Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

^^^™ Az országgyűlés képviselőházának 19. eddig eltelt idővel, hanem a további esetleges idomulással szemben voltam bátor kifejezésre juttatni, mert bízom benne, hogy ezen ügy rövidesen közmegnyugvásra, az emberiség megnyugvására elintézést fog nyerni. Csak megemlítem, hogy a magam részéről nem tartanám indokoltnak azt sem, hogy egy kisebb jelentőségű bűncselekmény miatt a kiadatás az esetleg kiszabott büntetés leülésének időtartamáig elhúzódjék, mert hiszen az Ausztriával való viszonossági gyakorlatunk ismeri az ideiglenes kiadatást is egy bizonyos ügynek letárgyalása céljából. Ennélfogva még abban az esetben is, ha Ausztria a maga részéről foglalkozni kíván vele és nem engedné át a maga részéről a kisebb bűncselekmények elítélését a magyar bíróságok részére, ezen ideiglenes kiadatás útján a nemzetközi szokásoknak megfelelően meg van adva a mód, hogy a magyar bíróságnak az illető tettes rendelkezésre álljon. Tisztelettel kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés. — Felkiáltások a középen : Egyhangúlag !) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Östör József : A választ tudomásul veszem. Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen !) A Ház a választ tudomásul Yette. Következik Vázsonyi János képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Pakots József jegyző (olvassa) : «Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz Komárom város 1932. évi költségvetése tárgyában. 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy azon rendeletének ellenére, mely a személyi és dologi kiadások tekintetében 10%-os redukciót ír elő, Komárom város költségvetése még 1%-os redukciót sem tartalmaz a múlt esztendő költségvetésével szemben ? 2. Hajlandó-e a belügyminiszter úr Komárom város költségvetésének felülvizsgálására, az abban előforduló visszásságok megszüntetésére ? 3. Milyen intézkedéseket óhajt tenni a belügyminiszter úr, hogy rendeletének érvényt szerezzen ?» Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János : T. Ház ! Miután a belügyminiszter úr nincs jelen, kérem, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy interpellációmat a legközelebbi interpellációs napoú mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen !) "A Ház a képviselő úr kéréséhez hozzájárul. Következik Gál Jenő képviselő úr interpellációja az összkormányhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Pakots József jegyző (olvassa) : «Interpelláció az összkormányhoz a statáriális eljárás hatályon kívül való helyezése tárgyában. 1. Észleli-e a t. kormány, hogy a rendeletileg életbeléptetett statáriális eljárás az országban nyugtalanságot idézett elő és a gazdasági viszonyok folytán egyébként is megviselt lakosság lelkületére mélyenjáró visszahatást gyakorol ? 2. Hajlandó-e a kormány a birói^ hatalom gyakorlására vonatkozólag rendeleti intézkedéseit visszavonni, mivel a háború esetére szóló e felhatalmazás réges-régen megszűnt.» Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gál Jenő: T. Képviselőház! Tulaj donképen egy doktriner kérdést kellene felvetnem, amely ülése 1981 november 11-én, szerdán. 115 azonban a mai idők gyakorlati kihatásaiban igen messzemenő következtetésekkel jár. Egy ország igazságszolgáltatásának struktúrája mindig a legfontosabb fotográfia egy ország belállapotának megbírálásában. Egész Európában, ahol mindenütt felzaklatott kedélyekről lehet beszámolni (Jánossy Gábor : Nem csoda !), sehol statáriális eljárást nem ismernek- Tessék megnézni azokat a nagy villongásokat, amelyek társadalmi és politikai téren másutt is lejátszódtak. Mindenütt betartják azokat a törvényes szabályokat, amelyek az igazságszolgáltatás gépezetének kipróbált menetét tartalmazzák. Mi történt éopen az előbb elhangzott interpellációban vázolt szörnyűséges gaztett esetében. Nagyon természetes, hogy az egész társadalom felháborodott. A lapok tudósításai abban az időben olyanok voltak, hogy azt a következtetést érlelték meg, hogy ez politikai gaztett. Az volt a köztudat, hogy az állam rendjének lerontására és^ nyugalmának és közbiztonságának megfélemlítésére ahkult alacsonyrendű politikai szekták azok. amelyek ezt a szörnyűséget előidézték. Erre történt a statáriális eljárásnak rendeleti úton való életbeléptetése. Csakhamar kiderült, hogy hamis nyom volt ez, mert semmiféle politikai hátterét sem a rendőrség, sem az ügyészség ennek az esetnek ki nem derítette. Az igazsá«szolgáltatás menete most az osztrák hatóság kezében van, és a híradás azt mutatja, hogy a modern bűnvádi eljárás minden eszközével a psichoanalizisnek és a büntetőjogi felelősségnek individuális felfogásával mindent megtesznek, hogy ennek az esetnek igazi indító okait, a tettes egyéniségét, beszámíthatóságát, vagy beszámíthatatlanságát vita és kutatás tárgyává tegyék. Kétségtelen, és az én interpellációm szempontjából ez a tény fontos, hogy az a feltevés, amely a kormányt vezette a statáriális rendelet kibocsátásakor, alaptalannak bizonyult. A statáriális rendelet azonban egyéb bűncselekményre is kihat. Különösen fontos annak felemlítése, hogy statáriumot hirdetnek Magyarországon arra, hogyha valamely ülésen izgató tartalmú kijelentések történnek. Már bocsánatot kérek, ha a belügyminiszter úr továbbra is fenntartja ezt a gyűléstilalmat (Szeder Ferenc: Ezt a botrányos állapotot!), amellyel megbénítja a szabad vitatkozás lehetőségét — és itt hiába hivatkozik a t. kormány mindig arra, hogy európai felfogás szerint kormányoz, amikor mindig azt olvassák künn rólunk, hogy itt mindig más történik, mint Európa többi államaiban, —hogyan méltóztatnak elgondolni, hogyan méltóztatnak elképzelni, hogy manapság akad nyugateurópai, vagy amerikai állam, amelyik a kurtán furcsán való igazságszolgáltatás rendszerét mint elfogadott, mint a modern bűnvádi eljárásba beillesztett részletet elfogadja ? Mi az a statárium ? Egy intézkedés, amely talán indokolt akkor, ha egy országban minden felfordul, ha felfordul a rend, a törvénytisztelet, amikor egymásnak rontanák az emberek. Én még akkor sem értem, az én jogi szótáramban ilyesmi elő nem fordulhat, mert szerintem mindig csak a törvény szerint alkotott független bíróságnak törvényben meghatározott rendtartása szerint szabad ítélkezni. Ebben az esetben azonban még van rá mentség. De Magyarországon ma statárium ? Amikor mi dicsekszünk a parlamentáris uralommal, amikor mi mindig fennen hirdetjük, hogy egy nagyszerű konszolidáció az, amit itt a kormány teremtett, akkor egy sajnálatos, szomorú és mindenkinek felháborodását kiváltott esetből kifolyólag rendelkeznek úgy, hogy ezt a fenyegető pallost, hogy statárium van, ezentúl ide tartják. Én meg-