Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

126 Az országgyűlés képviselőházának 19. ülése 1931 november 11-én, szerdán. rozva vannak, amelyek valamely bank patronátusa alatt szabadon fosztogatják a közönséget. A közönség ellenszenve ezekkel az árdrágításokkal tszemben nemigen juthat kifejezésre, aminek részben az az oka, hogy a sajtó egy része is a kapitalisták kezében lévén, ezek természetesen maguk ellen nem írnak és nem közölnek olyan dolgokat, amelyek a közönség elé tárnák a kartellek árdrágításait, másrészt a kormány statáriumot és gyűléstilalmat rendelt el, úgyhogy a népnek igazán nincs módjában elpanaszolnia azokat a bajokat, amelyeket a kartellek árdrágításukkal okoznak. Az idei év januárjában és februárjában tárgyalta a Ház a gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokról szóló törvénytervezetet. Ez a választások előtt az egységespárt kívánságára hozatott a Ház elé, mert hiszen az egységespártnak a választási agitációra szüksége volt erre a törvényre, (szüksége volt, hogy ezzel kimenjen a nép elé (Jánossy Gábor: Senki sem tudta, hogy választás lesz! — Dinnyés Lajos: Nyilt titok volt az már akkor!) és magyarázhassa, hogy ime megmentjük a népet. (Zaj.) Szüksége volt erre a törvényjavaslatra^ a kormánynak, iszüksége volt rá az egységespártnak, mert ezt a javaslatot használták fel arra, hogy a népnek bemagyarázzák a választásnál: ime mi, a kormány, erőteljesen küzdünk a profit-kapitalizmus ellen, mi kormány erélyes lépéseket teszünk a kartellek ellen. Mi már ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál megmondottuk, hogy ha ez a javaslat törvénnyé válik, egyáltalán nem lesz alkalmas arra, hogy a kartellek mindinkább fokozódó mohó étvágyát fékezze, nem lesz alkalmas arra, hogy azt a harácsoló hadjáratot, amelyet a kartellek a magyar közönség zsebe ellen intéztek, valamiképpen is megfékezze, valamiképpen is visszatartsa. Rámutattunk arra, hogy szükséges volna a közérdekű kereset jogát ebben a törvényben biztosítani a magánosok és az egyes kartelltagok részére. Követeltük a kartellbizottságnak a

J legmesszebbmenő jogokkal való felruházását és messzemenő hatékony szankciókat követeltünk. A kartellügyek tárgyalásánál követeltük a legteljesebb nyilvánosságot, mert tudtuk, hogy a kartellek visszaéléseivel szemben ez a leghatékonyabb védekezés. A nyilvánosságot a profitkapitalizmus lovagjai, főképp a kartell-lovágok, mindennél jobban akarják kerülni és mindennél jobban félnek a nyilvánosságtól. Egymásután szólaltunk fel, súlyos érveket hoztunk fel, ami igazunk és a mi javaslataink mellett, mégis a Ház bölcsesége elve- '• tette javaslatainkat és lelkesen tapsolt Bud miniszter úrnak, amikor kijelentette: a törvény nem akar mást, mint a kartellek működését összhangba hozni az általános közgazdasági politikával, nem akar mást, mint a kartelleknek azt a részét, amelyre közérdekből szükség van, megtartani, ellenben a kormány — és itt Bud miniszter úr hangja tremolóra változott •*- erélyes eszközökkel fog hozzányúlni ahhoz, hogy a kartellek garázdálkodásainak véget vessen. Az egész Ház tapsolt ennek. Az azóta elmúlt néhány hónap alatt a gazdasági viszonyok és a keresetek katasztrofális leromlása ellenére a kartellek részéről a drágítás vidáman folyik, a közönség zsebe ellen a vakmerő és szemtelen merényletek napirenden vannak. Elnök: Kérem a képviselő urat, tartózkodjék a jóízlésbe és a parlamenti illembe ütköző kifejezések használatától. Malasits Géza: Állandóan napirenden vannak az árdrágítások a nélkül, hogy a kormány szükségesnek tartotta volna közbelépni, hogy a törvény megfelelő szakaszait alkalmazza. Ellenkezőleg, a végrehajtási utasításból egyszerűen kihagyták a kartellbizottságot és ezzel is a kezére jártak a kartelleknek. Nem akarom ezt aa intézkedést Összefüggésbe hozni a 33-as bizottság működésével, de időrendben úgyszólván együvé kerültek ezek a dolgok, mert hiszen a 33-as bizottság működése alatt r bocsátotta ki a kormány a kartelltör vény végrehajtási utasítását. Csak rá kívánok mutatni arra, hogy a Ház bölcsesége kiküldötte a 33-as bizottságot abból a célból, hogy az ország közállapotai tekintetében olyan javaslatokat tegyen a kormánynak, amelyek alkalmasak arra, hogy egyfelől az államháztartás rendbejőjjön, másfelől pedig a közgazdasági helyzet javuljon. A kartellek dolgában a 33-as bizottságtól vajmi keveset vár a közvélemény, de még ezt a keveset sem kapta meg. Ennek főoka az, hogy ebben a 33-as bizottságban bentülnek a kartellvezérek majdnem kivétel nélkül. Ott találjuk a vaskartell képviselőjét, ott találjuk a cukorkartell képviselőjét, ott találjuk a szeszkartell képviselőjét, az ecetkartell, a bőrkartell, a bankkartell képviselőjét, de ott ülnek ezeknek a kartelleknek a fiskálisai, szószólói is, úgyhogy a közvélemény, amely mégis valami keveset várt abban a tekintetben, hogy a 33-as bizottság valamit majd könnyít az élet terhein, valamivel lejjebb mennek az árak, legalább olyan mélyre, mint amilyen mélyre lementek a keresetek és fizetések, mondóra, a közönség, amely ezt várta bizony, ebben a várakozásában rettenetesen csalódott. A 33-as bizottságban a kartellek árdrágításai ellen nem igen szólaltak fel, sőt azt is mondhatnám, hogy a végrehajtási utasításon nagyon is meglátszik a nyoma annak, hogy a 33-as bizottságban a kartellek vezérei bennülnek. Nehogy azt méltóztassék gondolni, hogy minden bizonyíték nélkül vádolom ezeket a, gentlemennek mondott urakat sorozatos árdrágítással, leszek bátor pár dolgot elmondani, ami különösen az utóbbi napokban vált aktuálissá. Méltóztatnak tudni, hogy Magyarország a rongyos emlberek országa. Nem hinném, hogy Európában volna még egy ország, amelyben a dolgozók olyan rongyosan járnának, mint Magyarországon. Főképpen a fehérnemű az, amiben rengeteg hiány van. A munkás annyit keres éppen, hogy csak az életét tengetheti valamiképpen, a munkás üzemköltségéből egy fillér sem marad arra, hogy magának rendes fehérneműt vegyen. Egyszóval a fehérnemű drága. Ennek nagy oka van, az, hogy a pamutés szövőkartell, azonkívül a kikészítő-kartell pompásan értif hogy az árakat színvonalon tartsa. Főkép azonban a fonalkartell működése az, amelynek nyomán ez a drágaság keletkezett. Méltóztassék idefigyelni. 1931 július 2-án Newyorkban a nyerspamut 100 dollár-cent volt, vámkülföldön akkor a 20/1, tehát a legközönségesebb fonal ára volt 36 dollár-cent, nálunk Ma,gyarországon 42 és fél dpllár-cent. Augusztus 21-én a newyorki jegyzés szerint a nyersgyapot ára volt 6*65 dollár-cent, vámkülföldön a fonal ára lement 28 és fél dollárcentre, Magyarországon — hála a hathatós vámvédelemnek és a kartell működésének — 41 és fél dollár-