Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-14

368 Az országgyűlés képviselőházának 11*. ülése 1931 augusztus 27-én, csütörtökön. ügyminiszter úr nincs itt, mert hiszen az igazságügyminiszter úr javaslata volt a kartelltörvény, amelynek végrehajtása azonban késik és a jelek szerint legfeljebb akkor fog eredményeket szolgáltatni, amikor azok az eredmények esetleg már későn jönnek. Elismerem, hogy ebben a Házban más miniszteri nyilatkozatok és programmok nem hangzottak el, mint jószándéknak, mert hiszen általában minden programmbeszéd hangoztatja azt, .hogy jót akar, hogy a szándék megvan. Egy nagy német gondolkodó mondotta, hogy az emberi nemre legvégzetesebb a jószándék, amely céljaiban téved. En azt hiszem, hogy a jószándék mindenesetre elismerésreméltó, de a jószándékon kívül azt is óhajtaná tudni az ország nagyközönsége, hogy ez a jószándék milyen konkrétumokkal fog megvalósulni. Az alkotmányos élet szempontjából, amelyet mi itt mindig hangoztattunk, a jelen esetben mindenesetre kifogásolható a 33-as bizottság felállítása, illetve nem is ez — mért hiszen nem a 33-as bizottság felállítása a lényeg — hanem az, — ami a lényeg — hogy a törvényhozás átruházott minden hatalmat a kormányra. Es nemcsak erre a kormányra, mert hiszen, ha elfogadjuk ezt azelvet^ minden kritika és fenntartás nélkül, átruházta a következő kormányokra is, esetleg olyan kormányokra, amelyeknek az országgyűléssel talán még annyi nexusuk sem lesz, vagy lehet, mint amennyi a mostani kormánynak van. Semmi esetre sem tartom tehát helyesnek, hogy továbbhaladjunk ezen az úton, és ( ez az egyik főok, amely minket arra kényszerített, hogy rtt megálljunk és semmi módon ne segítsük elő a kormányzatnak ezt a vitelét, még azzal sem, hogy részt veszünk a 33-as bizottságban, mert a tények, amelyekről szó van, az országgyűlés elé tartoznak. Azt a kérdést végre el kell dönteni, amelyet előttem szólott t. képviselőtársam már részletesen ismertetett... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Farkas Tibor: Tisztelettel kérek egy negyedórányi meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Farkas Tibor: Lehetséges-e az, hogy miniszterek nagy összegeket kelthessenek el költségvetésen kívül — ma már százmiilókról hallunk — és hogy e fölött a dolog fölött az országgyűlés napirendre térjen egészen nyugodtan,- mintha semmi sem történt volna, és ne vegye figyelembe' az országgyűlés, hogy ez a költekezést, amely túlköltekezés volt, hozta létre azt, hogy most itt nagyon sokan olyan könnyen hajlandók arra, hogy a gazdasági végszükségre való hivatkozással^ egyfelől a végsőkig menő takarékosságot, másfelől pedig az adóknak és az áldozatkészségnek a végsőkig való fokozását kívánják. (Fábián Béla: Nem lehet az adókat emelni!) Engedelmet^ kérek, ilyen körülmények között lehet-e kívánni az adóknak, vagyis a teherbíróképességnek a végsőkig való megfeszítését, és lehet-e kívánni azt, hogy azok, akik meggondolatlanul, vagy pedig mondjuk, talán nem elég körültekintő, vagy a legjobb esetben téves beállítású, vagy^ pedig ábrándok után induló mentalitás alapján azt a túlköltekezést megcsinálták és ezzel az országot ebbe a gazdasági bajba hozták, úgy álljanak itt, hogy ez a tevékenységük sem az alkotmány szempontjából, sem a gazdaság szempontjából kritika tárgyává ne tétessék? A felelősséget még fokozhatja annak megállapítása, hogy mi volt itt elsősorban könynyelműség, vagy gondatlanság, esetleg beszámíthatatlanság is. (Mozgás és derültség. — Fábián Béla: Dehogy, csak nem a maguk pénzét költötték!) Mindez tisztázandó, mielőtt a jogi felelősség kérdésében határozunk. Most egyáltalában nem a jogi felelősség kérdését firtatom. Azt hiszem, kicsit túlkorai a szociáldemokratapárt vád alá helyezési indítványa, mert elsősorban a konkrétumokat kell tudnunk. Tudnunk kell azt, hogy naiért történjék a vád alá helyezés. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez világos dolog! — Zaj.) Bár ebben egyetértünk, de mielőtt ebben a kérdésben határozunk, tudnunk kell, hogy miért. Ezek a számok csak indirekte kerültek a közvélemény elé, hivatalos nyilatkozat azonban azokra vonatkozólag itt még nem tétetett. Sőt az igazságügyminiszter úr olyan nyilatkozatot tett, amely — bár igazságügymiiniszteri nyilatkozat — nem nagyon mozdítja elő a -miniszterelnök úr programmbeszéd je fölött meginduló vitának nyugalmát. Nem tartom kívánatos dolognak, hogy éppen az igazságügyminiszter úr siet -a gazdasági kérdésekben a kormányelnök támogatására. (Meskó Zoltán: Mi az? — Zaj.) Egy közbeszólásra reflektált az igazságügyminiszter úr s amikor nyugodt légkört kívánunk, talán még sem helyes, ha az igazságügyminiszter mondja ezt. (Felkiáltások a jobboldalon: Mit mondott? — Friedrich István: Menjünk tovább, kérem! — Derültség.) T. Ház! Azt hiszem, Friedrich István t. képviselőtársamnak az a kívánsága, hogy menjünk tovább, indokolt, mert az ország is azt várja a kormánytól a mai helyzetiben, hogy menjünk tovább, de mindenesetre várja a kormánytól azt is, hogy megmondja, hova vezet az a «tovább», (Felkiáltások: Tovább!) mert itt még nem állott olyan kormány, amelyik azt mondotta volna, vagy beismerte volna, hogy ő az országot hátra akarja vinni. Mindenesetre az az eredmény, amelyet az elmúlt tízéves gazdálkodás magával hozott, azt hiszem, a legjobb kritikát abban a hallgatásban, abban a némaságban kapta meg, amely a miniszterelnök úr programmbeszédében a 'múltra vonatkozólag megnyilvánult. T. Ház! Nagy áldozatkészség nyilvánult meg abban, hogy a miniszterelnök úr ideállt az országgyűlés elé és ebben a súlyos helyzetben vállalta a miniszterelnökségen felül a pénzügyi tárca ügyeinek vezetését is akkor, amikor a pénzügyi tárca vezetésére — tudjuk — vállalkozó nem akadt. Ez is részben talán arra vezethető vissza, hogy azok, akik a pénzügyi helyzetet ismerik, maguk is kétségbeejtőnek látják a helyzetet, úgyhogy felmerül az a gondolat illetőleg azoknak, akik a pénzügyi kérdésekkel foglalkoztak, számolniok kellett azzal a lehetőséggel, hogy Magyarország pénzügyeinek rendbehozatalára először a rövidlejáratú kölcsönök felvétele, azután a hosszúlejáratú kölcsönök felvétele elkerülhetetlen és így majd visszakerülünk oda, ahol Magyarország pénzügyi kormányzata volt a szanálás előtt, vagyis visszakerülünk a külföldig ellenőrzés alá. Azt hiszem, némileg ez is hozzájárult ahhoz, hogy azok, akik pénzügyi politikával foglalkoztak, bizonyos rezerváltságot tanúsítanak most. # Egy-két momentum volt a miniszterelnök úr beszédében, amelyekre hivatkoznom kell a tekintetben, hogy legalább is az ország érdekében nem egészen reagált arra az intőszóra, amelyet a lelépő miniszterelnök úr hozzáinté-