Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

Az országgyűlés képviselőházának 23. rárellenes protekcionista vasúti tarifapolitika, amelyet a kormány folytat. (Ügy van! balfelöl.) A mellett ennek a vasúti politikának #nég más oldalai is vannak: a vasút üzemesítésével öncéllá tettek a vasutat; a vasút többé nem kisegítő, nem előmozdító eszköze a hazai közgazdasági életnek, hanem egyszerűen öncél, amely arra törekszik, hogy minél több bruttóbevételt mutasson ki azért, hogy a vasúti alkalmazottaknak, mint üzemi alkalmazottaknak járó jutalék összege emelkedjék. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Gaal Gaston: Tisztelettel kérem, méltóztassék beszédidőmet 15 perccel meghosszabbítani. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Ipen!) A képviselő úrnak még egy negyedóra áll rendelkezésére. Gaal Gaston: Szólnom kell még a hitel- és kamatpolitikáról, amely megint egyenesen agrárellenes, előmozdítja az uzsora mindenféle fajtáját. Szólnom kell azonkívül a deflációról, amely ezt a rettenetes 'helyzetet még inkább elősegíti. Budapest székesfőváros egy évi adója 120 millió pengő: ezzel szemben bankjegyforgalmunk ma 360 millió. Méltóztassék megmondani hogyan lehessen ekkora bankjegyforgalom mellett magával az állammal szemben eleget tenni a közönség adózási kötelezettségének. Szólnom kell a hosszúlejáratú hitelek teljes hiányáról. Meg kell említenem — szintén sürgöny stílusban — a mi Nemzeti Bankunknak azt a végzetes és alapvető hibáját, hogy az alapszabályok nem törődnek az ország agrárjellegével. A Nemzeti Bank az agrárhitelt az ő hitelköréből teljesen kikapcsolja ilyen időkben, amikor még egyéb más hitel sem áll a gazdaközönség rendelkezésére. (Ügy van! a baloldalon.) Szólnom kell a termelési eszközök monopolizásáról, mint további új okról. Ez is olyan téma, amelyről órákat lehetne beszélni. Amikor ebben az országiban mindennek az ára lement a normális előállítási ár negyedrészére, akkor legyen itt egy-két olyan foglalkozási kör, amelynek term érvényei pedig a békebeli árak kétszeresét érik el? Rámutatok csak a szénre, rámutatok a petróleumfajtákra, rámutatok az olaj nemű ékre. rámutatok a vasra, amelyeik ebben az országban, amikor mindenki nyomorog, milliós vagyonszerzési lehetőségeket biztosítanak egyes vezéreknek. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Rámutatok a védekezési anyagok monopóliumára és iszonyú drágaságokra akkor, amikor pedig országos érdek, hogy a mi termelésünket megvédelmezzük mindenféle rovar- és egyéb károk ellen. Rámutatok a rettenetes drágaságára a gyógyszereknek, az állatgyógyszereknek, amelyek mind karteUkezekben, mind protekcionista monopóliumot élvező vállalatok tulajdonában az ország kirablására vezetnek. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van! Az agrártársadalom kirablás ára Î —Zaj. — Elnök csenget.) Rámutatok az állami beavatkozásnak és megkötöttségnek rettenetes hátrányaira. Lehetetlenség, hogy itt az ingatlanforgalmat, a bérletkiadások lehetőségeit mindenféle már régen elavult és^ hazugnak bizonyult jelszavak alatt megakadályozzák,/ ezeket a dolgokat központosítva a minisztériumok hatáskörébe sorozzák csak azért, hogy egy eis ügyosztályok a maguk befolyását és a maguk hatalmi túltengését ezen a téren is érvényesíthessék. Rá kell mutatnom az utóbbi tíz éviben leülése 1931 november 18-án, szerdán. 251, folytatott különféle állami akciókra, amelyeknek tervtelensége, fejetlensége, megint csak többnyire hatalmi célzatból való felállítása egyenesen kárára volt az országnak, senkinek sem használt, egy csomó embert adósságba vittek be vele, az államnak is iszonyú pénzébe került, legfeljebb azoknak használt, akiknek érdeke ilyen állami akciók mögé bujtatva tulajdonképpen azt jelentette, hogy egyes vállalatok gyártmányait lehessen itt ebben az országban állami kamattámogatás stb. mellett megfelelően elhelyezni. Most, hogy százezrek nyögnek ezek alatt az akciók alatt és tízezreknek ügye van a Földteherrendező Országos Bizottság előtt, akik egy-egy ilyen gépvásárlásnak, vagy műtrágyaakciónak, vagy hasonlóknak köszönhetik bukásukat, — erre megint nincs módom kiterjeszkedni és ezt a dolgot példákkal illusztrálni — egyszerűen hivatkozom a tényre, mint olyanra, amely szintén egyike volt azoknak az állami akcióknak, amelyek a mai sajnálatos helyzetet előidézték. Rátérek most már az egyéni hibákra is, mert kétségtelenül ilyenek is vannak. Ilyenek a túlköltekezések, amelyek általában tapasztalhatók voltak az egyének részéről is. Kezdte az állam, folytatták a vármegyék, csinálták azután az egyesek. Ilyenek voltak ezek a gépvásárlások is, mert lehetett volna annyi józan esze a gazdaközönségnek, hogy ne ugorjon be ezekbe a dolgokba. Ez nem volt meg. Elismerem, hogy egyéni hibák is voltak a gazdaközönség részéről. Ilyen hiba az ország; mezőgazdaságának belföldi és külföldi eladósodása. Ezt is elkerülhettük volna. Igaz, hogy erre is biztatásokat kaptunk. Volt idő, amikor azt mondották, hogy csak vegyétek igénybe a kölcsönt, sőt tudok olyan eseteket, amikor egyes törvényhatóságokra majdnem ráoktrojálták a külföldi hitelek igénybevételét. Az volt a jelszó, hogy csak termelni, csak fejleszteni, az országot minden tekintetben kiemelni. Kétségtelen azonban, hogy nem kellett volna ebbe az egyéneknek sem belemenniök. Azután még egy hiba van ; az alkalmazkodási hiány a termelésben, hogy az ország mezőgazdasága kétségtelenül egyoldalú termelést folytat. Ez azonban sokkal nehezebb kérdés, mint ahogy azt egyesek elintézhetni vélik azzal, hogy most térjünk át más termelési ágakra, (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van!) mert más termelési ágakra való áttérés óriási új tőkebefektetést jelent. Kérdezem, hol veszi ehhez a mezőgazdaság a szükséges tőkéket? : Rátérek mármost az államháztartás bajainak okaira. Egyik legfőbb oka az államot fenntartó rétegek teherbíró képességének lehanyatlása. Hogy ennek mi volt az oka, azt már előbb telegrammstílusban fejtegettem. A másik ok a bürokratizmus túldimenzionáltsága. Azzal^ tisztában ^ell lennünk, hogy ekkora apparátust, mint amilyen ma az országban van, a mai magyar adófizető közönség eltartani képtelen. (Ügy van! Ügy van!) Az a pepecselés, amelyet a 33-as bizottság a budget leszállítása terén végzett, bocsánatot kérek, olyan, mint ha én pohárral akarnám kimeríteni a Tisza árvizét(Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Azzal tisztában kell lennünk, hogy ezeket a fizetéseket az ország meg nem bírja. Bátor kézzel kell hozzányúlni azokhoz a fizetésekhez, amelyek vagy túlnagyok vagy indokolatlanok. Bátor kézzel kell hozzányúlni a kettős fizetésekhez, a hármas, négyes javadalmazásokhoz; (Helyeslés^.) bátor kézzel hozzányúlni mindazokhoz, amik ezen a tçren visszaélést jelentenek, vagy ha.