Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

Az országgyűlés képviselőházának 19 séből tudjuk, hogy a vezérig azgaitó úrnak 43.000 felesleges dollárja volt Amstel bankban is.» T. Ház! En a kereskedelemügyi és népjóléti miniszter urakhoz jegyeztem be ezt az interpellációt a lerongyolt magyar magántisztviselői kar nevében, annak a magántisztviselői karnak érdekében, amely függvényeként a gazdasági helyzetnek a tönkrement mezőgazdaság, ipar és kereskedelem mellett a legsúlyosabb, a legválságosabb helyzetben van, melynek legnagyobb százaléka munkanélküli, és az a százalék is, amely állásban van, legnagyobbrészt éhbérért dolgozik, és ha valami kis fizetése van, abból is levonják a 33-as bizottság jóvoltából az alkalmazottak felemelt kereseti adóját. En a humanitás védelmét kérem a népjóléti miniszter úrtól és az egyéni szerződési és alkalmaztatási szabadság védelmét a kereskedelemügyi miniszter úrtól. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván válaszolni. Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Az interpelláló képviselő úr interpellációjában egy konkrét panaszt és egy általános kérdést intézett hozzám. Ami a konkrét panaszt illeti, a tényállás a következő: A képviselő úr interpellációjában említett iparvállalat, csak úgy, mint az iparvállalatok legnagyobb része, megköveteli alkalmazottainak családi viszonyaik bejelentését. Ez nemcsak a gyár szempontjából fontos, de adott esetekben az alkalmazottak szempontjából is bizonyos érdekkel bír. Már most az illető iparvállalatnak két tisztviselőnője e szabály ellenére elmulasztotta bejelenteni megtörtént házasságkötését. (Vázsonyi János: Rögtön elküldték volna!) A gyár vezetősége ebben a cselekvésben kötelességmulasztást látott, a köteles bizalom hiányának vette, és éppen ezért, amikor néhány hónappal később a gazdasági helyzet hatása alatt egyes tisztviselőit elbocsátani volt kénytelen, elsősorban ezt a két tisztviselőnőt bocsátotta el. Nézetem szerint ezzel nem követett el embertelen dolgot, mert hiszen ha egy gyár abba a helyzetbe kerül, hogy alkalmazottai egy részét elbocsátani kénytelen, egészen helyesen jár el (Kabók Lajos: Szegény gyár!), — méltóztassék bevárni, míg befejezem a mondatot — ha azokat bocsátja el, akiknek kenyérkereső férjük, tehát eltartójuk van. Azt hiszem, hogy az a szociális érdek, hogy a mai körülmények között lehetőleg minden éhező szájnak jusson egy falat kenyér, és hogy ' inkább arányosan osztassák el á meglévő csekély nemzeti jövedelem, mintsem hogy egy-egy családban ketten keressenek, más családokban pedig egyáltalán ne legyen kenyérkereseti lehetőség. (Friedrich István: A férjet is elbocsátották, miniszter úr! — Zaj. — Elnök csenget,) A hozzám érkezett jelentés szerint ennek a két alkalmazottnak a férje nem is az illető vállalatnak az alkalmazottja, hanem két hírlapíró. (Vázsonyi János: Ez egy harmadik volt!) En csak arról tudok beszélni, ami az előttem levő hivatalos jelentés alapján mint tényállás , konstatálva van, ennélfogva az adott esetben én sem okot, sem jogot a beavatkozásra nem találok. Azt viszont a képviselő úr általános kérdésére ki kell jelentenem, hogy én ezen a helyen osztályérdeket nem ismerek, én a munkásnak és a munkaadónak ügyét egyforma lélekkel és igazsággal szolgálom (Helyeslés.), éber figyelemmel kísérem a munkásság sorsát — azt hiszem, nem egy esetben adtam már tanúbizonyságát ennek — és amennyiben hatalmamban áll, soha ülése 1931 november 11-én, szerdán. 113 sein fogom megengedni, hogy az erős a gyenge rovására hatalmával visszaéljen. (Helyeslés.) Kérem válaszom tudomásul vételét (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Kérdem a miniszter urat, hogy a népjóléti miniszter úr nevében is méltóztatott a választ megadni? Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter : Igen! Elnök: Az interpelláló képviselő úr kivan a viszonválasz jogával élni. Vázsonyi János: T. Ház! A miniszter úr válaszát nem tudom tudomásul venni. Nem vehetem tudomásul azért, mert az a kimutatás, amely a miniszter úrhoz érkezett, csak két esetet említ meg. Én itt a t. Ház előtt ismertettem azt a harmadik esetet, ahol a szerencsi cukorgyár egyik mérnökéről van szó, s ahol a mérnököt is, a tisztviselőnőt is elbocsátották azért, mert házasságot kötöttek. Nemcsak egyet-egyet bocsátottak tehát el, hanem mind a kettőt. Ez tehát nem mutatja azt, hogy az egyiknek megmaradt a kenyere, és ezért bocsátották el a másikat, hanem mind a kettőt elbocsátották- Ennél antiszociálisabbat elképzelni sem lehet. Azt hiszem, ebben nem lehet közöttünk véleménykülönbség. (Gál Jenő: Nem akarják, hogy szaporodjunk! — Derültség.) Azt kérem a miniszter úrtól, méltóztassék ezt az ügyet is nagyon alaposan megvizsgálni. Ebben az ügyben nagyon sok antiszociális vonást fog találni akkor, amikor az Amstelbankadatokat és az 500.000 pengős jövedelmet méltóztatik majd szembeállítva látni a tömeges elbocsátásokkal azon bűn miatt, mert valaki házasságot merészelt kötni Magyarországon. Ezt is bűnnek tekintik. A választ uem veszem tudomásul. Elnök : A kereskedelemügyi miniszter úr kivan szólni. Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Az interpelláló képviselő úr viszonválaszára csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy most már a tényállásból kiderül, hogy a képviselő úr szóval előadott interpellációja túlment az írásban bejegyzett interpelláció keretén. Én csak azt az esetet vizsgálhattam meg,- amelyre a képviselő úr interpellációjában hivatkozott. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha ezenkívül méltóztatik eseteket előhozni, készséggel megvizsgáltatom azokat és megteszem a szükséges intézkedéseket. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kereskedelemügyi miniszter úrnak a népjóléti miniszter úr nevében is adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a kereskedelemügyi miniszter úrnak a népjóléti miniszter úr nevében is adott válaszát tudomásul vette. Hegymegi Kiss Pál képviselő úr, amint bejelentettem, halasztást kért és kapott összes interpellációira, így tehát következik östör József képviselő úr interpellációja az igazságügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Patacsi Dénes jegyző (olvassa) : «Interpelláció Zsitvay Tibor m. kir, igazságügyminiszter úrhoz : 1. Micsoda lépéseket tett az igazságügyminiszter úr a biatorbágyi tömeggyilkosnak, Matuskának kiadatása tárgyában? 2. Milyen állapotban van ez a kiadatási kérdés ? 3. Remélhető-e ennek folytán, hogy Matuska a biatorbágyi merénylet miatt nálunk mielőbb a büntető igazságszolgáltatás elé kerül?*