Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-15

382 Az országgyűlés képviselőházának 15, Magyarországon. (Ügy van! bai felől.) Más dolog a könnyelműségnek, a közönyösségnek, az előre nem látásnak az a szelleme, amely az országot ebbe a kritikus helyzetbe vitte és amellyel szemben nem ma, — mint egyesek — hanem éveken keresztül barátaimmal együtt a nyílt, felelősségteljes kritikát hangoztattuk. (Ügy van! balfelől.) En beszélek az előbbi uralomnak ezekről a hátrányos tüneteiről. Azt hiszem azonban, hogy itt csak bizonyos szuppozícióval dolgozom, mert, sajnos, a józan logikán kívül semmi egyéb nem jogosít fel engem arra, hogy a jelenlegi kormányzati rendszerrel szemben más véleménnyel legyek. Az, a tény, hogy a miniszterelnök úr maga kénytelen bevallani a súlyos helyzetet, az a közismert helyzet, amelybe kerültünk, a józan logika szabályai szerint azt követelnék, hogy mától kezdve a megfordított ja legyen a kormányzás iránya, mint ami volt a múltban. (Ügy van! balfelől.) Ezzel szemben áll azonban a volt miniszterelnök úrnak a válság alatt tett többrendbeli kijelentése. Ezzel szemben áll az egész kabinetnek Összeállítása, ezzel szembenállnak azok a tünetek, amelyek ennek a kabinetnek megalakítását kísérték és, sajnos, ezzel szembenáll végül a miniszterelnök úrnak a tegnapi sovány, szűkszavú expozéja. T. Ház! Bethlen István gróf volt miniszterelnök úr a válság alatt többször hangoztatta, hogy utódja kezén jó helyen látja letéve az ország koirmányzását, mert garanciát nyújt az új kormányzat, hogy marad a rendszer és marad a szellem, ösziintén sajnálom, t. Ház, hogy a józan logikával szemben a volt miniszterelnök úr szükségesnek tartotta ezeknek a megállapításoknak aláhúzott hangsúlyozását, mert ezzel többé-kevésbbé, bizonyára öntudatlanul, de mégis diszkreditálta az utána jövő kormányzatot. Hiszen maga a válság ténye és azok a félhivatalos nyilatkozatok, amelyek a _ válság kirobbanását akarták igazolni, mutatják azt, hogy ez a válság súlyos bizalmi válság volt. Maguk a hivatalos tényezők elismerték, hogy az országban uralkodó bizalmatlanság akadályozza a volt kabinetet összetételében az ügyek továbbvitelében. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Teljesen felesleges, teljesen helytelen volt tehát a volt miniszterelnök úrnak az a hangsúlyozott beállítása, hogy ez az új kormányzat rendszerben és szellemben a régi kormányzat nyomdokain fog haladni. Sajnos, ezeket a .megállapításokat külső jelenségek nagymértékben alátámasztották. Ezek között a külső jelenségek között szerepelt magának a kabinetnek összeállítása, a kabinetnek -megalakítása. A kabinet megalakítása a végén egy siietve_ kötött kompromisszum bélyegét viselte magán. Minthogy pedig nagyon jól tudjuk, hogy a miniszterelnök úr egyénisége nem olyan, hogy talán valami nagy előkelőséget, • valami nagy ambiciókiielégülést keresett volna jelenlegi pozíciójában, meg kell állapítanom, hogy ez a kompromisszum nem azért jött létre, hogy^ a miniszterelnök úr a saját miniszterelnöksége elé személyes okokból tornyosuló akadályokat elhárítsa, hanem nyilvánvalóan létrejött azért, mert a tárgyalások során megdöbbentő erővel jelentkezett az a gyengeség, amely abban a két politikai pártban volt, amelyre a tíz évi kormányzat fel volt építve és jelentkeztek olyan hátmegetti erők, amelyek előtt a miniszterelnök úr is kénytelen volt meghátrálni, amely erőket én alkotmányos szempontból semmi körülmények között sem tudok akceptálni. (Gr. Hunyady Ferenc: Ebben sok igaza van! — Büchler József: A t. kamarilla!) ülése 1931 augusztus 28-án, pénteken. Mindennek ellenére a miniszterelnök úr személyét én is és sokan politikai barátaim, közül és talán nagyon sokan az ország közvéleményében is úgy fogadták, mint aki, kénytelen volt ezekkel a nehézségekkel megküzdeni, de amely nehézségek felett a hatalom birtokában úrrá fog tudni lenni. Valahogy emlékeztetett bennünket a miniszterelnök úr arra az egyházfejedelemre, aki a Conclaveban kénytelen volt mankón megjelenni, öregnek, elaggottnak tüntetni fel magát, hogy a könnyű utódlás reményét felkeltve .az erdekeltekben, biztosítsa a maga megválasztását, (Derültség.) de aki a megválasztás után eldobta a mankókat és ura maradt a helyzetnek. (Derültség és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ebben a reményünkben kissé megingatott bennünket a miniszterelnök úr expozéja. A miniszterelnök úr ma már a hatalom birtokában is kínosan hangoztatta, hogy ez a kormány tulajdonképpen — nem mondta ki a szavakat, de a lényeg ez volt — átmeneti kormányzat, amely átmeneti kormányzatnak feladata tulajdonképpen koncentrálva van pár meghatározott pontban. Ezek a pontok a közrend fenntartása, az éhezőknek élelemmel és ruhával való ellátása, a takarékosság keresztülvitele és végül a közszolgáltatási terhek felemelése. (Goal Gaston közbeszól.) Sajnos, a miniszterelnök úr expozéja ezeket tartalmazta és ha Gaal Gaston t. képviselőtársam azt .mondja, hogy a miniszterelnök úr a gazdasági helyzet helyreállítását is hangoztatta, akkor ezzel szemben en azt mondom, hogy a miniszterelnök úr megjelölte feladatkörét a pénzügyi és a gazdasági helyzet helyreállításában, de amikor az eszközöket jelölte meg kormányzását illetőleg, akkor ebben a négy gondolatkörben maradt. De elfogadom, amit t. képviselőtársam, mond, hogy a miniszterelnök úr a pénzügyi és gazdasági helyzet helyreállítását is Programmjául tűzte ki; megállapítom azonban, hogy ugyanakkor kínosan hangoztatta, hogy ez .a kormányzat más politikai kérdésekkel, más politikai programokkal nem. kíván foglalkozni és még inkább aláfestette ezt a beállítását az egységespárt t. szónoka, Eubinek István t. képviselőtársam, aki szintén szükségesnek látta erősen hangsúlyozni, hogy ennek a kormánynak feladta a pénzügyi és a gazdasági egyensúly helyreállítása. (Meskó Zoltán: Egyelőre, kezdetben!) Nagyon boldog volnék ha így volna. Fejtegetéseimben oda akarok konkludálni, hogy én többet várok a kormánytól; egyelőre azonban azon az alapon kell foglalkoznom a miniszterelnök úr expozéjával, amelyet ő szíves volt előttünk előterjeszteni. Őszintén megmondom, különösen az eszközök tekintetében, amelyeket nekünk csak igen nagy kontúrokban, majdnem azt mondhatnám, csak távolabbi megjelenésekben adott elő a miniszterelnök úr, — ismétlem: a rend fermtartása^ az éhezőknek élelemmel és ruhával való ellátása, az adók behajtása és a takarékosság bizonyos vonalakon — inkább emlékeztetett egy kínai tartomány katonai kormányzójának programmjára, mint egy olyan súlyos politikai és gazdasági válságban lévő ország miniszterelnökének programmjára, aki egy összeomlott tízéves kormányzás után jelentkezik az ország előtt. Hogyan? Hát olyan egyszerű volna a magyar probléma? Olyan egyszerű volna a mi válságunk megoldásának kérdése, amint ezt igyekeztek beállítani a távozó kormány elnökének kijelentései? Valóban olyan egyszerű volna a mi helyzetünk, hogy el lehetne fogadni