Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-7
56 Az országgyűlés képviselőházának a, szélsőbaloldalon.) amelyet az imént felsorol- ' tam, felolvasom Nagy-Magyarország egy volt pénzügyminiszterének, akit radikális felfogással igazán nem lehet vádolni, Teleszky Jánosnak, ( a Tisza-kormány volt pénzügyminiszterének, egy 1929 szeptember 28-án, tehát csaknem két évvel ezelőtt elmondott beszédét, amelyben a következő megállapításokat tette (olvassa): «Nagyon súlyosnak tartom a társadalom helyzetét. Gyáros, kereskedő, kisiparos, mezőgazda, latejner, munkás, tele van gondokkal és bajjal; de azzal, hogy ezt magam is megállapítom, még nem értünk el semmit. Hogy mit kellene csinálni, azt ma már nagyon nehéz megmondani. Hogy mit nem kellett volna csinálni tíz esztendő óta, arra könnyebb a felelet. Itt mélyreható bajok vannak. Sokat tűnődöm, tépelődöm magamban; látom a súlyos bajokat, veszedelmeket, tele vagyok aggodalommal, de a levegő miatt, amely körülvesz, a viszonyok miatt, amelyek között vagyunk, éppoly tehetetlennek érzomi magamat, mint hozzám hasonló, nálamnál is visszavonultabb régi szabású politikusok». Ezt mondotta Teleszky János két évvel ezelőtt. Tessék, t. képviselőtársaim, mindenkinek szemügyre venni a mai gazdasági állapotokat Ha két évvel ezelőtt így látta Teleszky János az ország gazdasági és pénzügyi helyzetét, akkor mit mondana és milyen kritikával illetné az ország pénzügyi és gazdasági helyzetét manapság, amikor — azt hiszem — nyugodtan elmondhatja mindenki, hogy boldogok lennénk ma, 1931 július végén, ha ott tartanánk és olyanok lennének a gazdasági viszonyok, mint amilyenek voltak 1929 szeptember 28-án. Azt hiszem, ma mindenki válogatás nélkül boldogan cserélné vissza azt az állapotot, amelyben voltunk 1929 szeptember 28-án. Nem érdektelen, ha megint a (miniszterelnök úrnak egyik elmondott beszédére térek vissza. A miniszterelnök úr azt mondotta egy évvel ezelőtt (olvassa): «Nem látom olyan súlyosnak a gazdasági problémát, mint azt bizonyos oldalról be akarják állítani.. En a gazdasági helyzetben feltétlenül javulást várok, mégpedig egy éven belül.» (Derültség és zaj a szélsőbaloMalon.) Hát t. Képviselőház, kérdem: szabad-e rábízni: az ország sorsát egy olyan kormányférfira, aki egy évvel ezelőtt ilyen beszédet tartott, aminek pont az ellenkezője következett be, sokkal súlyosabban, mint ahogy azt előreláttuk mindnyájan, akik ezekkel a kérdésekkel annakidején foglalkoztunk 1 ? Amit itt mondtunk, az nem pesszimizmus volt. (Pakots József: Sándor Pál előre látta!) Éppen utalni akarok Sándor Pál t. képviselőtársamra, aki háromnegyed évvel ezelőtt szembe került a pénzügyminiszter úrral; akkor ia pénzügyminiszter úr azt mondta: ismerem képviselőtársam felfogását, mindig pesszimista volt, de nem lehet egy országot pesszimizmussal kormányozni, hanem csak optimizmussal. (Jánossy Gábor: Igaza volt!) Igaza volt. de az események mégis Sándor Pálnalk adtak igazat, aki pesszimista volt és aki rámutatott arra, hogy nem lehet azt a politikát folytatni, amelyet ez a kormányzat folytatott. Ma pedig úgy állunk a pénzügyminiszter úr optimizmusával szemben, hogy teljesen igazolva van Sándor Pál t. képviselőtársam pesszimizimusa. Azt hiszem, Sándor Pál t. képviselőtársamnak sokkal jobban esnék ma és sokkal szívesebben megtenné, hogy felállana és azt mondaná: tévedtem, nem nekem volt iga7. ülése 1931 július 28-án, kedden. zam, aki pesszimizmust hirdettem, hanem a pénzügyminiszter úrnak, aki optimista szemüvegen nézte az ország eseményeit. Az a gazdasági helyzet, amelybe a kormány politikája belevitt bennünket, nem tűr tovább halasztást, az nem tűri a kapkodást, az nem tűri a dilettantizmust. Tessék átadni ennek a kormánynak helyét olyanoknak, akik meg tudnak birkózni ezekkel a feladatokkal, amelyekkel meg kell birkózni, akikkel szemben megvan a bizalom az egész országban. (Pakots József: De új politikát is kell követnie! — Felkiáltások a jobboldalon: Ki lehetne? — Propper Sándor: Például Jánossy Gábor! — Fábián Béla: Teleszky sem utolsó ember, annyit ért a pénzügyekhez, mint maguk! — Friedrich István: Mély csend! — Simon András: Könnyű most citálni azt a beszédet, amelyet két évvel ezelőtt mondtak! — Farkas István: Nem fogadták meg akkor sem! — Fábián Béla: Legyenek nyugodtak, ha ő vezetné most az ország pénzügyeit, nem tartanánk itt! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni! (Friedrich István: Hiszen olyan csend van! — Zaj.) Györki Imre: Az országot megmenteni csak úgy lehet, ha ez a kormány átadja a helyét és olyan kormányzat következik utána, amely a gazdasági életet talpra tudja állítani és nemcsak ígéri a gazdasági élet talpraállítását, hanem azt valósággal meg is cselekszi. Ne méltóztassék még arra sem hivatkozni, hogy most a krízis kellős közepén a kormánynak nem lehet ittîhagynia a helyét. Csak utalok a franciaországi példára. Amikor a frank megingott és a frank stabilizálásáról volt szó, két hónap alatt talán öt-hat kormány váltotta fel egymást Franciaországban. Volt olyan kormány, amely egy ülésnél tovább nem élt és már a második ülésre új kormányt kellett kinevezni. (Propper Sándor: Hja, ott van demokrácia!) Volt olyan kormány, amely a programmbeszéd elmondásánál nem tudott továbbjutni, (Gáspárdy Elemér: Na, és jó dolog volt az?) mert a bizalmat nem kapta meg a többségi párttól, (Büchler József: Ott parlamentarizmus van!) és így nem tudta a maga Programmjának keresztülvitelét meg sem kísérelni. (Propper Sándor: Itt félnek, hogy akkor elszéled a nyáj! — Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben meghallgatni a szónokot! (Zaj.) Györki Imre: És mégis Franciaország, amely akkor még nem volt a világ leggazdagabb állama, ma leggazdagabb állama a világnak és diktál egész Európának. (Büchler József: Itt nyílt szavazással diktálnak! — Propper Sándor: Itt Isten kegyelméből uralkodó örökös kormány van!) Franciaország ma diktálni tudja a tempót egész Európának pénzügyi és gazdasági téren. Franciaországnak nem ártott meg, hogy a kritikus időkben kormányválság kormányválságot ért, mert igenis, az ország erőteljesebbnek bizonyult ott is, mint amilyenek az egyes kormányok voltak. Itt azonban nemi az országról van szó, hanem a kormány ragaszkodik görcsösen a hatalomhoz. (Zaj.) Mondom, az ország kibírja a krizist, mert ha kibírta a Bethlen-kormány tízéves uralmát, akkor ki fogja bírni azt a krizist is, amelybe most belejutott, db csak úgy, ha a ^kormány más kormányzatnak adja át a helyét, amely meg tud birkózni ezekkel a feladatokkal,
