Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

Az országgyűlés képviselőházának 19. talános szempontból mégis tekintetbe kell venni a társadalom struktúráját. Azt méltóztatott mondani Propper Sándor t. képviselőtársam közbeszólás formájában, — gondoltam, hogy közbe fog szólani — (Propper Sándor: Honnan? Gondolatolvasó a miniszter úr?) hogy milyen vallású volt? Erre vonatkozólag teljesen felolvasom a statisztikát, mert az interpelláló képviselő úr is kíváncsi volt erre: Budapesten a jogtudományi karon 10%, az orvostudományi karon 11%, a bölcsészeti karon pedig 11% az izraelita. A szegedi egyetemen a jogtudományi karon 13%, az orvostudományi karon 22%, a bölcsészeti karon 13%, a matematikai szakon 12%, ä gyógyszerészi szakon 18%. (Szeder Ferenc: A 6-os bizottság nem járt ott?) A debreceni egyetemen a jogtudományi karon 28%, az orvostudományi karon 24%, a -bölcsészeti karon 9%; a pécsi egyetemen a jogtudományi karon 10%, az orvostudományi karon 22% és a bölcsészeti karon 23% az izraelita. A közgazdasági egyetemen a kereskedelmi szakon 31% ,a tanárképző szakon 1%, a közigazgatási szakon 4%, a mezőgazdasági szakon 4% és a revizori szakon 55% az izraelita. Méltóztatnak mindebből látni, hogy nem lehet arról szó, hogy itt valami túlságos célzatosság lenne észlelhető ,s azon is vagyunk, hogy a szabályok tartassanak meg, úgy ahogy vannak. A gondolat az volt, hogy nem akarják túlságosan szaporítani azok számát, akiknek oklevelet adnak, akik oklevéllel állanak itt és nem tudnak sehol elhelyezkedni. (Propper Sándor: Az ipari pálya is le van zárva!) Mi azonban természetesen nem zárhatjuk el az utat előlük, mert hiszen mindenki azt gondolja, hogy műveltséggel talán többre viszi és különb ember lesz ia közepesnél s akkor mégis csak érvényesülni tud. Ez így van minden embernél. A körülmények tehát így vannak, ahogy vannak s én nem tehetek egyebet, minthogy a törvény őre lévén, figyelmeztetem a szakokat, hogy jól és szabályosan járjanak el s ezt fogom ezenitúl is tenni. (Propper Sándor: Ügy látszik, a szukreszceneiát vízbe kell fojtani, mert minden pálya le van zárva!) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Vázsonyi János: T. Ház! A miniszter úr arra felelt, amire vonatkozólag én őt nem kérdeztem. En t. i. — bocsánatot kérek — nem érdeklődtem az iránt, hogy az egyetemeken milyen az egyes felekezetek közötti arányszám. Én csupán az iránt érdeklődtem, hogy hány jeleisi, jó és elégséges érett vétetett fel az egyetemekre. Az iránt érdeklődtem, hogy hány jó és elégséges érett vétetett fel, ugyanakkor, amikor jeles érettek elutasíttattak. En az igazság érdekében a jeles érettek elsőbbségét kértem. A miniszter úr azt mondotta, hogy a feltételnél a közalkalmazotti osztályhoz tartozás vagy a háborúban való részvétel feltétele is szükséges. Előbb felolvasott adataimmal igazoltam, hogy azok, akik a felvételt kérték, jeles rendűek és hadviseltek gyermekei. Igazoltam az egyik esetben kifejezetten azt is, hogy az illető nem is tartozik ahhoz az ominózus felekezethez. Engem tehát nem a felekezeti kérdés, hanem csupán a jeles érettek kérdése érdekel, mert bizonyos oltalomban, védelemben és előnyökben kell részesíteni azt, aki egészen fiatal gyermekéveitől kezdve annak a gimnáziumnak, ahova járt, ahol tanult, büszkesége és dicsősége volt. (Úgy van! a baloldalon.) Ezt a tételt akartam csupán leszögezni, és ezért nem ülése 1931 november 11-én, szerdán. 111 tudom a miniszter ( úr válaszát tudomásul venni mindaddig, amíg nem méltóztatik azt az adatot a Ház elé terjeszteni, hogy hány elégséges és hány jórendű részesült előnyben, elutasított jelesrendűekkel szemben. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kérdem, méltóztatik-e a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr által adott választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. (Kabók Lajos: Gyenge többség!) Következik Vázsonyi János képviselő úrnak a kereskedelemügyi, valamint a népjóléti és munkaügyi miniszter úrhoz intézendő interpellációja. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. kereskedelemügyi és a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter urakhoz az ország egyik legnagyobb iparvállalatánál előforduló antiszociális és a fennálló törvényes rendelkezésekkel élesen ellentétben álló intézkedések tárgyában. 1. Van-e tudomásuk a m. kir. kereskedelemügyi és népjóléti miniszter uraknak arról, hogy Magyarország egyik legnagyobb iparvállalata régi bevált női munkaerőit amiatt, mert férjhez mentek, állásukból a mai súlyos viszonyok között elbocsátja? 2. Milyen intézkedéseket szándékozik tenni a m. kir. kormány (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) az ilyen antiszociális és

1 antihumánus intézkedések meggátlására és az abszolút sérelmek orvoslása tekintetében?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: Nem titok az, mert a sajtóban már több ízben szellőztették azóta, mióta interpellációmat bejegyeztem, hogy az a vállalat, amelyről szó van, a Magyar Cukoripar Rt. (Propper Sándor: Rosszul megy neki!) Elsősorban a Magyar Cukoripar Rt.-nál, azonkívül nagyon sok kis vállalatnál, továbbá sok pénzintézetnél is információim szerint ugyanezek a jelenségek tapasztalhatók. Hogy a cukoripari vállalat mennyire nem hivatkozhatok arra, hogy ma, amikor mindenki a gazdasági dekonjunktúra alatt szenved és nyög, ő is azok közé tartoznék, arra nézve méltóztassék megengedni, hogy egy közgazdasági szaklap ismertetését olvassam fel a t. Ház előtt, amely azt mondja, hogy (olvassa): «A cukoripari konjunktúra javult, mert az egyesség a magyar cukorgyáraknál is csökkentette a termelést, az idei cukorrépatermelés eredménye mintegy 9% millió mázsára becsülhető, amiből körülbelül 13-000 vágón cukrot lehet előállítani.» Kimutatja ez a cikk a cukorgyárak jelenleg^ konjunktúráját, kimutatja azoknak nyereségét, kimutatja azt, hogy ma, amikor mindenki válságban van, talán egyedül a cukorgyárak azok, amelyek nemcsak nincsenek válságban, hanem igen jó konjunktúrával rendelkeznek. Ugyanakkor, amikor ez a gazdasági helyzet a cukorgyáraknál, a Magyar Cukoripar Rt.nál igen különös jelenségeket látunk. A tíz évvel ezelőtt történt vezérigazgató-változás óta a Cukoriparnál a tisztviselői kar számára a házasságkötés tilalmas dolog. (Dinnyés Lajos: Már azt is megtiltják?!) Több ilyenirányú kérelem visszautasíttatott a vezérigazgató úr által. (Gál Jenő: Mi köze hozzá? — Propper Sándor: De ő megnősült!) Ez alól egy ízben kivételt