Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

Az országgyűlés képviselőházának 19. gyűjtsék össze az adatokat és közöljék a kormánnyal idevonatkozólag szerzett tapasztalataikat. (Kabók Lajos közbeszól.) Ennek az adatgyűjtésnek alapján hozzám beérkezett jelentésekből a kormány megállapította, hogy valóban afe ország egy részében az idei tél alatt nagyobb arányú inségakcióra lesz szükség, ha biztosítani akarjuk a falu lakosságának kenyerét és ezzel egyben nyugalmát és békéjét. Elhatározta tehát az idei télen egy ilyen nagyobb arányú inségakció lebonyolítását és a hatáskört az érdekelt tárcák közt akként osztotta meg, hogy a falusi lakosság inségakcióját a földmívelésügyi kormányzatra, a városi lakosságét pedig a népjóléti minisztériumra bízta. A jelen pillanatban tehát a magam akciójára, pi földmívelésügyi minisztérium tárcája keretében lebonyolítandó akcióra vonatkozóan van szerencsém a t. Háznak bejelenteni, hogy a minisztertanács a tegnapelőtti napon mintegy négyezer vágón gabonát bocsátott rendelkezésemre abból a célból, hogy azokban a törvényhatóságokban, ahol annak szüksége felmerül, azt megfelelően kiosztassam és ezen a réven gondoskodjunk arról, hogy azok, akik ilyen segítségre okvetlenül rá lesznek utalva, megfelelő kenyérrel tényleg elláthatók legyenek. Nem kívánnék most az akció részleteibe belemenni, hiszen ez ebben a kezdetleges stádiumában a kérdésnek, a törvényhozás igen t. tagjait talán nem is érdekli. Méltóztassék talán megelégedni azzal, hogy a szóbajöhető legszegényebb néposztályra való tekintettel a kormány ezt a gabonát hat pengő métermázsánkénti árban és boletta nélkül kívánja a lakosság rendelkezésére bocsátani és a törvényhozásnak meg kívánja adni a módot arra. hogy területükön az arra leginkább rászorulóknak ezen a réven biztosítsa azt, (Szeder Ferenc: Es ha nincs hat pengője?!) amit igen t. képviselőtársam itt helyesen aposztrofált, s ami a kormánynak tényleg célja is, hogy az országban e télen át senki ne éhezzék. Én hiszem, t. Ház, hogy ezzel a mennyiseggel és az ezt az akciót kiegészítőlég a népjóléti miniszter úr által eszközlendő egyébb intézkedésekkel, valamint a kereskedelemügyi miniszter úr által eszközlendő útépítésekkel, amelyek ép a legínségesebb vidékeken munkaalkalmakat fognak szolgaitatni, biztosítani fogjuk tudni a kitűzött célt. (Kabók Lajos: Honnan veszik a hat pengőket?) Azt gondolom, hogy ezzel a feleletet a t. képviselőtársam által feltett kérdésekre megadtam. Kérem a t. Háztól válaszom tudomásulvételét. (Élénk helyeslés jobb felől és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván szólni. Szeder Ferenc: Mélyen t. Képviselőház! Interpellációmhoz, ismétlem, az impulzust az adta, amit én személyesen tapasztalok szerte az egész országban és amiről beszámolnak nem-csak ezek az írások, hanem azok az írások is, amelyek hozzám az ország minden részéből garmadájával futnak be. De erre indított az a körülmeny is, hogy nemrégen tárgyaltam az egyik vármegye alispánjával, aki maga is kevesrvesen panaszkodott, hogy nincs semmi segítség felülről, amelyre támaszkodhatnék; látja azt a kétségbeejtő helyzetet, amellyel szemben áll, és nem tudja, mit hoz számára a jövő. Amikor a, kisgazdaminiszter úrral tárgyaltam a kérdésekről, s felhoztam neki a Futura által vásárolt búzamennyiséget, a kisgazdaminiszter úr azt mondotta, hogy ha hozzányúlhatnánk, nem is lenne baj, csak nem tudunk hozzájutni, mert az ülése 1931 november 11-én, szerdán. 137 ne.ni a mienk. Amikor tehát láttam ezeket a jelenségeket, akkor úgy éreztem, hogy kötelességem idehozni ezeket és felhívni a Képviselőház ügyeimét ezekre a súlyos bajokra és jelenségekre, hátha van még lehetőség arra, — amiben én nem igen hiszek — hogy keresztül úszszuk a telet úgy, hogy valóban nem lesz éhező ember az országban. A miniszter úr most az mondja, hogy kapott négyezer vágón búzát, amelyet hat pengőjével rendelkezésükre bocsát mindazoknak, akiknek stb. De felvetem a kérdést: mi történik ott. ahol még hat pengő sincs, ahol nem tudnak egy pakli gyufát sem venni? (Egy hang a középen: Ott majd ingyen kapják!) Mi történik ott, ahol a közigazgatás politikai szempontokat vesz figyelembe, amikor a hatpengős búzát kiosztja? (Nagy zaj és ellenmondások jobbfelöl és a középen, — Egy hang jobbfelöl: Az sehol sem történik!) Elnök: A képviselő urat ezért a m gyanúsító kijelentéséért rendreutasítom. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak! (Esztergályos János: Nézzék meg, hogy a házhelyeket miként osztották ki! — Kabók Lajos: Szomorú tapasztalatok vannak! — Esztergályos János: Ugyanúgy lesz ez is, mint a házhelyeknél volt a kiosztás! — Nagy zaj. — Az elnöki villanycsengő megszólal. — Esztergályos János: Az egységespárt lélekharangja! — Meskó Zoltán: Ha még húsz évig szól, akkor jó!) Csendet kérek! Szeder Ferenc: Akármennyire is izgatja az urakat ez a kijelentés, én ezt gyakorlati tapasztalatok alapján mondottam, mert volt már az idén, a nyár folyamán 6 pengős búza egyes községekben, és amikor kiosztották a közigazgatási hatóságok — ha kell, majd szolgálok annak nevével is, aki a kiosztást végezte, — akkor előtte volt, hogy ki írta alá az egységespárti jelöltnek és ki írta alá az ellenzéki jelöltnek az ajánlási ívét (Meskó Zoltán: Akárki csinálta, helytelen volt!) és akik az ellenzéki jelöltnek az ívét írták alá, keservesen panaszkodtak, hogy nekik nem jutott abból a búzából egy szem sem. Azért vetettem fel ezt a kérdést, mert, sajnos, kint a perifériákon, amikor a közigazgatási urakat annyira belevonták a politikai tevékenységbe, hogy választásokat azokkal végeztetnek és állásukat is attól teszik függővé, hogy a kormánypártnak megfelelő választási hadjáratot tud-e vezetni és végrehajtani, akkor ezektől a politikai szempontoktól még ilyen kérdésekben sem tudja magát kivonni a közigazgatásnak az a tényezője, akinek pedig el kellene magát vonatkoztatnia a politikai szempontoktól, amikor a nyomorúság enyhítéséről van szó. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy általánosságban ne gyanúsítson.^ Konkrét eseteket felhozhat a képviselő úr, de általánosságban nincs joga a magyar közigazgatást meggyanúsítani. Ilyen hangnemben ne folytassa beszédét. (Reisinger Ferenc közbeszól. — Kabók Lajos: Mit tetszik ehhez a konkrét esethez szólani?) Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy a közbeszólónak sem konkrété, sem általánosságban nincs joga beszélni. (Derültség.) Szeder Ferenc képviselő urat illeti most a szó. Szeder Ferenc: Majd keresek rá módot és alkalmat, hogy minden konkrét tényt — amely rendelkezésemre áll s ezek nekem tömegével rendelkezésemre állanak — idehozzak, (Jánossy Gábor: Az is a rendje!) már pusztán azért is,