Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

Az országgyűlés képviselőházának 19. külözihetetlen. Ellenben beszélnem kell árról, hogy a magyar sajtó nem teljesítheti hivatását, még a Népszava sem tudja teljesíteni, még kevésbbé a többi sajtó, amelynek — magántulajdonban lévén — talán nincsenek meg azok az erőforrásai, vagy talán üzleti szempontok is közrejátszanak abban, hogy ne kezdjen ki az ügyészséggel. Egy politikai pártnak azonban, amely élni és létezni akar, legalább halvány kisugárzását kell adnia annak, hogy mi történik az országban. Nem beszélek most arról, milyen káros még gazdasági szempontból is, hogy nincs 'sajtószabadság. Azáltal, hogy korlátozták a sajtót, azáltal, hogy a sajtó a belügyminiszter úr önkényére van bízva, megölték magát a sajtót. Semmiféle módon nem tudunk abban az irányban fejlődni, hogy egy egészséges politikai elétet egy egészséges sajtó irányíthasson. A hírlapírók százai vannak munka nélkül 'és nyomorúságban azért, mert nincs sajtószabadság, a nyomdászok ezrei vannak munka nélkül azért, mert nincs sajtószabadság, mert egy megkötöttt és korlátozott sajtó természetszerűleg nem tud abban a mértékben terjeszkedni, mint terjeszkedhetne akkor, ha az életnek igazi tükrét adná. Különösen érdekes ez a »hajtó vadászat azóta, amióta Miskolczy Ágost kir. ügyész avanzsált arra, hogy ő ellenőrizze a Népszavát. Tizenegy sajtóper és egy elkobzás 14 nap alatt. Kijelentem, hogy a Népszava hangja ezalatt a 14 nap alatt nem volt valami különösebben erősebb, mint máskor. Mégis október hó 4-étől 18-ig 11 sajtópert indítottak a lap ellen. Egykét példával majd be fogom bizonyítani, hogy milyenek ezek a sajtóperek. De ezzel nem elégedtek meg, hanem elővették a szeptember, a június és a július hónapban megjelent cikkeket, amelyek tehát egy félévvel ezelőtt íródtak és ezek miatt is sajtópereket indítottak. Kezeim között van két cikk, amelyet nem akarok felolvasni, mert hiszen nincs semmiféle értelme. (Derültség a jobboldalon.) Majd az igazságügyminiszter úr később meggyőződhetik róla és ellenőrizheti. Az egyiknek a címe: «A leállított élet.» Ezen nem kell mulatni, mert önök állították le ezt az életet. Ebben «A leállított élet» című cikkben arról van szó,' hogy a termelés megakadt, arról van szó, amire a kereskedelemügyi miniszter úr ma igen komoly feleletet adott, hogy nagy katasztrófa volna, ha az életet leállítanák. Ebben a cikkben tehát csak azt írtuk meg, hogy ha- ez a leállított élet így folytatódik és a gyárak munkásai az utcára kerülnek, akkor katasztrófa következik be. Aki ezt tagadni meri, az ne jöjjön be a parlamentbe, hanem menjen a gyermekszobába politikát játszani. A másik cikkben — melynek címe: «A parlament elé!» — az foglaltatik, nem is nagyon erős szavakkal, hogy a parlament elé tartozik az országnak az a sok gazdasági baja és nem a 33-as bizottság elé, ezeket itt kell letárgyalni. (Fáy István: Valami mégis csak lesz benne, amiért sajtópert indítottak! — Zaj.) Legalább úgy szóljon közbe a képviselő úr, hogy meghalljam. (Fáy István: Nincs kizárva, hogy a

1 hangom gyengébb, mint az öné... (Meskó Zoltán: Akinek nincs hangja, ne szóljon közbe! — Derültség. — Reisinger Ferenc: Fáy képviselő úr csak úgy lopva szereti a közbeszólásait leadni bombákról és egyebekről! — Fáy István: Nem értem, ez már igazán gyenge hang! — Reisinger Ferenc: Majd értelmesebben meg fogom mondani.) Ennek a hadjáratnak láttára egészen komoülese 1931 november ll-én, szerdán. 139 lyan foglalkoztunk azzal, hogy az adott viszonyok talán olyanok, mint a háborús idők, amikor a cenzor minden sort megnézett és amikor ,védekeznünk kellett olyan módon, hogy a cserebogár halhatatlanságáról és a Kincses Kalendáriumról írtunk és elrejtve, a cenzor kijátszásával igyekeztünk gondolatainkat mégis kifejezésre juttatni. Talán eljutunk ebben a konszolidált, ragyogó, szabad és liberális és nem tudom miféle jelzőkkel jelzett országban oda, hogy ismét a háborús évek mentalitásához és cenzúrájához igazodva nekünk is a cserebogár nagyszerű életét és a hangya szokásait kell majd leírnunk vezércikkeinkben és úgy kell az egyes dolgokat az elkobzás veszélye nélkül odatárni a társadalom elé. Én azt mondom, hogy ennek az országnak nem használ semmit, ha a sajtót is elnémítják. Józan kritikát csak a szabadság termel ki, nem az elkeseredés és az elnyomás. Miskolczy Ágost olyan ember, aki valorizálva átmentette különítményes mentalitását ebbe a konszolidált országba. Elnök; Kérem a képviselő urat, hogy a személyeskedésektől tartózkodjék. ,, Weltner Jakab: Én nem személyeskedem, a nevezett királyi ügyész úr a Budapesti Hirlapfa an irott cikkeivel megerősítette azt, amit én mondok, ő maga írta, hogy ezek az idők olyanok, amelyeken okulnunk kell, példát kell vennünk és buzdítja a buzdítandókat arra, hogy ismét azt a ragyogó lovagkort visszaidézzék. Ezt a különítményes mentalitású embert állították oda, hogy, a Népszava ellen vezesse a sajtóhadjáratot. Én nem tudom és nem hiszem, hogy az igazságügyminiszter direkt utasította volna, hogy a Népszavát üldözze, de maga az a tény, hogy odaállították, ismerve az ő elgondolását és mentalitását, bizonyítja, hogy bizonyos szándék volt, hogy ezentúl a sajtót is jobban megrendszabályozzák. Mindezek alapján kérdem az igazságügyminiszter urat, hajlandó-e, nem utasítani, de intézkedni az irányban, hogy legalább a sajtószabadság némi látszatát engedjék itt megóvni, mert hogy sajtószabadság nincs, azt mindenki tudja. Ahol az utcai árusítást be lehet tiltani, ahol nem esküdtbíróság van, ott nincs sajtószabadság.^ Nyugodtan odaállna mindenki az esküdtbíróság elé felelni azért az igen enyhe bírálatért, amely a Népszavában megjelent. Igen enyhe, nem így kellene ma írni, ma vitriollal kellene írni ebben az országban. (Nagy zaj a jobboldalon.) Ügy kellene írni! (Simon András: Szóval mérgezni!) Igazán köszönettel vehetik tudomásul a Népszava igen mérsékelt bírálatát, mert ez a legmérsékeltebb, amit ebben az országban meg lehet engedni. Méltányolni kellene, hogy a Népszava ilyen mérsékelt és nem üldözni kellene sajtóperek tucatjával. Azt kérdem tehát én, hajlandó-e intézkedni az igazságügyminiszter úr. hogy hajszaszerűen ne bénítsák meg annak lehetőségét, hogy megjelenjünk, mert ebből az országnak semmi haszna nincs. A Miskolczyak hajszáját és ezt a statisztikát a külföld összes lapjaiban pontosan megírják és nincsenek elragadtatva a magyar királyi ügyészségtől. Hajlandó-e gondoskodni az ország jó hírneve érdekében, hogy ebben az országban a sajtószabadság látszata megóvassékf Elnök: Az igazságügyminiszter úr- kíván nyilatkozni. A Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! Nem tudom, hogy nekem kell-e erre az interpellációra válaszolnom, mert t. képviselőtársam valami Miskolczy Ágost nevű kir. ügyész ellen intézte interpellációját, (Welt-