Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-16

Az országgyűlés képviselőházának 16 ^' Grál Jenő képviselő úr a házszabályokhoz kért szót. A szót meg fogna kapni. F. Szabó Géza képviselő urat illeti a szó. F. Szabó Géza: T. Ház! A választókerületemhez tartozó Torbágy község nagyon szojmorú nevezetességre tett szert a közelmúlt időbem Köztudomású, hogy a torbágyi határban levő magasívelésű vasúti hidat, a mérnöki művészetnek ezt a mestermunkáját szemelte ki az emberi elvetemedettség,. az emberi gonoszság, hogy itt legyen a színtere a legborzalmasabb bűnténynek. Mély meghatottsággal hallgattuk az elnöki előterjesztésnek erre vonatkozó részét és akkor, amikor ennek megállapítását mély tisztelettel fogadom, pár kiegészítő megjegyzésre kérek engedélyt. Alighogy azon a ködös, sötét éjszakán eldördült a robbantó bomba, a torbágyi önkéntes tűzoltóegyesület elnöke azonnal a cselekvés terére lépett; habozás gondolkozás nélkül azonnal riadót fúvatott és a kis csapat már rövid percek mu'va ott volt a borzalom színhelyén és előbb önállóan, azután pedig a helyi hatóságokkal, maid a budanesti mentőkkel karöltve nyújtott segélyt a vérben fuldokló, hörgő sebesülteknek. Ügy vélem, hogy meg kell erről emlékeznem itt ezen a helyen, (Helyeslés) mint az emberbaráti készségnek és a szerencsétlenségbe jutott embertár=aink iránt érzett mentő részvétnek szép példájáról, főleg azért, mert igen felemelőleg, igen buzdítólag hat. h ti a nemzet tanácsában e

1 ismeréssel és köszönettel emlékezünk meg" a kisemberek nemesen felfogott feladatának nemesen való teljesítéséről. (Helyeslés.) Fjzzel az üggyel kapcsolatban meg kell rajzolnom, néhány vonással ide kell vetítenem a magyar rendőr tiszteletreméltó alakját is. (Helyeslés jobbfelől) Egész Európa, sőt merem mondani, az egész^ kultúrvil-ág megdöbbenéssel, szívszorongva állott a tömeges vasúti merényletek, a tömeges gaztettek sorozata előtt. (TJqy van! Ügy van!) Országok rendőrségei, országok detektívei nyomoztak, kutattak és igyekeztek megoldani az új kornak ezt a legocsmányabb bűntényét, bűnügyi problémáját, de nem sikerült. Hiába munkálkodtak mindaddig, amíg ránk nem szakadt a torbágyi rettenetes katasztrófa és sorompóba nem lépett a magyar rendőr. Már ottan a _ helyszinén megvillant merész villanással a sejtelem ebben a kemény koponyában. Valamit nem talált rendjén, valami nem tetszett neki. Az egyik sebesülthöz a gvanú árnyéka tapadt és ezen a lehetetlennek látszó nyomon elindulva, amit még a grafológiának nevezett tudomány is keresztezett,' éles logikával, megdönthetetlen tetterővej és csodálatos ösztönnel eljutott a gonosztevőig és ezzel új fényt, új dicsőséget szerzett a magyar névnek. Ezzel elfúita a magyar közvéleménv melléről az aggodalom, a tépelődés szikláját és megerősítette bennünk azt a hitet, hogy a bűn, akármilyen rejtélyes legyen is. előbb-ntóbb el've«zi ^büntetését és a világ elismerését, ezért <háláiát vívta ki a közrend és közbiztonság érdelekében teljesített mestermunka iránt. (Koródi Katona János: Éljen Schweinitzer!) < . Büszkén, büszke önérzettel és joggal hivat- kozha+mnk erre és a legnag^ob elismerés, a legnagyobb hála,hangján kell megemlítenünk a ,W kir. államrendőrség budapesti főkapitányságának politikai főosztályát, illetői eg ennek igen neves vezetőit; (Elénk él'ienzés jobbfeljSl.} . Ezeket voltam bátor itt elmnndaui. Nagyon köszönöm, hogv erre nekem alkalom adatott; köszönet a t. Háznak, hogy felszólalásomat ülése 1931 november 4-én, szerdán. 11 megértéssel honorálni szíves volt. (Ëicnk éljenzés.) Elnök: Gróf Somssich Antal képviselő urat illeti a szó. Gr. Somssich Antal: T. Képviselőház! Engedje meg a t. Ház, hogy — úgy hiszem — összes képviselőtársaim nevében is kegyelettel emlékezzem meg a folyó évi szeptember hó 13-ára virradó éjjel a Biatorbágynál történt vasúti merénylet alkalmával szerencsétlenül járt utasokról és vasutasokról. Utóbbiak közül hősi halált haltak: Morvay Lajos főmozdonyvezető, Nemes Miklós fűtő, Gulyás Sándor vonatvezető és Ivanics József kalauz. Mint azt a lapokból mindnyájan tudjuk, a vasúti katasztrófát bűnös merénylet okozta s a magyar királyi államrendőrség minden részletében feltárta és felderítette ennek a bűnténynek részleteit. Huszonkét ember vesztette el életét a merénylet következtében és tizenheten sebesültek meg többé-kevésbbé súlyosán. A magyar királyi államvasutak anyagi kára meghaladja az, egymillió pengőt. Mindezt egy ember bűnös, démoni kigondolása okozta. Ugyanaz az ember, aki kigondolta, végre is hajtotta a merényletet. A derék magyar vasutasok, akik mindig tanújelét adták hazaszeretetüknek és kötelesség. tudásuknak, ezúttal is négy kartársukat vesztették el kötelességük hű teljesítése közben, gyászbaborítva hátramaradt családjaikat, akikre éjjel-nappal fáradságos és felelősségteljes szolgálatban keresték meg a mindennapi kenyeret. Mind a négy áldozatul esett vasutas élete delén állott; 36—46 évet éltek. E hősi halált halt vasutasok közül azonban különösen ki akarom emelni Morvay Lajos főmozdonyvezető t tragikus esetét, aki nemcsak kötelességtudásának, hanem mozdonyához való féltékeny ragaszkodásának is áldozatul esett. Morvay Lajos főmozdonyvezető tulajdonképpen szabadságon volt és csak hétfőn járt volna le a szabadsága, a szerencsétlenség pedig, amint köztudomású, szombatról vasárnapra virradó éjjel történt, ö szombat délután elment a fűtőházi főnökséghez érdeklődni, vájjon gépe, amely szabadsága alatt javításban volt, készen lesz-e már hétfőn, és azt a felvilágosítást nyerte, hogy a gép már készen van és már aznap éjjel a 10. számú bécsi gyorsvonatot viszi vele egy másik mozdonyvezető. Morvay erre kérte, hogy őt jelöljék ki erre az útra, mert nem szereti, ha más jár az ő mozdonyával. Ki is jelölték erre az útra, és Morvay Lajos este rájárt hatalmas nagy mozdonyával a bécsi gyorsvonat tizenkét nehéz Pullmann-kocsiból álló szerelvényére. Gonddal vizsgálattá, tapogatta, kenegette kedvelt gépét, hogy meggyőződjék, minden rendben van-e. A keleti pályaudvar csarnokában pont 12 óra 30 perckor a vonatvezető belefújt kürtjébe s Morvay Lajos ráirányította a szabályozót a gépre; a vonat elindult és a sötétben elhagyta a pályaudvart. Mindenki biztonságban érezte magát a vonaton és senki sem gyanította, hogv félóra múlva milyen sors vár rá. Matu^ka pedig

1 ezalatt megtette a merénylethez szük°éges előkészületeket és várta a következményeket. Rohan a vonat a sötétben, nyélig maga alá a vágányt Morvay szeme előtt fehér és zöld jelzőlámpák világa surran el: szabad a pálya. így érnek el a biatorbágyi viadukt elé. Körülbelül tízméternyire a viadukttól felrobban a poko^éü, 3.

f mozdony kisiklik, magával ragad hat kocsit és lezuhan a mélységbe. Ott fekszik most Morvay pozdorjává zúzott becé-