Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-15
Az országgyűlés képviselőházának 15. a volt kormány által kellő időben még elhelyezett, a külföldi lapokban megjelent nyilatkozatok szerint az orvoslás módját egyszerűen abban, hogy gróf Bethlen István távozása előtt rendbehozta a dolgokat, hátrahagyta a szanálás Programm ját, a betegség orvosságát és talajdonképpen egy egyszerű pénzügyi fogalmazó is végre tudná hajtani ezt a szanálási programmât, olyan gondossággal hagyta azt hátra íróasztalán az igen t. miniszterelnök úr elődje? Ezt olvashattuk a Timesben, ezt olvashattuk más külföldi lapokban, hogy jellemző volt a távozó miniszterelnök úrra, hogy mielőtt még helyét elhagyta volna, gondoskodott arról, hogy utódjának olyan eszközök és módok álljanak rendelkezésére, amelyekkel az országot szanálni tudja. Mégis csak azt kell kérdeznem: valóban olyan egyszerű ez a helyzet, ez a magyar válság, amint az a távozó miniszterelnök úr búcsúszavaiban, kijelentéseiben és az új miniszterelnök úr tegnapi pro grammjában jelentkezett 1 ? Igaza volna Bethlen Istvánnak, aki, mint egy gyarmati kormányzó, amikor tízéves kormányzása után elhagyja a kolóniát, utódjának azt a bölcs tanácsot adja, hogy használd fel jól a pénzbeszedők és a katonák erejét és akkor már megmentetted az országot? Nem, t. Ház, én azt hiszem, a t. miniszterelnök úr tartozik saját magának, annak a feladatnak, amelyet elvállalt és kormányának, de tartozik a nemzetnek is azzal, hogy ezekkel a beállításokkal szembefordulva, őszintén tárja fel a nemzet előtt r a való helyzetet. Hiszen mindannyian azt vártuk tegnap, hogy amikor a miniszterelnök úr mint miniszterelnök leült, utána nyomban feláll és mint pénzügyminiszter fogja immár a kabinet pénzügyi reformterveit a Ház előtt ismertetni. Sajnos, ez elmaradt és ebben a tekintetben a közvélemény talán abban az elgondolásban vagy hitben lehet, hogy ezek a pénzügyi tervek valóban készen feküsznek a távozó miniszterelnök úr íróasztalán, hiszen gróf Bethlen István volt miniszterelnök úr ezt hangoztatta is a maga nyilatkozatában, kijelentette, hogy utódjának — amint előbb bátor voltam már mondani — rendelkezésére bocsátották azokat a szanálási terveket, amelyeket még az előző kormány távozása előtt kidolgozott. Ezzel szemben nézzünk szembe a tényleges helyzettel és nézzünk szembe azokkal a tervekkel is, amelyek ott maradtak a ministerelnök úr íróasztalán, amikor a helyzetről beszélek, mert hiszen ez a helyzetkép .már régen túlment a sajtóban, a politikai kritikában, a 33-as bizottság falain. Valamennyien tudjuk, hogy az eltávozott kormány az államháztartás deficitjét 150 millió pengőben jelölte meg. Három hét alatt nőtt fel ez a deficit ilyen nagyra, mert három héttel ezelőtt a volt kormány pénzügyminisztere és a miniszterelnök úr is azt a beállítást adták a nemzetnek, hogy tulajdonképpen 50 millió pengő az államháztartás deficitje. Êz olyan deficit, amely nagy eleven erővel rendelkezik és önmagában fejlődik. En azt hiszem, hogy azoknak van igazuk, akik ezt a deficitet nem 150 millió pengőben jelzik, hanem lényegesen többen határozzák meg. (Egy hang a baloldalon: Sajnos!) Nagyon rövid idő áll rendelkezésemre. Tisztelettel kérek negyedórai meghosszabbítást és igyekezni fogok valamivel gyorsabban beszélni. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. ülése 1931 augusztus 28-án, pénteken. 383 Rassay Károly: T. Ház! Az sem kérdés immár, hogy a pénzügyi deficiten kívül az az állam háztartását súlyosan terhelik azok a többszáz millió pengőre menő adósságok, amelyeket az előző^ kormány a költségvetés keretein kívül csinált. Tudjuk nagyon jól, hogy a közületeknél ugyanezek a pénzügyi zavarok, eladósodás és a deficit rémei jelentkeznek. Ismerjük nagyon jól azokat a zavarokat, amelyek hiteléletünkben jelentkeznek. Látjuk azokat a korlátozó intézkedéseket, melyeket valutánk védelme érdekében kénytelen a Nemzeti Bank az egész gazdasági élet megkötésével tenni és amelyek lényegében magukban foglalják azt a veszedelmet, hogy még azokat a magánhiteleket is,^ amelyeket évtizedes kereskedelmi összeköttetések építettek ki, össze fogjuk rombolni a közel jövőben. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha pedig mindennek tetejében látjuk a — nyugodtan mondhatom — minden terhelési ágra kiterjedő abszolút gazdasági válságot, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) akkor azt mondom, hogy a távozó .miniszterelnök úrnak legalább is túlságosan nagy volt az optimizmusa, amikor ilyen bajokkal szemben azt mondotta, hogy utódjának biztosította az orvoslás eszközeit. Mik voltak ezek az eszközök? Mit hagyott hátra ez a régi kormány? Hátrahagyott egy kettős könyvvezető által is összeállítható deficitszanáló programmot. Azért mondom, hogy egy kettős könyvvezető által is összeállítható szanálási programmot, mert azok a tételek, amelyek abban a szanálási programmban vannak, egyáltalában nem bírják ki a valóságos élet kritikáját és semmi egyebet nem céloznak, minthogy papiroson a számokkal való játékkal eltüntessék a deficit rémét. Mert azt mondja, hogy a múlt évi kivetés alapján állítok össze szanálási programmot, azt mondja, hogy a jövő évben 31 millió pengőt akarok a földadóból bevenni, hogy majd felemelem a forgalmi adót és a .bevett összegeken kívül még 30 milliót be fogok venni. (Zaj a baloldalon.) Ilyen körülmények közt, amikor^ devizakorlátozások vannak, számolhatunk-e vámbevételekkel azon az alapon, mint ahogy »számoltunk akkor, amikor sem a devizaforgalom, sem a külföldi hitelek rendje nem volt korlátozás alá véve? Ez túlságosan nagy optimizmus. Sajnos, a .múltban sokat tapasztalt, de nagyon megbukott optimizmus kell ahhoz, hogy ezt a szanálási programmot olyannak tekintsük, mint amilyennel elődje által 'megajándékozottnak itekintheti magát a -miniszterelnök úr. Azután ennek a szanálási programmnak a másik oldala a- tisztviselői fizetések leszállítása, a kiadások apasztása. Hiszen a kiadásoknak apasztásában konkrét elfogadható tételként, legalább a számszerű eredmény szempontjából csak a tisztviselői fizetésleszállítás je* lentkezett. Mert a népszövetségi terheknel a Hoover-féle terv szerinti csökkenése éppen úgymint az a .minden közelebbi megjelölés nélkül beállított nyolcmilliós dologi tehercsökkentés lényegében ugyanezeknek a számtani műveleteknek fogalma alá tartozik. Végül egyet meg kell állapítanom. Ez pozitívum volt. A volt kormány hosszas tárgyalások után utódjának rendelkezésére bocsátotta az ötmillió, illetőleg három és félmillió, illetőleg 2*9 millió r fontos külföldi kölesönt, amely kölcsön valutáris helyzetünk ideiglenes megerősítése szempontjából kétségkívül értéket jelent, amely kétségkívül könnvebbséget nyújt a hivatalba lépő kormánynak az államháztartás átmeneti, irövid ideig tartó továbbvezetésére, de amelyet úgy beállítani, különösen az előző évek 57*
