Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-14
Az országgyűlés képviselőházának lh. ülése 1981 augusztus 27-én, csütörtökön. 367 adott helyzetet talált. Ez kétségtelen, azt hiszem azonban, hogy ha áll az, hogy a legjobb módszer mindig az őszinteség és a korrektség, akkor talán nem időszerűtlen, ha hivatkozunk arra, amit Magyarországnak egyik legkorrektebb politikusa — s ezt legnagyobb ellenségei is elismerték — mondott egy alkalommal, hogy a rosszul begombolt mellényt először ki kell gombolni, azután lehet ismét begombolni. Azzal, hogy a rosszul begombolt mellénynek azt a gombját, amely legfelül volt és nem volt a gomblyukban, lemetsszük, a helyzetet nem oldjuk meg teljesen. Ami mármost a gazdasági bajokat illeti, én azt hiszem, a kormánynak arra kellene törekednie, hogy ezt a nehéz, súlyos gazdasági helyzetet a parlamenttel oldja meg, nem pedig a parlamenten kívül a 33-as bizottsággal. (Ügy van! Ügy van! half elöl.) Egyszer előbb -lutóbb azoknak a titkolódzó momentumoknak, amelyeket eddig a múltban láttunk, mégis meg kell szűnniök. Nyíltan, az országgyűlés előtt kell tárgyalni azokat a tényeket, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) amely tények alapján majd eldönthető lesz — én csak azt mondom: eldönthető lesz — hogy milyen hibák történtek a múltban, amelyek mellett a parlament megrovás nélkül nem mehet tovább. Mert még abban az esetben is, ha a törvényhozás esetleg a jogi felelősségrevonástól eltekint, a tények megállapítására mindenesetre szükség van. őszintén elismerem, hogy nehéz helyzetben van a miniszterelnök úr, aki egyúttal még a pénzügyi tárcát is vezeti, de az a beismerés, hogy most egyszerre olyan bajok vannak, amelyek ezeket az intézkedéseket teszik szükségessé, (Fábián Béla: Drasztikusakat! 1 * megnyugtató nem lehet. (Büchler József: Akarjuk tudni, hogy miért!) Mindenesetre akarnók tudni, hogy hogyan fejlődtek a dolgok lassan odáig, hogy ez a súlyos helyzet előállott.^ Természetesen elismerjük — azt hiszem, általánosíthatok — mindnyájan, hogy a válságnak vannak olyan részletei, amelyekért a kormányt, a kormányzatot felelőssé tenni nem lehet, mert hiszen az agrárkrízis, az export-krizis, az ipari krízis mind olyan, hogy hozzájárult a válsághoz. Ez a kérdés azonban nincs elütve azzal, hogy világválság van. Mert még egyre akarom felhívni a Ház figyelmét, amiről eddig tudtommal nem igen volt szó. Érdemes volna — s azt hiszem, "ez előbb-utóbb el is fog következni — annak is utánajárni, vájjon a jegybank politikája a közelmúltban azt a célt szolgálta-e, amelyet a jegybanknak szolgálnia kell. (Ügy van! Ügy van! baljelöl.) Ha pedig ezt a célt a jegybank politikája esetleg nem szolgálta — nem mondok ítéletet, mert előbb a tényeket akarom ismerni — akkor esetleg a kormánynak lehetett ott olyan ingerenciája, olyan mulasztása, amely ismét nem intézhető el azzal, hogy bizalommal viseltetünk iránta. A gazdasági öletnek minden esetre vannak törvényei és a bankpolitikának is vannak törvényei, amelyeket megsérteni nem szabad, ezenkívül vannak bizonyos technikai kvalitások és intézkedések, amelyeket azután inkább mint művészetet kezelnek. Mindenesetre az a viszony, amely Magyarországon az átjött helyzetben a jegybank és a kormány között volt s •amely a törvény alapján is lehet, legalább is feljogosítja azokat, akik ma gazdasági és pénzügyi kérdésekkel foglalkoznak, hogy e tekintetben felvilágosítást kapjanak. (Kertész Miklós: A jegybank nem a kormányé, hanem az országé! Ezt meg kell tanulni!) Mindenesetre az a relative alacsony bankkamatláb, amely itt még nem is olyan régen a közelmúltban volt, és az a gazdasági krizis, amely előállott, joggal azt a hitet keltheti bennünk, hogy itt valami a múltban nem volt egészen rendben. (Fábián Béla: Valami bűzlik Dániában!) Azonkívül ott vannak — mert hiszen a hitelpolitika keretében nemcsak tisztán a jegybank tartozik, bár a jegybanknak mindenesetre van irányító képessége — de más intézmények is, amelyekkel viszont a kormánynak van olyan kapcsolata, hogy befolyásolhatja őket. (Egy hang a baloldalon: A Pénzintézeti Központ!) Igen, a Pénzintézeti Központ, de egyébként is a nagyobb bankok. Hiszen ma olyanok a viszonyok — és ez nemcsak magyar jelenség — hogy a betét- és letétpolitika és a kormány intézkedései között mindenesetre bizonyos összefüggés lehet, sőt esetleg van is. Mindezekre a kérdésekre nem kaptunk még választ, még halvány nyilatkozatokat sem, egyszerre azonban jön az aranypengő, s jönnek először a nyilatkozatok, hogy a pengő abszolúte biztos. En szerencsétleneknek tartottam ezeket a nyilatkozatokat, mert vannak dolgok, amelyekről, még ha igazak is, ha úgy vannak is, jobb, ha nem beszélnek, mert addig, amíg nem beszélnek róla, mindenki elhiszi, amikor azonban beszélni kezdenek róla, akkor is, ha igaz, meginog a bizalom, mindenki, azt hiszi, hogy valami baj van, nem kellene tehát azt annyira hangoztatni. (Simon András: Akkor ne beszéljünk róla, egyezzünk meg ebben! — Derültség. — Gaal Gaston: A kormány nyilatkozott úgy! — Zaj.) Hát mi az- az aranypengő-rendelet és annak függeléke, ha nem beismerése annak, hogy a jövőben mégis valami változás lesz vagy lehet? Azt talán mindnyájan tudjuk, és jobb, ha erről egészen őszintén beszélünk, T— és itt ne méltóztassanak magyar vonatkozásra gondolni — hogy általában egy állam a pénz árfolyamát, a pénz értékét tarthatja egy darabig mesterségesen is — azt hiszem, ezt talán méltóztatnak elismerni — csak kérdés, hogy az a tartás mennyibe kerül és meddig tart. Semmiesetre sem tarthat tovább, mint az ország gazdasági ereje vagy -=- talán tovább megyek — esetleges hitele a gazdasági erő végleges kimerítése nélkül, mert különben, azt hiszem, az a legtöbb esetben nulla lenne. Semmiesetre sem kívánatos, hogy az ország egy olyan bankpolitikát lásson itt, amely végeredményben arra irányul, hogy a fizetési eszközök száma csökkenjen. Ezzel párhuzamosan halad az, hogy egyfelől a mezőgazdasági cikkek ára nagyon hanyatlott, mert állítom, hogy az a körülmény, hogy a nyáron nem bocsátottak a gazdasági élet rendelkezésére megfelelő hitelt és hitelkeretet, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az agrárkrízis annyira nyomasztó a vidéken. (Fábián Béla: De megcsinálták a Futurát és megölték a magán-gabonakereskedelmet!) Azt hiszem, ilyen részletekbe nem mehetek bele, de feltétlenül r voltak ilyen intézkedések. Az sem volt r talán a legszerencsésebb megoldás, hogy vásárlások egyáltalában nem történtek, azonkívül az állatexport szintén megakadt. Az eredmény az, hogy amikor egyfelől a mezőgazdasági cikkek ára csökkent, és amikor a szabadpályán a kereseti lehetőségek csökkentek, ugyanakkor az iparcikkek nagy részének ára pedig ment felfelé. Ez talán nem egészen a valutárds politikára vezethető vissza, hanem nagyrészt arra, hogy itt más erők is érvényesülnek, azok az erők, amelyekről a múltban sokat beszéltünk. Sajnálom, hogy az igazság-
