Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-19
™^" Az országgyűlés képviselőházának 19. cent volt Október 8-án újabb árzuhanás Newyorkban, lement a nyersgyapot ára 5'85 dollárcentre, vámkülföldön a fonal ára volt 27 dollárcent, nálunk 46. Október 27-én a newyorki jegyzés 6 '80, vámkülföldön a fonal ára 29, Magyarországon 47. A vám és fuvar körülbelül 6 és 6% r dollár-cent a készfoiualnál. Ebből & pár számból is megítélheti a t. Ház, hogy a fonalkartell működése nyomán micsoda drágaság keletkezett. Itt van az oxigén. Ma nincs olyan lakatosvagy ibádogosmester, aki ne használjon oxigént, mert hiszen a forrasztáshoz oxigén kell és az oxigén meglehetősen elterjedt valami. Amíg nem volt kartell, adtak egy köbméter oxigént 1 pengő 50 fillérért, ehhez járult 2% forgalmiadó. Most, hogy megalakult a kartell, első ténykedése >az volt, hogy az oxigén árát felemelte 2 P 30 fillérre, már 3% forgalmiadó hozzáadásával ési november 1-én is felemelte minden indokolás és minden szükség nélkül 2 P 80 fillérre, amihez járul még 3%-os forgalmiadó. T. Ház! Méltóztatnak látni, hogy május 14-étől október végéig az oxigén ára 1 P 50 f-ről felszökött 2 P 80 f-re, holott az oxigén nyersanyaga, alapanyaga egy fillérrel sem drágult és azok a munkások, akik az oxigén előállításán dolgoznak, ma lényegesen kevesebb munkabért kapnak, mint amennyit kaptak a tavaszszal. És ahol mindenki drágít, ott nem maradhat el a tetőfedő- és kátránytermékek kartellje sem. Magyarországon, főképpen a gazdaközönség, nagy nehézségek árán tudja csak istállóját, csűrjét, pajtáját és házának tetejét rendben tartani, mert minden hozzávaló anyag szemtelenül drága, — bocsánatot a durva kifejezésért, de nem tudok rá más jelzőt találni. Németországban, Ausztriában és Csehországé ban az én^ egészen megbízható információim szerint a kátránytermékek ára minimum 35—40 százalékkal olcsóbb, mint nálunk. Nálunk azonban mi történt? A kartell felbomlott, és akkor újból egymásra licitáltak, adtak a kereskedők a meglevő árakból 35—70% engedményt. Később megalakult a kartell és a kartell megalakulásának az volt a következménye, hogy megvonták az összes engedményeket és az árakat 20% -kai felhajtották. A gallér- és kézelőgyárak kartelljét is felemlíthetem. Két gyár működik itt Magyarországon. Mind a kettő igen konstruktív, hazafias urak kezében van. Ezek most szerződést kötöttek az osztrák gyárakkal, rayonirozták az országot és ennek folyományaként a félikemény gallérgyárimányok árát 15%-kai, a többiekét 10%-kai drágították meg. De a kartellek mértéktelen mohóságára és étvágyára semmi sem jellemzőbb, mint az, ami a rizs körül történik. Méltóztatik tudni, t. Ház, hogy meglehetősen nehézkes eljárás után lehet csak bizonyos áruk behozatalára valutát kapni. Igaz, hogy nem tudom milyen oknál fogva — r nem akarok senkit meggyanúsítani, — de déli gyümölcsre, banánra, amerikai almára elég könnyen lehetett a múltban valutát kapni; most, amióta az interminiszteriális bizottság ügyel a valutákra, kissé nehezebben megy a dolog. De a kormány, illetőleg a minisztérium álláspontja a rizs tekintetében aa, hogy rizsre valutát nem ad, egyfelől azért, mert terem Magyarországon rizs, másfelől azért, 'hogy ne kész rizst hozzanak be, hanem nyers anyagot, itt dolgozzák fel, magyar munkások fognak kenyeret kapni ennek feldolgozásánál. Ilyen indokolás elől nem igen lehet kitérni, mert még az is, akinek semmi érzéke — ülése 1931 november 11-én, szerdán. 127 sincs közgazdasági kérdések iránt, ha azt hallja, hogy azért nem engedik a kész rizst behozni, mert a magyar munkásság ezáltal kenyerét veszítené, belenyugszik. A valóság azonban az, ihogy először is a magyar kormány a múltban egyáltalán nem támogatta Magyarországon a rizstermelést. Volt pénz sok mindenre; ma délelőtt, tegnap, holnap elég szó esett és esik arról, hogy mi mindenre volt a magyar kormánynak pénze, csak arra nem volt, hogy a rizstermelést Magyarországon valamiképpen fokozzák, úgyhogy a rizs, ami Magyarországon ma megterem, olyan kevés, hogy az ország szükségletéhez viszonyítva egészen elenyésző valami. A malmok behozzák az úgynevezett nyers anyagot, a nyers rizst. Legalább a látszat ez. A valóság az, hogy félig kész gyártmányt hoznak be a malmok. Két malom foglalkozik a rizsnek fényesítésével. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Malasits Géza: Kérem a t. Házat, méltóztassanak 10 perc meghosszabbítást adni. {Helyeslés.) Elnök: A Ház a meghosszabbítást megadta ! Malasits Géza: T. Képviselőház! Ismétlem, a helyzet ma az, hogy a malmok behoznak állítólagos nyers anyagot, valóságban félig kész gyártmányt. Ezt itt feldolgozzák, fényesítik és így hozzák forgalomba. A valóság az, hogy a malomkartell két malomnak engedélyezi a rizs kikészítését és ebben a két malomban 12 munkás foglalkozik a rizs kikészítésével, ami egyszerűen abból áll, hogy kétszer keresztül engedik a hengeren, azután parafinnal fényesítik. Készen van a rizs. Az alapanyag fényesítetlenül jön be az országba. Ezzel a munkával 12 munkást foglalkoztatnak, de ezek munkája nyomán megél három malom igazgatósága, a vezérigazgatójától végig nagyszerű, úri módon, azért, mert a külföldről behozott rizs és a Magyarországon kikészített rizs ára között körülbelül 12, sőt némelykor 14 fillér differencia van kilogrammonkint. Magyarországba behoznak Olaszországból teljesen kikészített rizst. Azt vám terheli, forgalmi adó f terheli, fuyar terheli és itt Budapesten mégis 12 fillérrel olcsóbb, mint az a rizs, amelynek alapanyagát vámmentesen hozzák be és amelyet itt Budapesten 12 munkás dolgoz fel. Hát, t. Képviselőház, ennyire mohónak lalán mégsem volna szabad lenni! Ennyire türelmesen mégsem volna szabad nézni azt, hogy a magyar ipar pártolása orvén a legszükségesebb élelmiszereket ilyenmódon drágítják meg. Beszéljek a t. Háznak a tejkartellről? Vizet hordanék a Dunába . . . {Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A tejbe is vizet hordanak! — Derültség.) Mindenki ismeri ennek az intézménynek a garázdálkodását. Beszéljek az ecetkartellről? Az ecet rendkívül fontos népcikk. Nemcsak az étel ízesítéséhez szükséges, hanem betegségek ellen is használják. Pompásan kartellírózott dolog az ecet. Nagyszerűen meg lehet élni belőle, csak nem azoknak, akik készítik és fogyasztják, mert a fogyasztóknak drága, azok pedig akik készítik, olyan alacsony béreket kapnak, hogy alig tudnak megélni. Beszéljek a gyufakartellről, Kreugerék nagyszerű vállalkozásáról, akik a magyar közönséget teljesen igájukba hajtották? A magyar államnak, illetőleg a magyar kormányon keresztül a magyar mezőgazdaságnak juttattak ugyan valami csekély kölcsönt, ennek ré19*
