Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

Az országgyűlés képviselőházának 19. f teljesen egyenlő elbánást tanúsít az ügyészség, mert amikor azt mondtam, hogy nem i észleltem, hogy egyik irányban elfogult lenne vagy valakivel szemben hajszát indítana, ugyanezalatt azt is értettem: nem tűrném, ha elfogult volna. Ilyesmit nem tapasztaltam, ilyen soha elő nem fordult, a királyi ügyészség tudja a maga kötelességét és ezután is teljesíteni fogja a kötelessségét. Ha a t. képviselőtársam a királyi ügyészségtől vár több belátást és türelmet a mai nehéz viszonyok között, akkor megfordítom a dolgot és azt mondom, kérem a sajtó minden egyes részéről azt a türelmet és belátást, hogy akkor, amikor a viszonyok önmagukban, izgatnak és méltán izgatnak, méltóztassék az ilyen izgatott hangulatban igenis mindenkinek hangfogót tenni a maga sajtója szavára, mert ez- • zel a megnyugvást, talpraállást, a gyógyulást és azt a szabadságot is szolgálják, amelynek én vagyok olyan híve, mint a t. képviselő úr. {Helyeslés a jobboldalon. — Propper Sándor: Takarja le! Mindent letakar! — Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Mit tagadtam le, soha sem szoktam semmit letagadni?! — Propper Sándor: Letakarni, nem letagadni! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Bocsánatot kérek, félreértés volt!) Elnök: Kérdem a t. Képviselőházat, méltóztatnak-e az adott választ tudomásul venni, igen vagy nem? {Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik tudomásul veszik a választ, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik,) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. Következik sorrend szerint Lázár Miklós képviselő úr interpellációja, aki hozzám halasztási kérelmet adott be. Méltóztatnak beleegyezni, hogy az interpelláció elmondására a Ház halasztást adjon? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik a 26. pont szerint Eber Antal képviselő úr interpellációja. A jegyző úr felolvassa az interpellációt. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Interpelláció a pénzügy-, kereskedelemügyi és a földmívelésügyi miniszter urakhoz. A devizakorlátozások mai rendszere úgy a mezőgazdasági, mint az ipari termelésre, valamint a kereskedelem működésére is elviselhetetlen nehézséget jelent és egész termelésünk megbénulásának veszélyét tárja elénk. Ennek a megállapításnak az alapján a következő interpellációt vagyok bátor a pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök úrhoz, továbbá a földniívelésügyi és kereskedelemügyi miniszter urakhoz intézni: Milyen intézkedésekkkel kívánja a kormány a devizakorlátozások mai rendszerét azzal a mindent megelőző érdekkel összeegyeztetni, amely nemzeti termelésünk zavartalan menetéhez fűződik?» Elnök; Éber Antal képviselő urat illeti a szó. Éber Antal: T. Képviselőház! Mint méltóztatott hallani, az a kérdés, amelyet az igen t. kormányhoz intézni bátor vagyok, fölötte áll minden pártpolitikának, egy életbevágó fontosságú közgazdaságpolitikai kérdés, amelyet, miután semmiféle törvényjavaslat kapcsán itt nem tárgyalható, voltam bátor interpelláció alakjában a t. Ház elé vinni. Nekem az a ihitem igen t. Képviselőház — és bizonyára mindenki, aki a közgazdasági élet folyamatával foglalkozik, meggyőződésemet osztani fogja, — hogy semmi sem súlyosabb, semmi sem károsabb valamely ország közgazdasági helyzetére és termelésére nézve, mintha a pénznek sta* KÉPVISJELŐHAZI tfAPLÖ

r II. ülése 193.1 november 11-én, szerdán. 141 bilitása megszűnik. (Ügy van! a középen.) Olyan az, mint a fizikai személy életében, ha a vér megbetegszik, ha a vérkeringés beteggé válik. Ez az emberi testnek legkülönfélébb helyein, — ebben az esetben a gazdasági életnek legkülönfélébb helyein vált ki olyan jelenségeket, amelyeknek orvoslása tökéletesen nem lehetséges, ahol sajnos csak relativitásokkal dolgozunk, mert csakis stabil valuta mellett lehetséges egészséges termelést és gazdasági politikát folytatni. Mihelyt a pénz beteg, csak relatív módozatai vannak annak, hogy a nagyobb hátrányok kikerülésével a kisebbeket kiküszöböljük. Ezt a megfigyelést évszázadokon keresztül tették. f Macaulay írja, hogy Angliának a rossz királyok, a rossz kormányok, a rossz parlamentek és a rossz bírák sohasem okoztak annyi kárt, mint amennyit a rossz shilling és a rossz korona okozott. És mi. sajnos, a világgazdasági helyzet következtében rövid idő alatt immár másodszor kerültünk bele ebbe a súlyos betegségbe és belekerültünk most sajnos olyaténképpen, hogy előreláthatólag nem rövidlejáratú betegségről, hanem esetleg évekig tartó kóros állapotról van szó, amelynek mikénti kezelése tekintetében tehát nem incidentális intézkedések szükségesek, hanem egész organikus kúra szükséges. Ha egy államban a valuta megromlik, alternatíva előtt állunk. Azi egyik alternatíva, hogy meg akarjuk akadályozni mindenáron a belföldön megriadt pénznek és tőkének a külföldre menekedését, amely menekedési törekvés egészen természetes, mert hiszen az elmúlt infláció ideje alatt mindenki-látta azt, hogy minél korábban menekszik ki, vagyonának annál nagyobb részét képes az elpusztulástól megmenteni. Ha ezen dolgozunk, akkor ez ellen nem dolgozhatunk máskép, minthogy olyan devizakorlátozásokat léptetünk életbe, amelyek a kereskedelemnek, iparnak és mezőgazdaságnak, az egész nemzetközi áruforgalomnak és a termelési rendnek okoznak helyrehozhatatlan bajokat. A romló valutának, mint már azt angol klasszikusok megállapították, de mint azóta tapasztaltuk és az angol példa mutatja, e rettenetesen súlyos hátrányai mellett van egy átmeneti előnye, az, hogy a romló valuta stimulálja az exportot és akadályozza az importot. Annálfogva, hogy a belföldi árszínvonal természetesen nem alkalmazkodik szükségképpen valamely valutának a külföldi viszonylatban való ingadozásaihoz, — mert hiszen az elfogyasztott javak túlnyomó része minden országban a hazai termelésből származik, amelyet nem érint közvetlenül a külföldi relációban való áringadozás — ennélfogva olcsóbbá válik nemzetközi viszonylatban a hazai termelés, és miután a hazai termelés olcsóbb, tehát exportképesebbé válik és viszont megakadályozza az importot a külföldről. Ez az oka annak, amiért Angliában az aranystandard felfüggesztésének olyan nagy mértékben megörültek, és ezt olybá tekintették, hogy ezzel természetesen az angol ipar válik exportképesebbé és a külföldi iparok versenyét Angliától el tudják hárítani. Ez természetesen átmeneti jelenség, amelyhez hozzáalkalmazkodik az árszínvonal, átmeneti jelenség, amely bizonyos ideig tart és. addig azt az országot, ahol ez a szerencsétlenség, a valuta leromlása bekövetkezett, legalább némileg kárpótolja azokért a bajokérf, amelyeket a r<omló valuta okoz. Ha azonban valamely kormányzat azt a politikát kiveti,— és sajnos, ilyen esetben az elmúlt inflációs időknek hosszú és nagy tapasztalatai után 21