Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

114 Az országgyűlés képviselőházának 1 Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Ostor József : T. Képviselőház ! Én ezt az interpellációt kizárólag azért jegyeztem be, hogy az igazságügyi kormány vezetőjének, az igazságügyminiszter úrnak alkalmat adjak, hogy itt az ország előtt, • a legteljesebb nyilvánosság előtt ebben a kérdésben hivatalosan is nyilatkozhassak. (Lázár Miklós : Helyes !) örülök, hogy az igen t. képviselő úr, noha más politikai pártálláson van, az interpelláció bejegyzését maga is helyeselni szíveskedik- (Lázár Miklós: Teljes mértékben !) À kiadatás dolgában t. i„ amelyen a magyar igazságszolgáltatás által történő üldözés ebben a kérdésben megfordul, a legkülönbözőbb hireket halljuk és olvassuk. Egyszer a gyilkost kiadja az osztrák bíróság, egyszer nem adja ki, egyszer átérkezett a magyar igazságügyminiszter úr megkeresése a kiadatás iránt, egyszer nem érkezett át. Itt van a kezeim között Bécsből, november 2.-árólegy hiteles hír, amely azt mondja (olvassa): «A bécsi lapok azt írták, hogy a bécsi törvényszék tanácsa azt hozta javaslatba a főtörvényszéknél, hogy Matuskát szolgáltassák ki a 'magyar hatóságoknak.» A Wiener Allgemeine Zeitung ezzel szemben interjút közölt a főtörvényszék elnökétől, amelyben az elnök kijelenti, hogy a főtörvényszékhez ilyen megkeresés nem érkezett. A Neues Wiener Journal megjegyzi, hogy a Matuska kiadatására irányuló kérésnek csak formai jelentősége lehet, mert előbb az ansbachi merényletért vonják felelősségre, s ezért egyelőre szó sem lehet Matuska kiadatásáról. Ez az azok, amely engem arra késztetett, hogy ezt a kérdést bejegyezzem az interpellációs könyvbe. Ez ugyanis nem egy egyszerű igazságügyi kérdés, ez nem csupán a vádlottnak vagy a gyilkosnak magánügye, sőt azt mondhatnám, nem is a magyar igazságszolgáltatás ügye, hanem ez a kérdés egyáltalában a magyar rendnek, egész Magyarországnak — mondhatnám — talán nemzetközi hitelügye. És mivel a múltban nagyon szomorú tapasztalataink voltak a tekintetben, hogy Ausztria sem igazságügyi téren, sem egyéb téren nem járt el lojálisán — e tekintetben csak utalok Ausztriának legutóbbi magaviseletére, amelyet szerződés ellenére az állategészségügyi egyezmény végrehajtása tárgyában tanúsított — azt hiszem, helyesnek méltóztatik találni, ha én az országgyűlésen ezt a kérdést szintén szóváteszem. Elvárhatjuk Ausztriától, amelyhez bennünket mégis annyi történeti és gazdasági sorsközösség fűz, s amely a szomszéd államok közül az egyedüli, amely hozzánk még mindig a legközelebb áll, nemcsak a történeti és gazdasági sorsközösseg, hanem egy bizonyos kultúrközösség folytán is, hogy ebben a kérdésben talán mégis olyan magaslatra fog helyezkedni, amely nem fog semmi körülmények között sem az emberiség és az igazságszolgáltatás legelemibb követelményeibe ütközni. T. Képviselőház ! Helytelen az az álláspont, amelyet ebben a kérdésben, sajnos, — őszintén megmondom — a magyar sajtó egy része is, sőt a magyar közönség egy része is elfoglalt és elfoglal, amely a büntetővizsgálattal kapcsolatban — amennyire már t. i. ezt ismerni alkalmunk és módunk van — azt az álláspontot foglalta el, hogy itt egy kommunista üzelemről vagy pedig kommunista merényletről van szó. Helytelen ez az álláspont azért is, mert ha erre az álláspontra helyezkedünk, akkor valóban kockáztatjuk azt, hogy a biatorbágyi gyilkos itt, ennek az államnak területén, mint ahol ez a bűncselekmény elkövettetett, üldözhető legyen, mert ebben az esetben könnyen helyezkedhetik a kiadó állam arra az álláspontra, hogy politikai bűncselekményről lévén szó, kiadatásnak helye nincs, Amikor ezt az interpellációt 9. ülése 1931 november 11-én, szerdán. előterjesztem, ezt a körülményt nem mulaszthatom el aláhúzni s a magyar közvéleménynek és a magyar közvélemény első tájékoztatójának, a magyar sajtónak is figyelmébe ajánlani. ( Jánossy Gábor: Tömeggyilkosság nem lehet politika !) Kérem az igazságügyminiszter urat, méltóztassék interpellációmhoz képest válaszolni arra a három kérdésre, hogy (olvassa) : «Micsoda lépéseket tett az igazságügyminiszter úr a biatorbágyi tömeggyilkosnak, Matuskának kiadatása tárgyában ?» Ez tehát azt is jelenti, hogy a magyar igazságügyi kormány megtette-e a kötelességét ebben a kérdésben. (Tovább olvassa) : «Milyen állapotban van ez a kiadatási kérdés? Remélhető e ennek folytán, hogy Matuska a biatorbágyi merénylet miatt nálunk mielőbb a büntető igazságszolgáltatás elé került» Elnök: Az igazságügy miniszter úr kíván válaszolni. Zsitvay Tibor igazságügy miniszter : T. Képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) A magam részéről teljesen osztom az előttem szóló interpelláló t. képviselőtársamnak azt az álláspontját, hogy itt egy világraszóló közönséges bűncselekményről van szó (Ügy van ! Ügy van !), amely ügyben az igazságszolgáltatás lassúsága Európa-szerte, sőt világszerte hátrányosan befolyásolhatja az emberiség véleményét a tekintetben, vájjon a megtorlás kellő időben követi-e az ilyen szörnyű cselekedetet, és egyúttal vájjon az emberiségnek kellő megnyugvást szerez-e mindaz, amit bárki ilyen cselekménnyel szemben a megtorlás útján köteles megtenni. Megnyugtathatom t. képviselőtársamat, hogy minekután a magyar rendőrség valóban a legnagyobb elismerésre méltó módon (Ügy van ! Ügy van !) derítte fel a tényállást, ugyanazon a napon az illetékes pestvidéki királyi törvényszék kibocsátotta az elfogató parancsot és haladéktalanul elindította a szabályszerű kiadatási kérelmet is a bécsi országos büntetőtörvényszékhez, és pedig nem az igazságügy miniszter útján, mint ahogy annakidején a lapok ezt közölték, mert azon viszonossági helyzetnél és gyakorlatnál fogva, amelyben Ausztriával vagyunk, a közvetlen megkeresésnek van helye. Ennek dacára szükségét és értelmét láttam annak, hogy a kérdés jelentőségét és annak összes nemzetközi jogi vonatkozásait is kifejtsem a külügyminiszter úr előtt és felkérjem, hogy követünk útján nyomban megtegye a szükséges lépéseket ezen megkeresésnek haladéktalan elintézése érdekében. (Élénk helyeslés.) Ez megtörtént. Ezt a kérelmemet a közelmúltban további információkkal kiegészítve megismételtem a külügyminiszter úrnál. (Élénk helyeslés.) Nem kételkedem abban, hogy minden művelt állam felfogása csak egyforma lehet ilyen bűncselekmények megítélése tekintetében, s nem kételkedem abban sem, sőt bízom benne, hogy- tekintettel arra, hogy a különböző bűncselekményekkel gyanúsított terhelt a legsúlyosabb bűncselekményt Magyarországon követte el, állampolgársága is ezen magyar ítélőszék elé utalja, és azonkívül arra való tekintettel, hogy minden más államot hasonló kiadatási megkeresés tekintetében a magyar állam megkeresésével megelőzött, — ismétlem — nem kételkedem, sőt bízom benne, hogy ennek a kiadatási kérelemnek huza-vona nélkül eleget fognak tenni. Ezen kijelentésemnek, hogy : „huza-vona nélkül", nincs semmiféle éle. Ezzel nem akarom az eddigi elhúzódást ilyen huzavonának jelezni, mert hiszen a dolog természete szerint minden államnak joga, sőt kötelessége tisztázni azon ténykörülményeket is, amelyek a saját területén elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatosak. A ,.huza-voná"-t tehát nem az