Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

Az országgyűlés képviselőházának 23. rárellenes protekcionista vasúti tarifapolitika, amelyet a kormány folytat. (Ügy van! balfelöl.) A mellett ennek a vasúti politikának #nég más oldalai is vannak: a vasút üzemesítésével ön­céllá tettek a vasutat; a vasút többé nem kise­gítő, nem előmozdító eszköze a hazai közgazda­sági életnek, hanem egyszerűen öncél, amely arra törekszik, hogy minél több bruttóbevételt mutasson ki azért, hogy a vasúti alkalmazot­taknak, mint üzemi alkalmazottaknak járó ju­talék összege emelkedjék. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Gaal Gaston: Tisztelettel kérem, méltóztas­sék beszédidőmet 15 perccel meghosszabbítani. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Ipen!) A képviselő úrnak még egy negyedóra áll rendelkezésére. Gaal Gaston: Szólnom kell még a hitel- és kamatpolitikáról, amely megint egyenesen ag­rárellenes, előmozdítja az uzsora mindenféle fajtáját. Szólnom kell azonkívül a deflációról, amely ezt a rettenetes 'helyzetet még inkább elősegíti. Budapest székesfőváros egy évi adója 120 mil­lió pengő: ezzel szemben bankjegyforgalmunk ma 360 millió. Méltóztassék megmondani ho­gyan lehessen ekkora bankjegyforgalom mel­lett magával az állammal szemben eleget tenni a közönség adózási kötelezettségének. Szólnom kell a hosszúlejáratú hitelek tel­jes hiányáról. Meg kell említenem — szintén sürgöny stílusban — a mi Nemzeti Bankunknak azt a végzetes és alapvető hibáját, hogy az alapszabályok nem törődnek az ország agrár­jellegével. A Nemzeti Bank az agrárhitelt az ő hitelköréből teljesen kikapcsolja ilyen idők­ben, amikor még egyéb más hitel sem áll a gazdaközönség rendelkezésére. (Ügy van! a baloldalon.) Szólnom kell a termelési eszközök mono­polizásáról, mint további új okról. Ez is olyan téma, amelyről órákat lehetne beszélni. Ami­kor ebben az országiban mindennek az ára le­ment a normális előállítási ár negyedrészére, akkor legyen itt egy-két olyan foglalkozási kör, amelynek term érvényei pedig a békebeli árak kétszeresét érik el? Rámutatok csak a szénre, rámutatok a petróleumfajtákra, rámu­tatok az olaj nemű ékre. rámutatok a vasra, amelyeik ebben az országban, amikor mindenki nyomorog, milliós vagyonszerzési lehetőségeket biztosítanak egyes vezéreknek. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Rámutatok a védekezési anyagok monopó­liumára és iszonyú drágaságokra akkor, ami­kor pedig országos érdek, hogy a mi termelé­sünket megvédelmezzük mindenféle rovar- és egyéb károk ellen. Rámutatok a rettenetes drágaságára a gyógyszereknek, az állatgyógy­szereknek, amelyek mind karteUkezekben, mind protekcionista monopóliumot élvező vállalatok tulajdonában az ország kirablására vezetnek. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van! Az agrár­társadalom kirablás ára Î —Zaj. — Elnök csen­get.) Rámutatok az állami beavatkozásnak és megkötöttségnek rettenetes hátrányaira. Lehe­tetlenség, hogy itt az ingatlanforgalmat, a bérletkiadások lehetőségeit mindenféle már ré­gen elavult és^ hazugnak bizonyult jelszavak alatt megakadályozzák,/ ezeket a dolgokat köz­pontosítva a minisztériumok hatáskörébe so­rozzák csak azért, hogy egy eis ügyosztályok a maguk befolyását és a maguk hatalmi túlten­gését ezen a téren is érvényesíthessék. Rá kell mutatnom az utóbbi tíz éviben le­ülése 1931 november 18-án, szerdán. 251, folytatott különféle állami akciókra, amelyek­nek tervtelensége, fejetlensége, megint csak többnyire hatalmi célzatból való felállítása egyenesen kárára volt az országnak, senkinek sem használt, egy csomó embert adósságba vittek be vele, az államnak is iszonyú pénzébe került, legfeljebb azoknak használt, akiknek érdeke ilyen állami akciók mögé bujtatva tu­lajdonképpen azt jelentette, hogy egyes válla­latok gyártmányait lehessen itt ebben az or­szágban állami kamattámogatás stb. mellett megfelelően elhelyezni. Most, hogy százezrek nyögnek ezek alatt az akciók alatt és tízezrek­nek ügye van a Földteherrendező Országos Bizottság előtt, akik egy-egy ilyen gépvásár­lásnak, vagy műtrágyaakciónak, vagy hason­lóknak köszönhetik bukásukat, — erre megint nincs módom kiterjeszkedni és ezt a dolgot példákkal illusztrálni — egyszerűen hivatko­zom a tényre, mint olyanra, amely szintén egyike volt azoknak az állami akcióknak, ame­lyek a mai sajnálatos helyzetet előidézték. Rátérek most már az egyéni hibákra is, mert kétségtelenül ilyenek is vannak. Ilyenek a túlköltekezések, amelyek általában tapasztal­hatók voltak az egyének részéről is. Kezdte az állam, folytatták a vármegyék, csinálták az­után az egyesek. Ilyenek voltak ezek a gép­vásárlások is, mert lehetett volna annyi józan esze a gazdaközönségnek, hogy ne ugorjon be ezekbe a dolgokba. Ez nem volt meg. Elisme­rem, hogy egyéni hibák is voltak a gazdaközön­ség részéről. Ilyen hiba az ország; mezőgazda­ságának belföldi és külföldi eladósodása. Ezt is elkerülhettük volna. Igaz, hogy erre is biz­tatásokat kaptunk. Volt idő, amikor azt mon­dották, hogy csak vegyétek igénybe a kölcsönt, sőt tudok olyan eseteket, amikor egyes tör­vényhatóságokra majdnem ráoktrojálták a kül­földi hitelek igénybevételét. Az volt a jelszó, hogy csak termelni, csak fejleszteni, az orszá­got minden tekintetben kiemelni. Kétségtelen azonban, hogy nem kellett volna ebbe az egyé­neknek sem belemenniök. Azután még egy hiba van ; az alkalmaz­kodási hiány a termelésben, hogy az ország mezőgazdasága kétségtelenül egyoldalú terme­lést folytat. Ez azonban sokkal nehezebb kér­dés, mint ahogy azt egyesek elintézhetni vélik azzal, hogy most térjünk át más termelési ágakra, (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van!) mert más termelési ágakra való áttérés óriási új tőkebefektetést jelent. Kérdezem, hol veszi ehhez a mezőgazdaság a szükséges tőkéket? : Rátérek mármost az államháztartás bajai­nak okaira. Egyik legfőbb oka az államot fenn­tartó rétegek teherbíró képességének lehanyat­lása. Hogy ennek mi volt az oka, azt már előbb telegrammstílusban fejtegettem. A másik ok a bürokratizmus túldimenzionáltsága. Azzal^ tisz­tában ^ell lennünk, hogy ekkora apparátust, mint amilyen ma az országban van, a mai ma­gyar adófizető közönség eltartani képtelen. (Ügy van! Ügy van!) Az a pepecselés, amelyet a 33-as bizottság a budget leszállítása terén végzett, bocsánatot kérek, olyan, mint ha én pohárral akarnám kimeríteni a Tisza árvizét­(Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Azzal tisztá­ban kell lennünk, hogy ezeket a fizetéseket az ország meg nem bírja. Bátor kézzel kell hozzá­nyúlni azokhoz a fizetésekhez, amelyek vagy túlnagyok vagy indokolatlanok. Bátor kézzel kell hozzányúlni a kettős fizetésekhez, a hár­mas, négyes javadalmazásokhoz; (Helyeslés^.) bátor kézzel hozzányúlni mindazokhoz, amik ezen a tçren visszaélést jelentenek, vagy ha.

Next

/
Oldalképek
Tartalom