Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-7

Àz országgyűlés képviselőházának 7. sen tűllhaladtuk, hanem még újat>b stranídffür­dők felállítását tartotta szükségesnek. (Rassay Károly: Ez komoly talán!) Ezek tények. Nem akarok vádolni, (Rassay Károly: Lillafüredet véidi, de egy munkásfürdőt megbocsáthatatlan­nak tart! — Kabók Lajos: A strandfürdő ki­fizeti magát!) de állítom, hogy nincs Magyar­országon egy politikai párt, nincs Magyar­országon egy hivatási ág, egy hitfelekezet sem, amely ne követte volna el ugyanezeket a bü­nöiket, amely igényességből, szociális és kultu­rális igények mielőbbi kielégítése érdekében ne felejtette volna el azt, bogy igényeinek kielé­gítése a közgazdasági törvények szempontjá­ból fizikai lehetetlenség. (Ügy van! a jobb­oldalon.) Százszor és százszor elmondottam, hogy csak egészséges, egyensúlyban lévő gaz­dasági életből fakadhat szociális és kulturális haladás és minden lépés szociális és kulturális téren, amely látszólag előre megy, de nincs egyensúlyban az ország gazdasági erejével, álképletet eredményez. (Rassay Károly: Ezt mondottuk tíz éven keresztül!) csak látszatra jelent szociális és kulturális előrehaladást. (Rassay Károly: Tessék ezt Gömbös és Kle­belslberg miniszter uraknak megmagyarázni! — Propper Sándor: Kérdezze meg Norman An­gellt, hogy káros-e egy strandfürdő? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, Propper képviselő úr! Éber Antal: Ezeket nem azért mondom el, mintha leplezni akarnám, — mert egy pillanatig sem akarnám leplezni — hogy ugyanezeket a hi­bákat nagyobb, vagy kisebb mértékben, ezt most arányszámban megállapítani nem tudom, az állami adminisztráció keretében is tapasztal­tam. (Rassay Károly: Ezt halljuk! — Zaj.) En csak azt akartam megállapítani, hogy amikor ezen a címen a legmesszebbmenő bizalmatlansá­got méltóztatnak a kormányzat iránt kifejezni, ugyanakkor nincs meg az osztó igazságnak az a mértéke, nincs meg az az objektivitás, amelyet azt hiszem, igazán képviselek, amikor azt mon­dom, hogy bűnöztünk intra muras és extra mu­ros. (Ügy van! a jobboldalon! — Fábián Béla: Csak verjék a saját mellüket! — Propper Sán­dor: Csak egyesszámban tessék beszélni! — Zaj. — Elnök csenget,) Ugyanazokat a bűnöket kö­vettük el itt is, amelyeket elkövettek Németor­szágban, és elkövettek Ausztriában. (Pakots József: önök követték el! — támogatják! — Propper Sándor : Csak egyesszámban tessék beszélni! — Zaj.) Elnök: Propper képviselő urat rendreuta­sítom. Tessék az elnöki figyelmeztetést tekin­tetbe venni. Éber Antal: Amikor én a fővárosi ügyekről beszélek, — holott azokról nyugodtan beszélhe­tek, mert végeredményben az állam után mégis csak a fŐvárosna'k van a legnagyobb budgetje az országban — miért méltóztatik velem szem­ben mindig azt applikálni, hogy én voltam ott a kormánypárt és az urak voltak az ellenzé­kiek? Büchler igen t. képviselőtársam, aki iga­zán intenzíven részt vett a város ügyeinek tár­gyalásában, azt hiszem, nem tagadhatja meg annak az igazságnak helytállóságát, hogy ott én voltam az, — akár tartoztam a kormány­párthoz, akár nem tartoztam hozzá — (Szeder Ferenc: Hol tartozott, hol nem!) aki felszólal­tam az ellen, hogy amikor már van egy állami Operaház — és itt rögtön hozzáteszem, hogy én a mi szegénységünkhöz ezt az egyet is túlságo­san soknak tartom (Kabók Lajos: Hát azt a sok templomot, amelyet építettek, nem sokalja? J — ülése 1931 július 28-án, kedden. 61 Nagy zaj és ellenmondások jobbfelől és a kö­zépen.) Elnök: Kabók képviselő urat kérem, ma­radjon csendben! É ber Antal: . . . akkor máért kell a fővá­rosnak egy második operaházat fenntartania? Miért 'kell nekünk az uraknak igen nagy he­lyeslése mellett . . . (Büchler József közbeszól.) Elnök: Büchler képviselő urat rendreutasí­tom ! Tessék csendben maradni és a közbeszólá­soktól tartózkodni. Éber Antal: .... állandóan olyan luxus elemi iskolákat építenünk, amelyek nincsenek... (Propper Sándor: Fáj neki a lakás, az ebéd, a fürdő, meg az iskola!) Elnök: Propper képviselő urat ismételten rendreutasítom és ha közbeszólásait folytatja, kénytelen leszek vele szemben erélyesebben fel­lépni. (Folytonos zaj.) Csendet kérek! (Büchler József közbeszól.) Büchler képviselő urat ismételten figyel­meztetem. Méltóztassék csendben lenni, hogy a szónok folytathassa beszédét. Éber Antal: Ahányszor a Svábhegyen já­rok és meglátom ott azt a monumentális, az önök közbenjárásával létesült erdei iskolát, és ahányszor meglátom azt a Diana-utcai elemi is­kolát, ahol a modern pedagógiának önök által hirdetett összes elvei érvényesülnek, (Fried­rich István: Akkor a hat egyetemre gondol?) — t. i. ott azoknak a svábhegyi kertészeknek gyermekei mind elkülönített karosszékekben ülnek... (Friedrich István közbeszól.) Elnök: Fridrich képviselő urat kérem, ma­radjon csendben! Éber Antal: ...mert a pedagógia r a mo­dern higiénia ma a padok használatát nem engedi meg, — ahol linoleumoadlózat van min­denütt és ahol fürdőszobák vannak, de ter­mészetesen a szülők ott nem engedik gyerme­keiket megfürdeni, mert félnek, hogy meg­hűlnek tőle, — ahol külön vigadó épületet épí­tettek hozzá, mindezt az ellenzéki bizottsági tagoknak nemcsak helyeslése, hanem állandó intenzív sürgetése és követelőzése mellett... (Büchler József: Az összes iskolákat vállal­juk! Az összes fürdőket vállaljuk!) Ez az, amit én mondok! (Felkiáltások a középen: De mi fizetjük! — Büchler József: A szociál­politikát vállaljuk!) Elnök: Büchler képviselő urat ismételten rendreutasítom. Tessék nyugodtan maradni, mert kénytelen leszek a Háznak erélyesebb el­járást javaslatba hozni. Éber Antal: Ez az, amit én mondok, hogy tudniillik mindenkinek megvan a maga saját külön igénye, amely az ő szívéhez nőtt és amelyet érvényesíteni akar. (Pakots József: Miért nem beszél arról, mit csinált a kor­mány?) Méltóztatott a munkaalkalmak kérdéséről beszélni. Én erről is teljes nyiltsággal mon­dom el véleményemet, amelyet nem is tudnék jobban jellemezni, mint ha egyszerűen arra hivatkozom, hogy én a munkaalkalmak kérdé­sében — amit tudniillik nálunk általában köz­nyelven munkaalkalmaknak neveznek — töké­letesen ugyanazon a meggyőződésen vagyok, mint amelyen Snowden áll, aki szociáldemo­krata, aki azonban e mellett közgazda is. En mindazt, amit Snowden a munkaalkalmak kér­désében vall, hirdet és követ is, száz százalékig magamévá teszem. (Bródy Ernő: Mit mond a titkos választójogról?) Snowdent titkos vá­lasztójoggal választották meg. Az idei angol költségvetés vitájában Snowden ezt mondotta

Next

/
Oldalképek
Tartalom