Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-19
Az országgyűlés képviselőházának 19. elmellőzött és teljesen felesleges külföldi szénimportnak elhárítása következtében bizonyos mennyiségű devizánk feszabadul és azt a közvetlen fogyasztás céljait szolgáló áruk helyett — egészen helyes közgazdasági politika nézetem szerint — a további feldolgozásra és ezzel munkaalkalmakat biztosító ipari nyersanyag beszerzésére fordítjuk. (Helyeslés.) Nem egyszer és hála Istennek, nem is sikertelenül fordultam a Nemzeti Bankhoz, a Nemzeti Bank megértő vezetőségéhez, hogy az ipari nyersanyag beszerzéséhez szükséges valutát, amenynyire az a fennforgó körülmények között lehetséges, bocsássa az ipar rendelkezésére. Ezenfelül ipari exportunk is szerez bizonyos menynyiségű külföldi valutát, amely bizonyos részében — már t. i. addig, amig az ellenkövetelések birtokában levő külföldi hitelezők ezt megengedik — szintén ilyen nyersanyag-beszerzés céljaira lesz fordítva. Ilyen módon sikerült bizonyos fokig a munkabeszüntetés, illetőleg az azt előidéző nyersanyaghiány veszedelmét el* hárítani, azonban meg vagyok róla t győződve, hogy ez nem jelent gyökeres orvoslást A gyökeres orvoslás tekintetében már hetek óta folynak a tárgyalások, amelyek, hála Istennek, most már gyors és sikeres befejezéssel kecsegtetnek. Ezeknél a tárgyalásoknál, amelyeket Észak- és Dél-Amerikával, Egyiptommal, Franciaországgal, Németországgal 'és^ más államokkal is folytatunk, alapelgondolásunk lényegében az, hogy a behozott ipari nyersanyag ellenértékét magyar belföldi pengőben az illető importőrnek kifizetjük, de azzal a kikötéssel, hogy bizonyos határidőn belül — az én elgondolásom szerint legalább is két esztendőn belül — nem fog transzferálódni a magyar pengő külföldi fizetési eszköztként. Amennyiben az importőr kívánja, megfelelő biztosítékot fogunk nyújtani neki aziránt, hogy a hitelezési határidő elteltével a pengőben befizetett értéket az általa kívánt valutáris ellenértékben fogja megkapni. Azonfelül, hogy a devizahiányból származó nyers anyagbeszerzési nehézségeket megkerüljük, tárgyalásokat folytatunk és pedig ugyancsak reménnyel kecsegtető tárgyalásokat és azt hiszem, hamarosan eredményre vezető tárgyalásokat, az árucseréiorgalom érdekében is, amely forgalomnál, megítélésem szerint, a mi szempontunkból, mint exportcikkek, csak olyan áruk jöhetnek figyelembe, amelyeket egyébként nem tudnánk készpénzzel fizetni, tehát kész külföldi valuta ellenében eladni. Minthogy folyamatban levő tárgyalásokról van szó, méltóztassék megengedni, hogy most a tárgyalás részleteinek bővebb ismertetésébe éppen SJL eredményesség érdekéből ne bocsátkozzam, egyébként azonban megnyugtathatom a t. Képviselőházat, hogy amennyiben a megegyezés természete szükségessé teszi, a Képviselőház, illetőleg a törvényhozás elé fogok jönni a hozzájárulást kieszközölni, sőt ha erre a hozzájárulásra nem is lenne szükség, kötelességemnek ismerem a megegyezés eredményeit azok rendkívül^ fontos közérdekű voltánál fogva idehozni a Ház elé, már azért is, mert szívesen látom, ha cselekedeteim a legteljesebb mértékben a nyilvánosság elé bocsáttatnak. Méltóztatik látni, hogy az adott körülmények között a lehetőt megtettem és én megnyugtathatom az interpelláló képviselő urat, a Képviselőházat és a nyilvánosságot, hogy e tekintetben minden remény megvan arra, hogy a kérdés kielégítő módon el fog intéződni. Ebben a reményben és tudatban kérem az inKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. II. ülése 1981 november 11-én, szerdán. 133 terpelláló képviselő urat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor: T. Képviselőház! Szerettem volna többet és kielégítőbbet kapni a miniszter úrtól. Ha ez ebben a pillanatban nem lehetséges, én a választ feltételesen tudomásul veszem, avval azonban, hogy kötelességszerűen továbbra is figyelni fogjuk a kérdést, (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Természetes, méltóztassék!) rajta tartjuk kezünket az ipari termelés pulzusán s amikor azt látjuk, hogy bajok vannak és a bajokon nem segítenek, vagy a segítés módja nem kielégítő, újra ide fogjuk hozni a Ház elé, mert mi ezt a kérdést éppúgy, mint a miniszter úr, igen fontos és sorsdöntő kérdésnek tartjuk. En tehát a választ feltételesen tudomásul veszem azzal, hogy várom a kielégítő eredményeket. Elnök: A Ház a választ tudomásul veszi. Sorrend szerint következik Szeder Ferenc képviselő úr interpellációja az összkormányhoz. A jegyző úr felolvassa. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Van-e tudomása a kormánynak arról a példátlan nyomorról, amely a mezőgazdasági lakosságot gyötri? Mit tett és mit szándékozik tenni a kormány arra, hogy az egyre nagyobb mértékű nyomort megfelelő nagyszabású intézkedésekkel enyhítse, hogy éhező ember valóban ne legyen a tél folyamán az országban 1 ?» Elnök: Tessék, Szeder képviselő úr. Szeder Ferenc: Mélyen t. Képviselőház! Engem ennek az interpellációnak elmondására valóban az a kétségbeejtő nyomor ösztönöz, amely a falusi népességet gyötri és amelyről a mai napon már a túloldalról is beszéltek, de amelynek orvoslására komoly lépéseket eddig még nem látunk sehol sem. En ugyanis nem tartom elégnek azt a mi közületünkben megszokott jelenséget, hogy bizonyos események alkalmával hangzatos kijelentéseket tegyünk és azután napirendre térjünk a kérdések fölött, hanem amikor a kormány ígéretet tesz kérdések orvoslására, akkor szeretném, ha ezeket az ígéreteket cselekvések is követnék. A miniszterelnök úr nem^ régen jelentette ki itt a Képviselőházban: — és talán mint főprogrammpontját említette —: törekvése az, hogy éhező ember ne legyen ebben az országban. A túloldal tapsolt ehhez a kijelentéshez és, hogy ha a miniszterelnök úr és minisztertársai valóra váltanák ezt a kijelentést, akkor én is jóleső érzéssel venném tudomásul cselekvésüket. Azóta azonban hosszú idő, jó néhány hét eltelt, amióta a miniszterelnök úr ezt a kijelentést tette. A nyomor, a szenvedés fokozatosan érezteti hatását a falun és azt a cselekvést, amely ezt a nyomorúságot enyhíteni volna hivatva, nem látjuk sehol künn a falvak népessége körében. Nem új jelenség ez, hiszen amikor én valahányszor itt megjelentem a képviselőház üléstermében, minduntalan szóvátettem, hogy a magyar föld népével, a magyar falusi lakossággal általában vajmi keveset törődik a közhatalom és rendszerint csak akkor találkoznak vele. amikor vagy gyűléstilalom, vagy adóbehajtási kérdések, vagy ilyen közigazgatási természetű kérdések kapcsán érintkeznek a falvak lakosságával. Számtalan interpellációm és beszédem hangzott el ennek a társadalmi rétegnek szociálpolitikai megerősítésére vonatkozóan. Számtalan ígéretet kaptam ebben a törvényhozásban arra vonatkozólag, hogy tényleg 20
