Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-11

Az országgyűlés képviselőházának 11. mazása van az alkotmány révén. De nemcsak a külföldön, hanem itt az országban is többízben voltak a kormányok kénytelenek élni, dacára felhatalmazás hiányának, a szükségrendelet kiadási joggal. Megtörtént példának okáért ez a Friedrich-kormánnyal, amely 1919-ben, az alkotmányos élet helyreállítása előtt, a szükségrendeleti jog igénybevételével élt és helyettesítette azokat a jogforrásokat, illetőleg azokat a bázisokat, amelyeken a törvényalkotási jog alapul. Friedrich István : Nem volt Képviselőház!) En ezt nem tagadom, nem teszek szemrehányást, ellenkezőleg helyeslem, de ha a t. képviselő úr abban az időben élt ilyen joggal, akkor mindenesetre jogom van csodálkozni azon, hogy más kormánynak hasonló jogot hasonló helyzetben nem akar koncedálni. Élt a magyar kormány más esetben is ezzel a joggal. Ilyen eset volt például 1920-ban egy másodrangú kérdés elintézésénél, nevezetesen az Osztrák-Magyar Bank likvidálásával kapcsolatos intézkedések megtétele alkalmával. Hasonló felhatalmazást adott a magyar kormánynak igen messzemenő formában az 1924 : IV. te, az úgynevezett szanálási törvényjavaslat, amely nem egy esztendőre, hanem az egész szanálási időszakra felhatalmazta a kormányt, hogy mindazt megtehesse, amit a budgetáris egyensúly helyreállítása érdekében szükségesnek lát egy bizonyos Programm értelmében, de azon túlmenőleg is a költségvetési bevételek emelése, illetve a kiadások csökkentése érdekében. Az a felhatalmazás, amelyet 1924-ben adott a parlament a magyar kormánynak, mindenesetre messzebbmenő felhatalmazás, mint az, amelyet mi kérünk, mert a mi felhatalmazási kérésünk egy esztendőre, egy budgetáris évre korlátolt, amelyen belül természetesen kötelessége a kormánynak megtennie azokat az intézkedéseket, amelyeket az adott cél szempontjából megtennie keÜ. Mélyen t. Ház! Evidens, hogy azok az intézkedések, amelyeket a kormány megtett, parlamenti tárgyalással nem lehettek volna^ megtehetők. Evidens, hogy a hitelélet érdekében, a valutavédelem érdekében megteendő intézkedések hosszas parlamenti debattokat nem bírnak meg, mert hiszen a parlamenti debattok rendjén bizonyos teendő intézkedésekről van szó, amely teendő intézkedések csak abban az esetben hatékonyak, ha azokról előzetesen nem tájékoztatjuk az egész közönséget és nem teszszük lehetővé azt, hogy azok, akiket ezek az intézkedések esetleg a magi|k működésében akadályoznak, azokat az ellenrendszabályokat idejében megtegyék, amelyek azután alkalmasak a kormány által teendő intézkedések hatását teljesen nullifikálni. Azt hiszem, ez anynyira evidens, (Őrgróf Pallavicini György: Senki sem vitatta!) hogy a felhatalmazás ezen a téren az ellenzéki pártoknál sem kelthetett nagyobb recenzust. Hogy állunk most már a felhatalmazás másik részével, amely a költségvetésre vonatkozik? Nem utalok újból az 1924 : IV. tc-re, amely kizárólag a költségvetésre vonatkozott és nem vonatkozott olyan intézkedések megtételére, azon kategóriára, amelyről most éppen beszéltünk. Tehát precedensünk van ugyan itt, nézetem szerint azonban — és azt hiszem, objektíve gondokodó emberek előtt ez nem lehet kétséges — ezen a téren is szükség van egy kormánynak felhatalmazásra. Miért? Szüksége van először azért, mert az első kategóriába tartozó intézkedések már önmagukban olyan mélyen ése 1931 augusztus 1-én, szombaton. 299 befolyásolják a gazdasági életet és befolyásolhatják a jövőben is, hogy ezeknek következményeképpen, a gazdasági élet reflxeképpen jelentkező budgetáris helyzet már önmagában is befolyásolva van és szükség van arra, hogy azok az intézkedések, amelyek az egyik oldalon a budgetre befolyással bírnak, a másik oldalon hasonló intézkedések révén ellensúlyozhatok legyenek. De gyorsan kell intézkednünk ezen a téren is. Itt is az a helyzet, hogy ha nem a budgetév elején tétetnek bizonyos intézkedések amikor a budgetáris egyensúly felborulása esetleg fenyeget, hanem ilyen intézkedések elhalasztatnak későbbi időpontra, akkor ezek az intézkedések minden hatályosságukat elvesztik. Hiszen méltóztatnak bizonyára tudni, hogy példának okáért a bolettával kapcsolatban bizonyos intézkedések, amelyek évközben tétettek, vagy szándékoltattak, nem lehettek hatékonyak azért, mert éppen az a bázis, amelyből kifolyólag a budget bizonyos javulását kell intézkedéssel előidézni, már el van vonva: hiszen ha budgetáris évből egy fél esztendő már eltelt, akkor hiába mondunk ki példánakokáért bizonyos adóemeléseket, mert azoknak az adóemeléseknek egy fél esztendei bevétele már elvonatott a kincstár elől. Ha budgetáris intézkedések szükségesek, akkor idejében teendők meg és pedig egyik napról a másikra, mert ha nem így tétetnek meg, hanem hosszas deliberációk rendjén, a Képviselőházban és Felsőházbna és egyik törvényjavaslat a másik után hónapokon keresztül tárgyaltatik, akkor meghozzuk évközben, vagy meghozzuk az év második harmadában ezeket az intézkedéseket, de azoknak hatása a budgetre már egyáltalában nincs. De szükség van gyors intézkedésre, mélyen t. Képviselőház, azért is, mert hiszen mindenki tudja, hogy kölcsöntárgyalásokban vagyunk és hogy a legnagyobb érdeke fűződik az országnak ahhoz, (Propper Sándor: Minek akkor a parlament?) ihogy ha átmeneti kölcsönhöz juthatunk is, egy végleges nagyobb kölcsön kontrahálható legyen. Elképzelhető-e az, hogy egy végleges nagyobb kölcsön kontrahálható legyen akkor, ha a budgetáris ihelyzetben teljesen tiszta kép nincsen, iha nincsenek megtéve mindazok az intézkedések, amelyek szükségesek a budgetáris egyensúly fenntartása érdekében? ElképzelhetŐ-e, hogy egy állam deficittel próbáljon tárgyalni konszolidált kölcsönökről? (Friedrich István: Nem képzelhető el!) Ebiből kifolyólag az én meggyőződésem szerint szükség van arra, hogy gyors intézkedések tétessenek budgetáris szempontból is, és ezért másként, mint egy felhatalmazási törvény alapján, abban a mederben, ahogyan az 1924 : IV. te. egy bizottsággal együt intézkedett erről a felhatalmazásról, a parlament most sem intézkedhetik. T. Képviselőház! Az ellenzék azt mondja, hogy ez bizalmi kérdés. E felett lehet vitatkozni. Voltak az ellenzéken is szónokok, akik a maguk részéről ezt kétségbevonták és azt^ a tételt állították fel, hogy nem bizalmi kérdés, hanem az ország érdeke követeli meg, hogy gyors cselekvés lehetővé tétessék. Én nem akarom a tételt vitatni, sem egyik, sem másik irányban. De tegyük fel, hogy igazuk van azoknak a képviselő uraknak, akik azt mondják, hogy egy ilyen törvényjavaslatot csak akkor lehet és szabad megszavazni, ha az illető képviselő bizalommal van a kormány iránt. Ha ez így van, akkor viszont nem értem, hogy az ellenzék miért nem akar bemenni abba a 33-as bizottságba? Mert, bocsánatot kérek, ha bizal44*