Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

140 Az országgyűlés képviselőházának 19. ülése 1931 november 11-én, szerdán. ner Jakab: Az csinálja!) aki tudvalevőleg a miniszterelnökségen van beosztva és semmi jogköre nincs sajtóügyekben; sem jogköre, sem tevékenységi lehetősége nincsen. (Propper Sándor: Akkor miért van ott? — Weltner Jakab: Ö csinálja! — Zaj. — Elnök csenget.) A t. Ház előtt egy interpellációra adott válaszomban már volt szerencsém megmondani, hogy Miskolczy Agostot azért rendelték be a miniszterelnökségre, mert minden minisztérium úgy van berendezkedve, hogy legyen egy ügyvédi-bírói képesítésű tisztviselője és a miniszterelnökségen ezidőben nem volt egyetlenegy tisztviselő sem, aki ezt a jogi kvalifikációt bírta volna és ilyen kérdésekben, amelyeknél ilyen kvalifikációra szükség van, megfelelő tanáccsal szolgálhatott volna. Miskolczy Ágost semmiféle jogkört sajtóügyekben nem kapott, ez alkotmányellenes is Volna, ebbe én bele nem egyeztem... (Kabók Lajos: Nagyon törődnek azzzal!) , Elnök: Kabók képviselő urat rendreutasítom. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: . . . mert alkotmányunk értelmében a kir. ügyészségek jogköre kizárólag és egyedül az igazságügyminisztérium joghatósága alá tartozik. Ezeket előrebocsátva és kijelentve, hogy a Miskolczy Ágost ellen elhangzott kritikát kénytelen vagyok visszautasítani, mert hiszen ő a maga részéről semmiféle felelősséggel nem tartozik sem azért, mert jogilag nem tartozik, sem azért, mert tényleg téves az, amit idevonatkozólag fel méltóztatott hozni, legyen szabad röviden a feltett kérdésekre a következőkben válaszolnom. Azt kérdezi a t. képviselő úr: adott-e utasítást az igazságügyminiszter úr az ügyészségnek arra, hogy a Népszava ellen sorozatos sajtópereket indítson? Válaszom az hogy: nem. Nagy megnyugvásomra hallottam a t. interpelláló képviselő úrtól, hogy ő is feltételezi, hogy ilyen utasítást nem adtam ki. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az ügyészség a Népszava ellen olyan cikkekért és közleményekért indított sajtópereket, amelyekben jogos politikai bírálatot gyakorolt a kormányzat általános politikája felett? — kérdezi a t. képviselő úr. Ilyenről nincs tudomásom, de e tekintetben a t. Háznak módja és alkalma lesz állástfoglalni, mert hiszen ezek az ügyek a mentelmi bizottsághoz kerülnek, tekintettel arra, hogy az illető lapnak ^szerkesztője azonos az interpelláló képviselő úrral. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ennek következtében az a kérdés, vájjon zaklatás, vagy üldöztetés fennforog-e, a Ház juriszdikciója alá tartozik házszabályaink szerint, nem interpelláció keretébe, ami különben is szokatlan érdekelt képviselő részéről (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és majd a mentelmi eljárás során nyer elintézést. További kérdése a képviselő úrnak, hogy hajlandó vagyok-e utasítani az ügyészséget, hogy feladata körén belül maradjon és ne kalandozzon a politikai tevékenység és bírálat terére, mely nem feladata? Ketté kell választanom a választ, mert elismerem, hogy az, amit kérdez tőlem, az a feltevés, az a bizqnyos esetleges politikai tevékenység, vagy bírálat valóban nem feladata az ügyészségnek és ha ilyent tapasztalnék, a legkegyetlenebbül és a legkíméletlenebbül járnék el bármely közeg ellen. Hajlandó-e a miniszter úr végre a politikai üldözésnek, a sajtószabadság ellen irányuló ügyészi túlkapásnak véget vetni?.— kérdi a képviselő úr. Ezek az ügyek kivétel nélkül mind a független bíróság megítélése alá tartoznak és bíróság előtt levő ügyekben előzetes véleményt mondani nem vagyok hajlandó. A magam részéről ezzel a választ lezárva, kérem annak tudomásulvételét. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kérdem a t. Képviselőházat, méltóztatik-e a választ... (Weltner Jakab: A viszonválasz jogával élni akarok!) Jelentkezett a képviselő úr? (Weltner Jakab: Hogyne! — Derültség.) Tessék. Weltner Jakab: T. Ház! Igen röviden kívánok válaszolni. (Kóródi-Katona János: Hála Istennek!) Hogy Miskolczy Ágost úr talán közvetlenül nem csinál ezen a területen semmit', azt tudomásul veszem, ellenben nagyon érdekes, csodálatos véletlen, hogy attól a perctől datálódik a Népszava fokozott üldözése, amióta ez az úr a miniszterelnökséget boldogítja. Gyönyörűen összeesik az időpont. (Zaj.) Nem kívánom azt sem, hogy a kir. ügyészséget arra utasítsák, hogy legyenek okosak, józanok és alkalmazkodjanak... Elnök: Kérem a képviselő urat, tartózkodjék a személyeskedéstől. Weltner Jakab: Ez nem személyeskedés! Elnök: A képviselő urat már másodszor figyelmeztetem, ha továbbra is így folytatja, kénytelen leszek a képviselő úrtól megvonni a szót. Weltner Jakab: ,.. hogy vegyék figyelembe az ország helyzetét s ne legyenek olyan túlérzékenyek, ha a Népszavában valamit olvasnak. Produkálok egy másik lanot, annak igazolására, hogy csak a Népszavával szemben olyan érzékenyek. Megjegyzem, (hogy ïamit felolvasok, az nem arra szolgál, hogy az illető lap ellen eljárást indítsanak, az én felszólalásom nem azt jelenti, hogy szigorúbban kezeljék a kérdést és más lapokat is kobozzanak el, hanem hogy a Népszavát se kobozzák el és tűrjenek el attól is néha talán keményebb bírálatot. A Magyarság 1931 október 28-iki számában olvasom a következő komprimált bűnöket (olvassa): «A Népszövetség pénzügyi bizottságának jelentése minden egyes sorában a legsúlyosabb vádirat a Bethlen-rendszer tízéves «konszolidációs» politikája ellen. Hamisak és megtévesztők voltak a költségvetések, álkonjunktúrákat lepleztek a törvényhozás kijátszásával űzött bóngazdáíkodás és az ország teherbíró képességét meghaladó költségvetési feleslegek. A pénzügyi bizottságnak sejtelme sincs arról, hogy milyen kiuzsorázott, gazdaságilag teljesen kifosztott országon akarják azt a súlyos operációt végrehajtani, amelytől a megmentő szanálást remélik. Most már kertelés nélkül követelni kell a bűnösen könnyelmű gazdálkodásért a felelősségrevonást és a legradikálisabban le kell bontani azokat a Potemkinfalvakat, amelyek a Bethlen-kormány maharadsa-uralmát jellemezték a nyomor megadóztatása mellett.» Kijelentem, hogy enyhébb cikkért már elkobozták a Népszavát és az ország akkor sem fordul fel, ha ilyen cikkek megjelennek. Egyenlő elbánást tehát, nem - az elbírálásban, hanem a szabadságban, a bírálat szabadságában, ez használ az országnak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T* Ház!. Kénytelen vagyok megállapítani, hogy talán félreértett a t. képviselőtársam. Előbbi felszólalásom egyenesen azt tartalmazta, hogy