Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

112 Az országgyűlés képviselőházának 1. tett azért, mert az illető nyugdíjjogosult volt, másodízben pedig kivételt tett azért, mert egy nyolc év óta ott lévő igen kitűnő tisztviselőnője aktív katonatiszthez ment feleségül, mint ilyen alkalmaztatást nem vállalhatván, nyolc évi szolgálat után maga volt kénytelen felmondani, és így felmondási igényétől is elesett. Különben azonban állandóan érvényesült a Magyar Cukoriparnál a házassági tilalom, amely a rögtöni elbocsátás, illetőleg felmondás veszélyének tette ki a tisztviselői kart házasságkötés esetén. Ennek eredménye titkos házasságok kötése volt. Az egyik ilyen eset a szerencsi cukorgyárnál a Magyar Cukoripar Rt.-gal kapcsolatosan történt, amely cukorgyárnak mérnöke és tisztviselőnője kötöttek titokban házasságot. Két évig éltek úgy, mint házastársak, hogy a férj régi emeleti szobájában, a feleség pedig régi földszinti szobájában lakott és amikor ezt valaki megtudta és a vezérigazgató úrnak tudtára adta, — aki úgylátszik, a szabad szerelemnek legelső apostola ebben az országban — azonnali hatállyal mindkettőnek állását felmondotta. A másik eset a Magyar Cacao- és Csokoládégyár Et.-nál, a Magyar Cukoriparnak leányvállalatánál történt. (Gál Jenő: Mennyi keserűség a cukor körül!) Két kiváló tisztviselő, akik közül az egyik 9, a másik 8 esztendő óta volt a vállalatnál, házasságot akart kötni és ilyen irányú kérelmet terjesztett be, ezzel a kérelmével azonban elutasíttatott. Házasságukat titokban kötötték meg s erre azért, mert férjhezmentek, amint az kiderült, mindkettőnek azonnali hatállyal felmondottak (Propper Sándor: A háború a cukorgyáraknak nem volt kárára!), jóllehet ugyanakkor tudták az egyikről azt is, hogy nemcsak árva és senkije sincs, de férje is ugyanakkor vesztette el állását. A házassági tilalom megszegése a judikatúrában ismeretlen, mint felmondási ok. Egy nemrégen folyó perben is a bíróság két fórumon kimondotta, hogy a házassági tilalom megszegése nem ok arra, hogy azért fel lehessen mondani, csak abban az esetben, ha a szolgálati pragmatika ilyen kikötést tartalmaz. (Propper Sándor: A cukorgyárak szerint a házasság kihágás!) A cukorgyár szolgálati pragmatikájában azonban házassági tilalomról egyáltalában nincsen szó, a Kakao- és Csokoládéáru-gyárnak pedig egyáltalában nincs is szolgálati pragmatikája. A Cukoripar és leányvállatai tehát teljesen a saját pragmatikájuk ellen működnek. Eeverzálist a belépéskor senkivel alá nem Írattak, semmiféle ilyen kikötést senkinek a szerződésébe fel nem vettek, és mégis ezt a lehetetlen beavatkozást gyakorolják az egyesek egyéni jogaiba. Tudomásom szerint különben ugyanez áll fenn a Kőbányai Serfőző Eészvénytársaságnál és a Dunántúli Cukorgyárnál is, amely nemcsak a női alkalmazottait bocsátja el, ha férjhezmennek, de a férfi-alkalmazottait is, ha megnősülnek. (Propper Sándor: Egyenesben vagyunk!) Erre vonatkozólag az adatokat a miniszter úrnak szívesen rendelkezésére bocsátom. Kérdem, t. Ház, lehetséges-e egy jogállamban, amely a házassági törvény alapján áll, üldözni a házasság intézményét, lehetséges-e a magánjogot semmibevenni, lehetséges-e a törvényes házasságot nem szentségnek tekinteni

1

? Mert ha ez lehetséges, akkor méltóztassék arra az álláspontra helyezkedni, hogy nincs polgári uralom, nincs többé polgári világrend. De hogy éppen pontosan a házasság alapján -•' óhajtják ezt megszüntetni, ezt józan ésszel még a mai . ülése 1931 november 11-én, szerdán. világban sem lehet elfogadni. (BuchingerManó: Olvassák el a szocialistáknak egy brosúráját arról, hogy kik rombolják szét ia családot! A Népszava könyvkereskedésben megkaphatják ezt a könyvet!) Az ilyen jelenségekben az állam jogrendjének, a magánjogi törvényeknek, a házassági törvénynek >a kicsúfolását és egyben az egyéni szabadságnak prostituálását látom. Az elboiesátás okául rendszerint azt hozza fel a Cukoripar, hogy a gazdasági helyzet miatt bocsátja el alkalmazottait. A bizonyítványukba ezt akarja bevétetni, holott ki is mondja az elbocsátásnál, hogy tisztán és kizárólag a házasságuk miatt bocsátja el az alkalmazottait. Ha vizsgáljuk azt, hogy a Cukoriparnak milyen ;a gazdiasági ihelyzete, hogy milyen a cukor .szempontjából a helyzet, ebből a szempontból fel kell hoznom azt, hogy az exportcukorra igaz, hogy ráfizetnek a cukorgyárak, de a ibelföldi fogyasztáson azután annál többet keresnek. A cukor előállítási ára kilogrammomként 34 fillér, amihez hozzávéve az 59 filléres adót, 93 fillérbe kerül a cukorgyáraknak egy kiló cukor. Ugyanakkor azonban a cukorgyárak 1 pengő 26 fillérért adják ezt a fogyasztóknak tovább, tehát nyereségük 33 fillér, vagyis ugyanannyi, amennyibe Fiúméban a kis; kereskedőnél 1 kilogramm cukor kerül. Ennyi itt a cukorgyárak nyeresége. Az exportcukornál is jelentékeny előnyt szerzett a cukorkartel a termelők kárára. A cukorrépa átvételi ára azelőtt métermázBénként 2 pengő 80 fillér volt, de az utolsó évben ezt leszállították 2 pengő 20 fillérre. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a szerződésnek a londoni világpiaci árihoz, .a paritáshoz való igazodása további rovására van a. gazdának és a termelőnek, akkor a cukorkartelnek és a cukorgyáraknak újabb' nagy nyeresége áll elő. A Magyar .Cukoripar az 1929. és 1930. években feldolgozott répamennyiség után a belföldi fogyasztásnak összesen 10.000 vagonra szabott kvantumából 16.15%-ot kapott meg, a legnagyobb, a leghatalmasabb nyereség mellett. A t. Ház engedélyét kérem, hogy ebben a kérdésben felolvassak egy hozzám írott :>.levelet, •amely interpellációm bejegyzése után érkezett hozzám s amely azt mondja (olvassa): «Az Est mai szamában olvasom, hogy a képviselő úr interpellációt jegyzett be a Magyar Cukoriparnál történt lelketlen elbocsátások ügyében. A képviselő úr figyelmét felhívom, hogy a Magyar Cukoripar vezérigazgatójának adóvallomása szerint a vállalatokból eredő jövedelme évi 500.000 pengőtt tesz ki. Eltekintve, hogy ez a jövedelem iskolapéldája a mai kiarteluralómnak, mert a Magyar Cukoripar két nagy cukorgyára mintegy 20 ezer vágón cukorrépát dolgoz fel, tehát vagononként 25 pengőt és répamétermázsánként 4 fillért fizet a magyar mezőgazda ikizárólag a vezérigazgató úr jövedelmének fenntartására, tehát csaknem annyit, amenynyit a sok küzdelmes vitát okozó cukoirrépaforgalmiadó tesz ki. A magyar cukorrépa termelői tehát nemcisiak a magyar állam adófizetői, hanem a vállalat vezérigazgatójának is adót fizetnek. Ha a Magyar Cukoripar elbocsátásra kerülő mintegy 50 tisztviselője helyén maradhatna, mert ezeknek összes fizetése aligha tesz ki annyit, mint a vezérigazgatói jövedelem 2

/s része, iákkor még mindig bőségesen marad a vezérigazgatónak is és marad megélhetésre a kétségbeesés szélén álló 50 családnak is. Hiszen biaonyoSv hogy ez a jövedelemcsökkenés nem okozna fennakadást, mert a lapok közle-