Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-14

Az országgyűlés képviselőházának lh.ü nemzetre, mint amilyen káros magának a takarékosság elvének mellőzése. {Ügy van! a jobboldalon.) Arra gondolni, hogy évtizedes intézményeket szüntessenek meg, (Rassay Károly: Például?) — nem mondok példát, én általánosságban beszélek, képviselő úr, (Rassay Károly; Ez színezné a beszédet!) — hogy intézményeket szüntessenek meg, amelyeket évtizedes hosszú, lelkes munkával sikerült megteremteni és fejleszteni, (Sándor Pál: Es az ország tönkretételével! — Bródy Ernő: Például a Közmunkatanács!) hogy a takarékosság elvét oly messzemenően érvényesítsük, hogy a nemzet egyes alkotásai eltűnjenek a föld színéről, (Rassay Károly: A szobrok!) amelyekre eddig büszke volt a magyar nemzet, éppen olyan káros volna, mint amilyen káros volna a takarékosság elvének a mellőzése. Ezzel kapcsolatban, ha azt akarjuk, hogy az államháztartás egyensúlya fennmaradjon, — és ezt nagyon helyesen állapította meg a mélyen t. miniszterelnök úr és tette programmjának egyik pontjává — akkor, sajnos, nem térhetünk ki a jövedelmek fokozása elől sem, mert a takarékosság önmagában véve tiszteletreméltó elv, de nem elegendő arra, hogy a mai súlyos gazdasági viszonyok között biztosítsa az államháztartás egyensúlyát. A jövedelmek fokozására kell tehát törekednünk. Itt is áll azonban az az elv, amely áll a takarékosság elvével kapcsolatban, hogy megvannak a jövedelem fokozásának is a maga természetes korlátai, amelyek az ország egyes polgárainak teherviselő képességéből adódnak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Igénybe lehet és kell is venni az ország lakosainak teljesítőképességét, amikor az ország jövőjének biztosításáról, gazdasági helyzetének egészséges alapokra való fektetéséről van szó, de csak olyan keretek és korlátok között, hogy ez az állam lakosai megélhetésének biztosítása mellett, azok teherviselőképességét túl ne haladja. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mert amilyen baj és amilyen katasztrófa az, ha az államháztartás egyensúlya megbillen, éppen olyan baj és éppen olyan hátrány a nemzet gazdasági életére az, ha az egyes lakosokra, az állam egyes polgáraira rakott terhek túlmennek annak a polgárnak teherbíró, teherviselő képességén. Ezek tehát azok a korlátok, amelyet egyrészt a takarékosság, másrészt a jövedelmek fokozása terén alkalmazni lehet, de egyúttal alkalmazni is kell. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől) Nagy megnyugvással vettük és veszi tudomásul, azt hiszem, az egész ország lakossága, mégpedig társadalmi különbségekre való tekintet nélkül, a miniszterelnök úrnak azt a kijelentését, hogy első és. legszükségesebb feladatának fogja tekinteni az új kormány annak a nagy Ínségnek a megszüntetését, vagy legalább is enyhítését, (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) amely az ország egyes részeiben erre a nemzetre hárult, amely a súlyos- terméskatasztrófa következtében egyes vidékeket szinte katasztrofálisan sújtott. (Egy hang a jobboldalon: Vetőmag és kenyérakció! — Jánossy Gábor: Már csinálják. — Kabók Lajos: Dehogy csinálják, újabb terheket csinálnak. Kevesebb lesz a kenyér, nagyobbak lesznek a terhek!) Amilyen megnyugvással veszi tudomásul a Ház és a nemzet azt.Jtipgy a takarékosság és a jövedelmek fokozásának megállapításánál a kormány az ország szakértőinek, mégpedig köztiszteletben álló, és szakértelem tekintetében minden kifogáson felülálló egyéneknek véleményét fogja figyelembe venni, ése 1931 augusztus 27-én, csütörtökön. 359 éppúgy meg fogja nyugtatni az ország közvéleiményét az is, hogy ezzel a nagy Ínséggel kapcsolatban, amely az ország egyes vidékein van, a kormány olyanoknak támogatását fogja igénybe venni, akik ismerik a helyzetet, tudják, hol van segítségre szükség és honnan, az ország mely részéről, mely vidékeiről teremthetők elő azok az eszközök, amelyekkel ez az Ínség tényleg le^ is küzdhető. Megnyugvással veszem tudomásul és örömmel konstatálom, hogy a .miniszterelnök úr ezen programmpontjánál még ellenzéki képviselőtársaim is helyeseltek, a közrend biztosítását és különösen megnyugvással veszem tudomásul azt a kijelentését, hogy a közrend biztosítását a maga részéről nem fegyverekkel, hanem az elégedetlenség okainak megszűntetésével akarja .megerősíteni és biztosítani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. Képviselőház! Örömmel hallottam a miniszterelnök úrnak azt a kijelentését, hogy a I felekezeti békét minden erővel biztosítani óhajtja ebben az országban. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) E nemzet évszázados hagyományainak felel meg a miniszterelnök úrnak ez a kijelentése. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez a nemzet büszke lehet arra, hogy a felekezeti kérdés ebben az országban évszázadokon keresztül soha sem differenciálta kasztokra, részekre, különálló egységekre ennek az országnak a lakosságát és ha voltak (Malasits Géza: Ma is vannak!) ettől eltérő sajátságos jelenségek, (Jánossy Gábor: Kilengések!) azok sohasem feleltek meg e nemzet szellemének, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) azok mindig távol állottak az ország, a nemzet általános gon dolkozásától és meggyőződésétől, (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) azok lehettek egyes egyéneknek — hogy ezzel a kö zönséges kifejezéssel éljek — a sajátságos egyéni akciói, de ezek a nemzet szellemétől, a nemzet egyetemétől, lelkétől és meggyőződésétől mindenkor távol álltak. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Jánossy Gábor: Ez az igazság! — Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Kell a zsidó pénz, hát hizelegnek nekik. — Kabók Laáos: Tömjénezik a zsidókat!) T. Ház! Egészen természetesnek"találjuk a miniszterelnök úrnak azt a kijelentését, hogy minden rendelkezésére álló erővel igyekezni fog ő és kormánya, az államháztartás egyensúlyának biztosítására. Egészen természetesnek találjuk, mert hiszen egészséges gazdasági életet az egyénekre vonatkozóan is, ebben az országban el sem lehet képzelni az államháztartás egyensúlyának biztosítása nélkül. Ha ebből a célból újabb terheket is óhajtanak rakni és róni az adózóknak a vállaira azok között a határok között, amelyeket az előbb említeni voltam bátor, az egész nemzet egységesen és zúgolódás nélkül fogja vállalni azokat a terheket annak tudatában, hogy az államháztartásnak az egyensúlya nélkül a magánháztartások egyensúlya, egészséges t folytatása, a magánháztartások zavartalan élete el sem képzelhető. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az egyik legfontosabb feladata kell, hogy legyen a kormánynak — de erre is kitért a miniszterelnök úr — a hitelélet rendezése. Ha azokat az okokat vizsgáljuk, amely okok hozzájárultak annak a gazdasági válságnak a kimélyüléséhez, amelyben ma nemcsak mi, hanem egész Európa és talán az egész világ van, akkor talán nem az utolsó okok között fog szerepelni a hitelélet súlyos válsága és annak az