak? Szólanom kell a felelősség kerülésének kérdéséről. Tisztára abszurdum az. hogy itt a tisztviselőknek jóformán nincs hatáskörük. Alsóbbrendű tisztviselő egy sem mer intézkedni, mind azt várja, hogy a minisztérium intézkedjék. Ez teljesen lehetetlen és tarthatatlan állapot. Holmi kis apró pálinkamérési dologba és hasonló dolgokba három minisztérium kell, hogy beleszóljon; egyenesen a komikum, a. nevetségességbe fullad a dolog, ha az államháztartást ebből a szempontból kissé vizsgálom. Szólanom kell az államháztartás bajainak egyik legnagyobb okáról, a budget túlméretezéséről (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen.) és áthágá«áról. Egy kétségtelen: Magyarország 890 milliós budget-t, amit a miniszterelnök úr kilátásba helvezett, meg nem bír, és ha le nem szállunk a legdrákóibb rendszabályokkal már az első évben legalábbis 5—600 millióra és nem fejlesztjük vissza bndgetünket fokozatosan az ország teherbíróképességéhez, ebből csak katasztrófa következhetik. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nem az állam van a budgetéri hanem az budget az államért. (Elénk helyeslés és tans a baloldalon és a középen.) Minden államnak csak olyan^ budget je lehet, amelyet meerbír; minden más eljárás feltétlenül katasztrófára visz. Szólanom kell végül a ihamadik bajról is, amelyben az ország szenved: a politikai bajokról. (HalUuk! Haljuk!) Ezek nagyrészt az előbb előadottal: következményeképpen jöttek létre ; J de azon túl vannak olyanok is, amelyek nem következményei és amelyeket könnyen lehetne eliminálni az állami életből. Ilyenek az atrocitások, a törvényszegések, a közszabadságok korlátozása (Ügy wan! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és mindezek folytán a bizalom megrendülése a hatóságok iránt, azután a diktatúrával való kacérkodás, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert hiszen ennek is látjuk itt-ott jeleit. Nem akarok ezekre a kérdésekre •bővebben kitérni, már azért sem, mert időm vége felé jár. Egyszerűen csak hivatkozom tegnapi ülésünk illusztris szónokának, gróf Apponyi Albertnek beszédére, akinél szebben, akinél klasszikusabb tömörséggel erre a kérdésre úgy sem tudnék rámtatni. Ennél a kérdésnél megállok egy pillanatra, mert kétségtelen, hogy ezek a politikai bajok, azok, amelyek az ország közhangulatának atmoszféráját megrontották. Kibontakozni ezekből a bajokból csak egyféleképpen lehetséges; ha mi tudunk nyújtani ennek a szerencsétlen nemzetnek egyfelől gazdasági megnyugvást, másfelől azt a hitet és tudatot tudjuk beleoltani, hogy ebben az országban mindenki úgy az országnak, mint a népnek csak a javát akarják^ és ha biztonságérzetet tudunk kelteni abban a tekintetben, hogy polgári munkája nem vész kárba, hogy egy esetleg jövő felfordulás nem fog mindent elpusztítani, amiért ő most takarékoskodik,^ amiért zsugorgat, amiért most megvonja magától a falatot. Ennek csak egy módja van: szakítani kell azzal a rendszerrel, amelyet eddig követtünk, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) szakítanunk kell gazdaságilag, szakítanunk kell államháztartásilag és szakítanunk kell politikailag. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt bizonyítom azt, hogy itt igenis nagy politikai válság van. Mert akkor, amikor a miniszterelnök a Képviselőház összetétele folytán nem állhat oda nyiltan az ország elé és nem mondhatja meg azt,,ami az ő becsületes lelkében kétségtelenül úgy él, mint az enyémben, hogy igenis ezekben a vonatkozásokban rendszerváltozást akarok, akkor ez már map egy nagy politikai válság. Hiszen egy kormány csak akkor felelhet meg a feladatának, hogyha azokat, amiket az ország érdekében meg akar csinálni, nyiltan vallhatja és ha ezekben a törekvésekben a Képviselőház, mint az erre egyedül hivatott politikai testület egyértelműleg a kormány háta mögött áll. (Ügv van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Miután itt nem ez a helyzet, miután itt a kormány nem vállhatja nyiltan azt, amit akar, hanem kénytelen a multak hibáit is takargatni és részben magára vállalni, miután itt nincs meg az a lelkiség, hogy a többség a kormányt, ebben az országmentő munkájában, bármilyen kemény rendszabályokat is legyen kénytelen életbeléptetni- egységesen támogassa, egységesen állana a háta mögött, ez az a nagy politikai válság, amely ha tovább tart és az állapotok úgy maradnak, amint ezt eddig láttuk, feltétlenül bele fog pusztulni a ielenlegi kormányrendszer i«. Hogy azután mi jön utána azt nem tudom; erre csak egy német közmondással felelhetek: Selten kommt was Besseres nach. ^ Rátérve a 33-as bizottság munkájára, kénytelen vagyok megállapítani, hogy az úgy gazdasási, mint államháztartási, de politikai tekintetben is nem egy radikális, nem egv hatalmas olyan megoldás, amelyet mi attól a bizottságtól, annak ellenére, hogy bizalmatlan-