Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

94 Az országgyűlés képviselőházának 19. ülése 1931 november 11-én, szerdán. teli többlettel állt elő a kormány. Emlékeznek arra, milyen tapsvihar támadt, amikor az akkori pénzügyminiszter úr ideállt: íme, Magyarországnak ilyen lukrativ budgetje van, 151 millió feleslegünk van. Es ígértek nagyszerű beruházásokat, ígértek olyan lukrativ gazdasági elgondolásokat, amelyeknek nyomán itt valóságos paradicsomnak kellett volna támadnia. S mi történt? Jött a második meglepetés 1929ben, amikor egyszerre már egy megduzzadt budget-vel állunk szemben: 1428 milliót tesz ki a bevétel egy 1432 milliós kiadással szemben. Mit gondoltak erről a csonka országról, erről a megcsonkított, megnyomorított országról, hogy annak lakosságából a végtelenségig lehet kifejni ezeket az összegeket? Hogyan lehetett 1428 millió pengős bevételt beállítani és ilyen budget-vel dolgozni, amikor látták, hogy a nagy gazdasági dekadencia megindult az egész világon, megindult nálunk is? Es nem kaptak észbe! (Az elnöki széket CzettleF Jenő foglalja el.) Azt hitték, hogy ennek a magyar népnek teljesítőképessége, adózóképessége elbírja mindazokat a szörnyűséges kiadásokat, — nem tudom más/kép nevezni, anint így — amelyeket Önök a budget-ben megszavaztak. Hát én azt gondolom, itt van a nagy hiba és itt van a Bethlen-kormánynak az a nagy mulasztása, hogy amikor a Nemzeti Bank kormányzója, amikor az ellenzék, amikor a külföldi események mind-mind azt mutatták, hogy meg kell állani ezen a lejtőn, mert máskép vesztünkbe rohanunk, itt mindig általános tapsok között ebben a gyönyörűséges miliőben, amelyben élünk, terjesztette be túlméretezett költségvetéseit. Hiszen arról külön lehetne beszélni, hogy valóságos paródia az, ahogy mi ebben a Házban tanácskozunk. Paródia ezek' között a márványoszlopok között tanácskozni, ebben a nagy díszben, süppedő szőnyegek között járva, a helyett, hogy visszamennénk oda, ahol a régi boldog időikben, abban a régi Sándor-utcai házban tanácskoztak Magyarország jólétéről. Mi pedig itt díszelgünk. Ha idejön egy kül; földi, azt mondja: Uram Isten, ilyen nagyszerű kastélyban vannak! Erre azt lehetne felelni: mi játszunk itt ebben a kastélyban, mi játékot folytatunk ebben a kastélyban, a helyett, hogy komoly munkát végeznénk; elmondjuk beszédeinket, utána vígan eltávozunk. A parlamentet nem tartják Magyarországon annak a^ testületnek, amely a törvényhozás méltóságának letéteményesét, a néppel való szoros összeköttetés létesítését jelentené. Itt van, elmondjuk az álláshalmozásokról szóló regéket mindennap. Az a 33-as bizottság, amely mint valami Liebig-féle húskivonat, mint valami extraktum működik a parlament helyett, egy konzerv, amely sohasem pótolja azt, ami a maga természetes valóságában él, táplál és termel. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Hát lehetett elgondolni azt, hogy a régi magyar parlament tagjai belementek volna abba, hogy egy mindenható bizottságra ruháztassék rá mindaz, amire nézve parlamenti intézkedésnek kell történnie? Elfogadtak volna egy olyan lehetőséget, amely^ megcsúfolása ennek a Képviselőháznak? (Dinnyés Lajos: Soha!) Megmondom, hogy mivel. A Felsőházban elfogadnak egy határozati javaslatot, hogy a 33-as bizottság működési határait egy országos határozatba kell foglalni, azt idehozzák, a Képviselőházat pedig elküldik sétálni, és erről a határozati javaslatról nem tárgyalnak, csak most, amikor már a 33-as bizottság elvégezte azt, amit magának célul kitűzött. Hogy hogyan végezte el, arra vonatkozólag hallgassák meg künn a perifériákon az embereket. (Jánossy Gábor: Törvény utalta hatáskörébe!) Törvény pótló rendelkezésekkel ruházta fel önmagát ez a bizottság. Most azután négy hónap után szégyenszemre idehozzák a Hadik-féle határozati javaslatot, hogy tanácskozzunk felette, vájjon elfogadjuk-e, vagy nem. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Zaj.) Milyen megcsúfolása ez ennek a Képviselőháznak, az egész képviselői hivatásnak, függetlenségnek és felelősségnek! Amikor kiabálunk arról, hogy álláshalmozások vannak, elviszik illetéktelenül a pénzeket, itt látom én egy gazdasági újságban összeállítva például, hogy a 33-as bizottság tagjai milyen állásokat töltenek be. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Dinnyés Lajos: Szerertem az ilyeneket hallani!) Nem akarok nevekkel való szenzációkra utazni, (Dinnyés Lajos: Nem szenzáció!) mégis el kell mondanom, hogy itt olvasom, hogy például az egyik (Dinnyés Lajos: Szomorú példák!) igazgatósági tagja a következő intézményeknek: Kereskedelmi Bank, Budapesti Pamutgyár, Csongrádmegyei Cukorgyár, Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvénytársaság, Egyesült Tégla- és Cementgyár, Első Budapesti Gőzmalom, Első Magyar Gazdasági Gépgyár, Első Magyar Szövő- és Kötő gyár, Felsőmagyarországi Bánya- és Kohómű, Gyosz.-ház, Hazai Papírgyár, Királymalom, Magyar Helyiérdekű Vasút, Rimamurány— Salgótarjáni Vasmű, — egy emberről van szó — Standard villamossági gyár, Budapesti Giró és Pénztáregylet, Magyar Nemzeti Bank, Pénzintézeti Központ, (Jánossy Gábor: Legyen nyugodt, nem én vagyok!) Magyar Jelzálogintézetek Szövetkezete, Salgótarjáni Kőszénbánya, (Jánossy Gábor: Egy lángelme!) Elnök: Képviselő úr, lejárt a beszédideje. Gál Jenő: Negyedórai meghosszabbítást kérek! (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni a képviselő úr beszédidejének negyed órával való meghosszabbításához? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. (Reisinger Ferenc közbeszólj Gál Jenő: En szívesen át fogom adni képviselőtársaimnak ezt, itt van még egy egész légió, csak egy szemelvény az, amit felolvastam. En nem nevekkel akarok operálni. Most erre mit kell mondani? Ha az ember ezt látja és tudja, hogy többé-ke vésbbé ilyen urak vannak ott a 33-as bizottságban, hát el volt képzelhető, hogy a saját maguk, az általuk képviselt intézmények érdekeivel ellentétes rendeletekhez fognak hozzájárulni? (Jánossy Gábor: Dehogy nem, ha közérdekről van szó! — Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Lemondanak, odaadják!) Itt térünk rá erre. En a t. Háznak egy orvosságot ajánlanék. (Jánossy Gábor: Ha jó, bevesszük!) Méltóztassék a kormány jelenlevő t. képviselőjének ezt meghallgatni és továbbadni a minisztertanács elé. En egy nagyon egyszerű módot ajánlanék arra. — és ezt tessék rendeleti úton is megvalósítani — hogy az álláshalmozásnak ináról holnapra vége legyen. (Halljuk! Halljuk!) A mód a következő. A kormány rendelje el, hogy egy fix napon mindenki tartozik abban a hivatalában vagy állásában, amelynek betöltésére vállal-