Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

136 Az országgyűlés képviselőházának 19. ülése 1931 november 11-én, szerdán. képviseletére vállalkozott ebben a parlamentben és a parlament színe alatt, semminthogy valóban azokat az érdekeket képviselte volna, amelyek legfontosabb érdekei lettek volna mindenkor ennek az országnak. Mert hiába, mélyen t. uraim, itt a kartellvezérek és a Képviselőház többségéhez tartozók különféle állásokban és pozíciókban kényelmesen érezhetik magukat, de kopogtat itt mindenkinek ajtaja előtt a nyomor, a kétségbeesés, kopogtatnak az éhtifusz jelenségei, amelyek mér felütötték fejüket Polgáron és Békés megyében is. En azt hiszem, lett légyen akármilyen statáriális intézkedés, lett légyen akármilyen gyűléstilalom, ha komoly intézkedések nem történnek arra nézve, hogy ezt a nyomort, ezt a kétségbeejtő helyzetet orvosolják, akkor itt, uraim, az önök uralmának vége lesz, (Buchinger Manó: Az országnak lesz vége! Addig nem mennek el!) mert nem lehet semmiféle intézkedésekkel .arra kényszeríteni elbben az országban számottevő, dolgos népréteget, hogy éhenhaljon és nyomorban pusztuljon el. Mielőtt az emberek éhenhalnak és elpusztulnak, még megpróbálkoznak mással is és megpróbálkoznak életük meghosszabbításával is. En nagyon kellemetlenül éreztem magam, amikor szabadságjogi vonatkozásokban olyan egyszerűen intéznek el kérdéseket a miniszter urak, (Egy hang a szélsőbaloldalon; Cinikusan!) amikor egy kézlegyintéssel intéznek el súlyos és nehéz problémákat. Nagyon kínosan éreztem magam, inert a nemzeti összefogásnak nem az a módszere, amit önök gyakorolnak, hanem egészen más. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Talán azt ia társadalmi réteget is figyelembe kellene venni, amelyet önök nem vesznek figyelembe akkor, amikor szabadságjogokat kellene osztogatni, nem vesznek figyelembe akkor, amikor törődni kellene vele, nem vesznek észre akkor, amikor az egész ország struktúrájának átszervezésével végrevalahára életet lehetne teremteni ezen a 92.000 négyzetkilométeres területen. Akkor talán jobban megtalálnák a lehetőségét annak, hogy ne ilyen gyűlölködve álljunk egymással szemben, mint ahogyan most kétségtelenül gyűlölködéssel állunk egymással szemben. (Farkas Elemér: Nem rajtunk múlik! — Jánossy Gábor: Önök állanak szemben! — Esztergályos János: Mert önök nem akarnak megjavulni!) En elhiszem, igen t. uraim, hogy önöknek most az volna kívánatos, ha mi hallgatnánk és egyszerre elfelednénk mindent, — mint ahogyan arra ma fel is hívtak bennünket — elfelednénk alkotmányosságunk meghamisítását, elfelednénk azt a példátlan hadjáratot, amelyet valamennyiünk ellen és a falvak lakossága ellen folytattak st nyár folyamán, elfelejtenénk mind egyszerre azt az üldöztetést és hadjáratot, amelyet a falvak népe ellen folytattak, elfelednénk azt a példátlan nyomort és behunynók a szemünket az előtt, ami kiárad ezekből a levelekből és amit ott láthatunk a falvakban. Mert én igenis ott vagyok és látom ezt a nyomort. Mindenütt ott vagyok az egész országban közvetlenül is és érintkezem azoknak a falvaknak lakosságával. Elhiszem, hogy önöknek kívánatos volna az, ha most mindenre fátyolt borítanánk és egyszerre azt mondanók: hát uraim, megértjük, hogy önök nem tehették mást eddig tíz éven keresztül, mint amit tettek és abban a törekvésükben, hogy folytassák tovább ezt a játékot, támogatjuk önöket. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hogyne!) Természetesen jól esnék ez önöknek. Viszont azonban minden érzékünk tiltakozik ez ellen, mert meggyőződésünk, hogy a politikai kérdésekkel szorosan összefügg a gazdasági kérdés és mindaddig perhorreszkáljuk még a gondolatát is annak, hogy önök egészséges kibontakozást csinálhassanak, önök nem is képesek rá! (Mozgás* a jobboldalon.) Amíg politikai rendszerünk megváltoztatása következtében az a nagy kibékülés el nem jön, perhorreszkáljuk a gondolatát is annak, hogy önök vagy bárki más... (Zsindely Ferenc: Kérdezzék meg a falut! — Kabók Lajos: Önök senkit se kérdezzenek meg. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Kabók Lajos: Távozzanak a helyükről!) A képviselő úr tartózkodjék a személyes vonatkozású közbeszólásoktól. ... a viszonyokat gyökeresen megváltoztathassák. {Zaj.) De mégis úgy érzem, hogy az ország nyilvánossága előtt kötelességem volt ezeket elmondani és ezért intéztem az összkormányhoz az interpellációt, hogy az adóemeléseken túl mit szándékozik tenni kint a falvak népe nyomorának enyhítésére, hogy az emberek mint kutyák éhen ne pusztuljanak és ne dögöljenek. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy tartózkodjék az ilyen kifejezésektől. Szeder Ferenc: Mit szándékozik a kormány tenni, hogy a miniszterelnök úrnak azt a kijelentését, hogy nem lesz ebben az országban éhező ember, valóra váltsa? (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az összkormány képviseletében a földmívelésügyi miniszter úr kíván nyilatkozni. Ivády Béla földmívelésügyi miniszter: T. Ház! Szeder Ferenc t. képviselőtársam a falvak lakosságának példátlan nyomora tárgyában interpellációt intézett az összkormányhoz és azt kérdezte, hogy van-e tudomása & kormánynak és hogy micsoda intézkedéseket tett a kormány abban az irányban, hogy az ország falvaiban a nyomor enyhíttessék. Méltóztassanak nekem megengedni, hogy az összkormány nevében a képviselő úr által felvetett kérdésre a következőikben adjam meg a választ. A képviselő úr olyan kérdést hozott fel, a nyomor kérdését, ahol önök közit és köztünk különbség nem lehet. (Ügy van! a jobboldalon. — Kabók Lajos: Nem volna szabad lenni, de van!) Mindannyian érezzük és a kormány kötelességszerűen a legmélyebben átérzi azt a nehéz, súlyos helyzetet, t amelyben igenis az ország lakosságának egyrésze előreláthatólag szenvedni fog. De már most válaszom elején (kénytelen vagyok az igen t. Ház figyelmét nyomatékosan felhívni arra, hogy ne általánosítsunk ebben a kérdésben sem, mert — hála a jó Istennek — így általánosságban azt mondani, hogy Magyarországon a falusi lakosság ilyen nyomorral küzdene, amilyet képviselő- , társam a levelekből felolvasott, nem lehet és nem is szabad. Sajnos, igenis vannak az országban községek, járások, sőt egy-két vármegye is, ahol a falusi lakosság közt nagyobb réteg van olyan, amely ellátásra szorul a tél folyamán. De olvan általánosságban tárgyalni a kérdést, ahogy azt a képviselő úr tettte, helytelen és helytelen következtetéseket vonna az maga után külföldi vonatkozásban is, de magát az ország lakosságát is e tekintetben feleslegesen riasztanék meg. (Reisinger Ferenc közbeszól. -~ Elnök csenget.) Igenis a kormány felelőssége tudatában már hetekkel ezelőtt felhívta a törvényhatóságokat, tájékozódjanak e tekintetben törvényhatóságaik területén,