Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-14

358 Az országgyűlés képviselőházának 14 akkor fenn fog: állani és biztosítható lesz a valóban a népek lelkére felépített tartós, állandó megnyugvás, megelégedésen alapuló békés állapot, amely állapot nélkül Európának sem politikai szilárdságát, sem gazdasági együttműködését elképzelni nem tudom. (Ügy van! Ügy van! a jobb-, és a baloldalon és a középen. — Propper Sándor: Patacsi egyhangúlag tapsol!) T. Képviselőház! Magyarország, egy kis ország, nem bírhat olyan súllyal, mint a nagyhatalmak, de azzal a súllyal, amellyel bírunk, mindenképpen arra fogunk r törekedni, hogy ezt abban az irányban érvényesítsük, amely irány most már kezd általánosan az egész világon elterjedni. Úgy politikai, mint gazdasági tekintetben az országoknak össze kell fogniok, kölcsönös r megértéssel, megegyezéssel és kölcsönös méltányossággal kell együttesen a bajokon segíteni s lassacskán meg kell szüntetni azt a pénzügyi és gazdasági háborút, amely tulajdonképpen vámszempontból drótsövényakadályokkal keresztezi keresztül-kasul az egész világot (Ügy van!) és drágítja meg az életet, drágítja meg a termelést, tesKi lehetetlenné a gazdasági élet normális felépítését és prosperitását. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Tudatában vagyok annak, hogy egy Programm magábanvéye nem jelent semmit, az csak a kormány szándékát jelzi. Jószándékra szüksége van mindenkinek, aki egy úton elindul. Azt a szándékot helyeslőleg, vagy elítélőleg bírálhatják el, de végleges bírálatot csak akkor lesznek képesek gyakorolni, ha annak a szándéknak megvalósítását cselekedetekkel és e cselekedeteknek eredményeival fogják látni. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen. — Buchinger Manó: Közben elpusztul az ország! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Minthogy a kormány el van tökélve arra, hogy minden erejét -latba veti az ország gazdasági helyzetének helyreállítására és ezáltal a gazdasági jólétnek biztosítására, számítva az országgyűlésnek és az ország közönségének jóindulatú támogatására, merem 'remélni, hogy ezt a jószándékunkat siker fogja koronázni és minél előbb olyan cselekedetekkel, olyan eredményekkel tudunk a t. Ház elé lépni, amelyekről azután végleges ítéletet és bírálatot lesznek képesek adni. (Kabók Lajos: A belső barátságról, a demokráciáról is tessék beszélni! — Farkasfalvi Farkas Géza: Ennél becsületesebb beszédet nem hallott még senki! — Nagy Emil: Jó, hogy elismerik! — Sándor Pál: Ez Bethlennek elítélése!) Kérem a t. Házat, hogy végleges ítéletét addig függessze fel és adjon lehetőséget és módot a kormánynak, hogy e nehéz feladatának az ország érdekében meg is tudjon felelni. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. — Zaj a szélsőbáloldalon) Elnök: T. Képviselőház! Az eddigi parlamentáris gyakorlatnak megfelelően a képviselő uraknak módjukban áll az előterjesztett kormányprograméihoz hozzászólani. E felszólalások a házszabályok 154. §-a értelmében egyegy negyedóráig tarthatnak, a felszólaló képviselő uraknak azonban jogukban áll beszédidejüknek negyedórával való meghosszabbítását kérni. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Rubinek István! Rubinek István: T. Ház! Ritkán nyilvánult meg oly nagy érdeklődés új kormány bemutatkozása és a kormány elnöke által adandó Programm iránt, mint ma. Ez egészen természetes ülése 1931 augusztus 27-én, csütörtökön. is akkor, amikor egy tízesztendős kormányzás után . . . (Malasits Géza: Rablógazdálkodás után! — Büchler József: Az önök részvételével történt a pusztítás ebben az országban! — Zaj.) Elnök: Képviselő urak, szíveskedjenek csendben maradni. (Propper Sándor: Egy hónapja még Bethlenre esküdtek!) A szociáldemokratapárt részéről több feliratkozás történt ... (Zaj. — Egy hang a szélsőbaloldalon: De mi nem vagyunk felelősek!) Képviselő úr, maradjon csendben. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Amikor az elnök nyilatkozik, akkor a képviselő uraknak nem szabad közbeszólniuk. Méltóztassanak^ csendben maradni. A képviselő uraknak módjukban lesz álláspontjukat kifejteni. (Halljuk! Halljuk!) Rubinek István: . . ..Ez egészen természetes is akkor, midőn tíz esztendős r kormányzás után (Büchler József: Országpusztítás után!) új emberek jönnek egy nemzet élére azzal, hogy talán új gondolatokkal, mindenesetre azonban új erővel és energiával lássanak neki ama feladatok megoldásának, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) amelyek rájuk hárulnak. De természetes ez azért is, mert hiszen nem hárult talán még kormányra, legalább is kevés kormányra hárult nagyobb feladat, ..mint erre. (Rassay Károly: Ez igaz! — Ügy van! Ügy van! a bal- és a ssélsőbaloldalon.—Pakots József: Ki állította ez elé a feladat elé! önök idézték elő! — Magyar Pál: Csak azt tessék elismerni, hogy önök az okai!) A nemzet ettől^ a kormánytól és ennek f a kormánynak elnökétől nem vár hosszú időre menő programmot. Hiszen r messzenffenő programmot adni a mai gazdasági és politikai viszonyok között (Friedrich István: Politikai? Milyen politikai viszonyok?) nem igen lehet, de illuzórius is akkor, amikor a programmok és elgondolások tulajdonképpen t napról-napra, hónapról-hónapra változnak és újabb elgondolásokat tesznek szükségessé. Az, amit a nemzet ettől a kormánytól és amit programm gyanánt a kormány elnökétől vár: a reánk nehezedő, a társadalom minden rétegét egyformán sújtó súlyos gazdasági válságnak megszüntetése, vagy legalább is enyhítése. (Rassay Károly: Azt várja, hogy az ellenkezőt csinálja, mint a régi kormány!) Ha azt a programmot, amelyet az új miniszterelnök úr a Ház elé terjesztett, részleteiben tagiáljuk, akkor minden objektív embernek meg kell állapítania azt, hogy azok az elgondolások, amelyek ebben a programúiban benn foglaltatnak, végrehajtásuk esetében tényleg alkalmasak is arra, hogy a mai gazdasági válságot legalább is enyhítsék. Ha végigmegyünk azokon a pontokon, amelyeket az új miniszterelnök úr programmjában előadott, megnyugvással kell tudomásul vennünk azt, hogy a kormány politikai programmjának tengelyébe a takarékosság elvét állította. Nagyon helyes és bölcs elgondolás, mert egy nemzetnek, amelyet erőforrásaitól megfosztottak,, amelynek több, mint kétharmadrészét elvették a békeszerződésben (Szeder Ferenc: Egyharmadát pedig tönkretették a maguk politikájával !) első kötelessége az, hogy államháztartásának berendezése során a takarékosság elvét, a legmesszebbmenő mértékben érvényesítse. (Rassay Károly: Eddig demagógia volt a takarékosság!) Természetes, hogy a takarékosság elve végrehajtásának is meg vannak a maga határai. Hiszen a takarékosság elvének túlzásba menő végrehajtása éppolyan káros volna a