Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

138 Az országgyűlés képviselőházának 1 hogy ne méltóztassanak kétségbevonni azt, amit én mondok, mert amit én mondok, annak alapja van és alap nélkül még a közigazgatási hatóságot sem gyanúsítom meg. (Derültség jobb felől. — Egy hang jobb felől: Még azt sem?) De

! amikor láttam ezeket a jelenségeket, {Zaj. — Dinnyés Lajos: Viharcsengőt kérünk!) most, mikor a földmívelésügyi miniszter úr bejelentette azt a 4000 vágón búzát, nekem kötelességem volt erre a körülményre is rámutatni ebben a pillanatban. ígéretet teszek arra is, hogy figyelemmel kísérem ennek a segélyezésnek lebonyolítását s ha szabálytalanságot és politikai szempontokat látok érvényesülni a segélyezéseknél, én leszek az első, aki ezt az üléseken ide fogom hozni. (Elénk helyeslés és felkiáltások jobbfelől: Mi is!) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani. Ivády Béla földmívelésügyi miniszter: T. Ház! Szeder Ferenc t. képviselőtársam új részletkérdésekét hozott ide s mintán én fontosnak tartom, hogy ebben a nagyjelentőségű kérdésben az ország teljes megnyugtatást kapjon a felvetett kérdések tekintetében, méltóztassanak megengedni, hogy egészen röviden reflektáljak a képviselő úr újabb felszólalására is. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő úr hivatkozott arra, hogy sok helyen bizony az a 6 pengő sem lesz meg, ami a búza megvásárlásához kellene. A kormány, t. Ház, ennek tudatában van, épp ezért akként gondolja az akciót lebonyolítani, hogy nem mindenütt készpénzfizetés ellenében adja az inségbúzát, hanem lehetővé akarja tenni, hogy munka ellenében kaphassa meg az, akinek ehhez másképpen nincsen meg a módja. Azt hiszem, t. képviselőtársam, hogy ezzel a kérdésnek ez a kifqgásolt része elimináltatott., A másik, amit igen t. képviselőtársam felvetett, az a kérdés, hogy meg van-e a lehetősége a kormánynak arra, hogy a Futúránál lekötött búzából ezt a 4000 vagont felhasználhatja. (Szeder Ferenc: Nem ezt mondtam! En ezt hallottam, mielőtt a miniszter úr beszélt volna és ezért mondottam!) Megnyugtathatom t. képviselőtársamat, hogy a kormány gondoskodott arról, hogy ez a négyezer vágón rendelkezésemre álljon; annyira, hogy éppen azoknak a vármegyéknek, amelyeket t. képviselőtársam felhozott, többek között Borsod, Zemplén vármegyéknek, szóval a leginkább sújtottaknak, már előleget is utaltam ki ezekre a kiosztandó kontingensekre; tehát már tényleg megkezdődött az akció és ennek a hónapnak a folyamán az első részletet már minden törvényhatóságnak ki is fogom utalni, hogy a szükséghez képest a jövő hónapban már minden vármegyében, ott ahol annak szüksége felmerül, megkezdhető legyen a kiosztás. Hiszem, hogy semmi akadálya nem lesz annak, t. Ház, hogy az akció simán lebonyolítható legyen.

# Azt hiszem, hogy ezzel erre a kérdésre is megadtam a választ. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj. — Györki Imre: Mi van a politikai szempontokkal? Itt van még a harmadik kérdés, t. Ház. A kormánynak erre is volt gondja, (Meskó Zoltán: A nyomor nem ismer pártpolitikát!) és ekként intézkedtem, hogy minden községben, ahol ennek szüksége felmerül, a hatóságnak ínségbizottságot kell létesítenie, amely ínségibizottságba a társadalom minden rétegét bevonják és ennek az ínségbizottságnak ellenőrzése alatt fog a kiosztás megtörténni; (Helyeslés a jobboldalon.) tehát azok a visszaélések, 9. ülése 19$1 november 11-én, szerdán. : amelyekre t. képviselőtársaim utaltak, egyáltalában nem következhetnek be, mert a társada-. lom ellenőrző szerepét , ekként biztosítottuk. (Kaitok Lajos: Az a kérdés, kit vesznek be a bizottságba! — Györki Imre: A sógorok és komák lesznek ott is! — Zaj a jobboldalon.) *£. képviselőtársaimat csak arra kérem, hogy amennyiben ebiben az irányban méltóztatnak panaszt hallani, méltóztassanak hozzámfordulni. (Zaj.) s én biztosíthatom a t. képviselő urakat, hogy a legnagyobb eréllyel fogok eljárni, mert -nem ismerek tréfát akkor, amikor nyomorenyhítési akcióról van szó. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Méltóztatnak a miniszter úr által adott választ tudomásul venni? (Igen! Nem! — Zaj.) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Weltner Jakab képviselő úrnak az igazságügyminiszter úrhoz intézett interpellációja. Méltóztassék a szöveget felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): «Adott-e utasítást az igazságügyminiszter úr az ügyészségnek arra, hogy a Népszava ellen sorozatos sajtópöröket indítson? Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az ügyészség a Népszava ellen olyan cikkekért és közleményekért indított sajtóport, amelyekben jogos politikai bírálatot gyakorolt/ a kormányzat általános politikája felett? Hajlandó-e a miniszter úr az ügyészséget utasítani, hogy feladatának körén belül maradjon és ne kalandozzon a politikai tevékenység és bírálat terére, amely nem feladata? Hajlandó-e a miniszter úr e nyilvánvaló politikai üldözésnek és a sajtószabadság ellen irányuló ügyészi túlkapásnak véget vetni?»] ,, Elnök: Weltner ,kép viselő urat illetKa szó. Weltner Jakab: "T. Képviselőház! Tegnapi felszólalásom óta olyan kijelentések történtek, hogy ma azt hiszem, sokkal könnyebb feladatom van. A kormányt támogató pártok részéről hangzott el az a felszólalás, — gróf Zichy János mondotta — hogy a józan kritikát nem a szájkosár, hanem a szabadság biztosítja. Ha igaz ez és az egységespártnak ez a véleménye, akkor azt hiszem, a közeljövőben a mi harctéri jelentéseink nem lesznek olyan sok áldozattal teljesek, mint az eddigiek. A Népszava sohasem mondhatta azt, hogy valami különösen nagy kedvességgel kezelték az ügyeit, de az a sajtóhadjárat, amelyet ellene most megindítottak, úgylátszik, kiegészítő része a gyüléstilalomnak és a statáriumnak, mert ha az országot el kell némítani a statárium rettenetével, ha az országot el kell némítani a gyűlési tilalmakkal, akkor valóban megengedhetetlen dolog és ezzel az elgondolással s ezzel a rendszerrel ellentétben álló, hogy létezhessen olyan lap, amely még megengedi magának a bírálatnak némi látszatát. Merem állítani, (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) hogy a Népszava sem bírálja ezt a rendszert elég élesen. Inkább arra lehetne panaszkodni, inkább azért kellene eljárást indítani a Népszava ellen, hogy ezekben a rettenetes időkben túlságos óvatossággal ír a dolgokról, hogy az igazi helyzetet nem írja meg, hogy bizonyos féket alkalmaz, bizonyos korlátokat rak maga elé, mert nem bírja azt az iramot, amelyet a kir. ügyészség megengedhet magának. r A sajtószabadságról beszélni, úgy látszik, egészen felesleges. Igazán nem akarok elméleíi érvekkel beszélni arról, hogy egy ország életében a sajtószabadság mennyire fontos és nél-