Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-7

Az országgyűlés képviselőházának 7. ülése 1981 július 28-án, kedden. 57 Az út, amelyre az országnak lépnie kell, egeszien egyenes. Ez az egyenes út csak a demokrácia felé halad. Nem lehet más út, mint az, hogy a kormánynak szakítania kell azzal a politikával, amelyen eddig járt. Ezt a Képviselőházat, amelyet összeterriorizált nyílt szavazással, fel kell oszlatni és titkos, tiszta választás alapján kell elrendelni az új képviselőválasztásokat, így összehozni egy új Képviselőházat, amely a demokráciának diadalrajutásávai azután olyan kormányt tutd megalakítani, amely képes az országot ebiből a katasztrofális helyzetből kivezetni. Ennek az új kormánynak lesz azután feladata, hogy a közterheket ne emelje, ne úgy akarja az államháztartás egyensúlyát rendbehozni, hogy a bevételi forrásokat megnöveli, hanem ellenkezőleg, csökkenti a kiadásokat. Ennek a kormánynak politikája kell, hogy legyen, hogy gazdasági kapcsolatokat teremtsen a külföldidei, exportlehetőségeket teremtsen. Ennek a kormánynak lesz helyes politikája a föltíhirtokreformnak egészséges és igazságos keresztülvitele, ennek ißell, hogy politikája legyen a korrupció megszüntetése és a klöizélet megtisztítása. Az a koirmány, amely ezt tűzi ki programmpontul, boldogul és annak a kormánynak vezetése mellett ez az ország kiheveri a mai átmeneti bajokat és ezeknek a bajoknak kiheveréise után az ország majd fel tud virulni. Amidőn kérem, hogy az előadó úr javaslatával szemben a kisebbségi véleményt méltóztassék elfogadni, egyúttal beterjesztek egy határozati javaslatot is, amely a következőkép hangzik (olvassa): «Utasítsa a Képviselőház a kormányt, hogy a munkapiac védelméről törvényjavaslatot terjesszen elő. E törvény mondja ki, hogy mindaddig, amíg munkanélküliek vannak, a munkahelyeket kényszerítő ok nélkül olyan személyekkel, akiknek már megélhetésüket biztosító jövedelmük van, betölteni nem szabad. Senki sem tölthet be egynél több olyan funkciót, amelyet fizetéssel, bérrel, napidíjjal vagy bárminő javadalmazással díjaz az állam, a megye, város, 'község vagv olyan intézmény, amelynek költségvetése a Képviselőház, a kormány, esetleg az önkormányzati testületek jóváhagyásának van alávetve.» Akkor, amikor a miniszterelnök úr tegnapi nyilatkozatában azt mondja, hogy a munkanélküliség kérdése nem gond s annak megoldása csak későbbi feladat, ezzel szemben én igenis azt látom, hogy a legfontosabb teendőnk az. hogyan tudjunk munkaalkalmakat teremteni ebben az országban, mert csak munkaalkalmak teremtése vezetheti ki az országot ebből a bajból. Ismételten kérem a t. Házat, hogy az előadói javaslattal szemben a kisebbségi véleményt méltóztassék elfogadni. (Helyeslés a szélsőbaloldalion. ) "Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Eber Antal! Eber Antal: T. Képviselőház! (Halliuk! Halljuk! üobbfelől és a középen.) Az előterjesztett kisebbségi véleménnyel szemben az előterjesztett törvényjavaslatot elfogadom. Elfogadom mindenekelőtt azért, mert azokat az intézkedéseket, amelyeket ez a törvényjavaslat utólagosan ratifikál, amelyek a pénzforgalom korlátozása tekintetében életbeléptettettek, ezeket a rendelkezéseket az adott helyzetben szükségeseknek, sőt elkerülhetetleneknek tartottam akkor, amikor rendeletileg életbeléptettettek. (Propper Sándor: Ez bankárszempont! T Szilágyi Lajos: Itt nem lehet bankárszempontról beszélni!) Nem bankárszempontból, hanem a valuta szempontjából, amely mindnyájunk szempontja. Elnök: Képviselő úr, itt nincsenek bankárok, sem semmiféle foglalkozásúak, itt csak képviselők vannak. É

ber Antal: S ha teljesen tudatában vagyok is mindazoknak a súlyos bajoknak és nehézségeknek, amelyeket a pénzforgalom ilyetén korlátozása most előidézett, mégis az a meggyőződésem, hogy sokkal könnyebb lehetett és lehet a felelősséget ezekért a bajokért elviselni, mint ahogy lehetett volna 13-án elvállalni a felelősséget azért, hogy a Németországban végbement események után szabadon hagyjuk a bankforgalmat s esetleg a betéteknek olyan kivételeit engedjük meg, amelyek szükségkép maguk után vonták volna az inflációt és mindazt, ami ezzel a háború utáni tapasztalatok szerint együtt jár. En tehát azt, hogy ez^ az intézkedés történt, minden hátrány ellenére helyeslem, és nem tudok—osztozni Rassay igen t. képviselőtársam által a pénzügyi bizottságban tolmácsolt abban a felfogásban sem, mintha elegendő lett volna a devizaforgalmat korlátozni, ellenben a pengőforgalmat szabadon kellett volna hagyni, mert az én szerény vélekedésem szerint a devizaforgalmat önmagában hiába korlátozták volna. Ha csak azt képzeljük el, amit én nem akarok állítani, de ami végeredményben bekövetkezhetett volna, hogy a betétek 10%-a kerülhetett volna kifizetésre az akkori, a német események által előidézett pánikszerű hangulatban, ez olyan pengőinfláeiót idézett volna elő idebenn a piacon, hogy egészen függetlenül minden devizakorlátozástól, az infláció előjeleit vagy talán már magát az inflációt valósította volna meg. En tehát azt, ami a pénzforgalom korlátozása tekintetében történt, mint elkerülhetetlen rosszat, helyeslem, és természetesen én is azon a vélekedésen vagyok — s azt hiszem, ebben a tekintetben, amint az elhangzott nyilatkozatokból tudjuk, a mélyen t. kormány van legelsősorban ezen a véleményen, — hogy ezeknek a korlátozásoknak egy nappal sem szabad tovább fennállniuk, mint ahogy elkerülhetetlenül szükségesek és hogy a legfontosabb dolog olyan helyzetet előidézni, amelyben ezeket a korlátozásokat újból meg lehessen szüntetni. T. Ház! Magának a törvényjavaslatnak szempontjából — én azt gondolom — több mondanivaló nincs és ha én ezzel nem fejezem be felszólalásomat, az azért történik, mert úgy gondolom, hogy az őszinteség kötelezi az embert arra, hogy amikor ilyen nehéz r időkben ilyen fontos törvényjavaslathoz hozzászól, akkor a hozzáfűződő közgazdaságpolitikai kérdéseket is tárgyalás alá vegye, nevezetesen pedig megtárgyalja és megfontolás tárgyává tegye azt, vájjon igaza van-e az előttem felszólalt képviselő úrnak abban, hogy gr. Bethlen István kormányának közgazdasági és pénzügyi politikája olyan káros, olyan bűnös volt-e az ország közgazdasági és pénzügyi helyzete szempontjából, hogy ezen az alapon a bizalmat vele szemben a mostani bajokból való kibontakozási lehetőségekre meg

r kell^ tagadnunk, avagy pedig, — mint az én r véleményem — hogy ha az összes közgazdasági és pénzügyi szempontokat figyelembe vesszük, akkor ezt az elítélését a kormány pénzügyi és közgazdasági politikájának nem lehet igazságosan és tárgyilagosan megejteni. Sőt, az én felfogásom 10'