Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-11
298 Az országgyűlés képviselőházának 11 tások a jobboldalon és a középen : Hol f Hol ? — Nánássy Andor : Azután a kegyelem I) Legyenek szívesek, adják vissza a Világ című újságot, amelyet betiltottak. És az urak nem emlékeznek arra, hogy a Népszavát hosszú esztendőkön keresztül kitiltották az utcáról, hogy a Népszavának hosszú esztendőkön keresztül nem volt szabad az utcán megjelennie? Azt méltóztatnak hinni, hogy ezt nem tudják 1 Méltóztassanak törvényes intézménnyel lehetővé tenni a közélet tisztaságát. MéltóztassanakElnök : Képviselő úr, lejárt a beszédideje. (Felkiáltások a széísőbaloldalon : Meghosszabbítjuk ! — Felkiáltások a jobboldalon : Nem hosszabbítjuk meg ! — Zaj.) Méztóztassék beszédét befejezni. Esztergályos János : Befejezem rögtön. Nem tudom, t. Képviselőház, megszünt-e az az eléggé el nem ítélhető állapot, hogy a kormány mögött kuksoló egységespárti képviselők között (Mozgás a jobboldalon : F. Szabó Géza : Kuksol a fene !) vannak egynéhányan, akik sok-sok részvénytársasági igazgatósági tagságban ülnek benn. Elnök : Kérem képviselő úr... Esztergályos János : Van képviselő, aki 29 ... Elnök : méltóztassék beszédét befejezni. Esztergályos János : Kérek egy negyedórai meghosszabbítást. (Zaj a jobbotdalon.) Elnök : Akik ehhez hozzájárulnak, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház nem engedte meg, hogy a képviselő úr folytassa beszédét. (Kabók Lajos : Megint erőszakkal fojtják bele a szót a képviselőkbe. — Zaj. — Kabók Lajos : Ez gyönyörű házszabály !) Esztergályos János : Ne számítsanak addig az urak külföldi kölcsönre, amíg ilyen erőszakosan iparkodnak az ellenzéki hangot elnémítani. (Kabók Lajos : Három óra alatt három erőszak. — Zaj és derültség a jobboldalon.) Önök ismét gúnyosan nevetnek, de — bárcsak ne sikerülne az én jóslásom — ezért a gúnyos mosolyért fognak Önök még keservesen sírni is. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : No ! No !) A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a széísőbaloldalon. — Zaj.) Elnök : Szólásra következik ? Frey Vilmos jegyző : Feliratkozva nincs senki. (Folytonos zaj. — Propper Sándor : No jobboldal, védeni ! Védeni !) Elnök : Kíván még valaki szólni 1 (Zaj.) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Az előadó úr nem kíván szólni. A kisebbségi vélemény előadója nem kíván szólni. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nincs itt !) A miniszterelnök úr kíván szólani. Gr. Bethlen István miniszterelnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az eddigi vita folyamán a szőnyegen lévő törvényjavaslat bő és tág mederben tárgyaltatott és "ültanui voltunk annak, hogy az ellenzék részéről a mai helyzetért a kormány tétetett felelőssé. (Kabók Lajos: Teljes joggal! — Esztergályos János: Nem! A kahai asszonyt tesszük felelőssé. — Derültség!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Bethlen István miniszterelnök: Sőt tovább megyek. A vita rendjén személyes nieg. támadtatások és vádak is hangzottak el, sőt 'becsületbevágó vádak is. Én a magam részéről a vitát éhben a mederben követni nem akarom, (Helyeslés.) tartózkodni fogok tehát attól, hogy reflektáljak olyan kijelentésekre, amelyek ilyen személyes éllel bírnak. Igyekezni fogok beszédem folyamán az objektivitás legnagyobb mértékére, mert azt hiszem, hogy ezekben a nehéz időkben, amelyeket élünk, a személyeskedésnek semmiféle haszna nincs. (Ügy van! Ügy van! ülése 1931 augusztus 1-én, szombaton. a jobboldalon.) Semmiféle irányban elő nem mozdítja helyzetünket és csak arra való, hogy elmérgesítse a viszonyt a pártok között, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) elmérgesítse a viszonyt és a helyzetet a parlamentben és hogy végeredményben ne vezessen ki azokból a bajokból, amelyekben vagyunk, hanem azokat egy újjal, egy másikkal is tetézze. Amikor ezt mondom, mégis egy személyes megjegyzést kell, hogy tegyek és ez vonatkozik Turchányi t. képviselőtársam múltkori beszédjére, amelyre akkor rögtön válaszoltam és azt mondottam, hogy nem tartottam összeegyeztethetőnek a nemzet érdekeivel, hogy ő ide a parlamentibe jöjjön. Kijelentem teljes lojalitással, hogy én ezzel az ő nemzeti megbízhatóságát kétségbevonni nem akartam, hanem kizárólag arra céloztam, hogy abb an f a nehéz^ időben, amelyben élünk, azon előzmények után, amelyeknek ismeretével bírok, a t. képviselő úr olyan temperamentummal, — és hogy újabb sértést ne mondjak — a szélsőségekre bizonyos hajlammal bír, (Propper Sándor: Maga Héjj as Ivánt is szívesen látná.) amely ebben a parlamentben az atmoszférát javítani bizonyára nem alkalmas. Ennyit kívántam erre az ügyre vonatkozólag kijelenteni. Áttérve mármost a felhatalmazási törvényjavaslatra, úgy magáról erről a javaslatról, mint annak indokolásáról nagyon kevesen beszéltek. Kötelességem azonban nekem, hogy egypár szót mondjak arról, miért van szükség erre a törvényjavaslatra. Eégi tapasztalat a magyar közéletben, hogy hiányt képez a magyar alkotmányban az a körülmény, hogy szükségrendeletek kiadására nincs felhatalmazása a kormánynak. (Propper Sándor: Nagyobb hiány a választások titkossága. — Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úrnak ez a meggyőződése. Lehet, hogy ez helyes, (Kabók Lajos: Egészen biztosan!) azonban ez a szükség is fennáll. (Büchler József: E nélkül is azt csinált, amit akart.) Európa legtöbb államában... (Kabók Lajos: Titkos a választás! — Farkas István: 10 éves kormányzás után!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Bethlen István miniszterelnök: En azt hiszem, hogy miután egy hétig nyugodtan hallgattam meg a képviselő urakat, (Ügy van! Ügy van! a jobbaldalon.) jogom van objektíve és lojális formában védekezni azokkal a vádakkal szemben, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert ha erre nem volna jogom, vagy nem adnának módot erre a képviselő urak, akkor vessenek számot azzal, hogy a szólásszabadságot önök nem tisztelik. (Kabók Lajos: Elfojtották önök azt már régen. — Propper Sándor: Például öt perccel ezelőtt. — Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk a szónokot!) A legtöbb európai államban a kormányoknak van felhatalmazásuk arra, hogy szükségrendeleteket adjanak ki olyan időpontokban, amikor a gyors cselekvés elkerülhetetlen és a nemzet szempontjából gyors cselekvésre van szükség. Ilyen felhatalmazás van a demokratikus államokban, mint például Németországban, Ausztriában, Csehországban és egy sorozatában a többi államoknak, ahol ezzel a fel. hatalmazással adott esetben a kormányok élnek, a parlamentek ezen meg nem botránkoznak, f hanem magától értetődőnek tartják és természetesen a kiadott rendeletekkel szemben, ha azzal nem értenek egyet, a politikai felelősségrevonásnak jogával élnek vagy élhetnek. De ez nem csökkenti magának annak a ténynek a jelentőségét, hogy ilyen szükségrendeletek kiadására a legtöbb kormánynak felhatal-
