Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-9

Az országgyűlés képviselőházának 9. senki sem hal meg éhen, Angliában senki sem ugrik a Themsebe azért, mert nincs egy falat kenyere sem, vagy nem tudja megfizetni a házbérét. Jó lesz ezekkel a kérdésekkel nem tréfálkozni. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ki tréfálkozik?) Jó lesz idejében rátérni az igazi szociális gosdoskodásia, mielőtt még későn nem lesz. » Az éheztetők frontjára, az urak nagy gyönyörűségére, (Nagy zaj a jobboldalon és a középen. — Péntek Pál: Hogy lehet ilyet mondani még Propper Sándornak is? — Schandl Károly: Micsoda beszéd ez?) aá éhezők és a nyomorgók ellen teljes vértezettél egy új kormánypárti képviselő vonult fel, teljes és fényes vértezettél, akit önök vezérszónokul küldtek ebbe a vitáiba Éber Antal személyében, aki azt mondotta, hogy nem kell közmunka, nem kell szociálpolitika, aki ebből következően csak a bankprofitot tartja helyesnek és szükségesnek, (Jánossy Gábor: Ne tessék ferdíteni!) -aki sajnálja a szegényektől a vizet, a levegőt, a kenyeret, a munkát, az iskolát. (Folytonos zaj a jobboldalon. — Fráter Jenő: Szégyen ilyeneket mondani! — Jánossy Gábor: Ahány szó, annyi ferdítés. — Elnök csenget.) T. képviselőtársaim, Önök tegnapelőtt itt ennek a beszédnek viharosan tapsoltak; amikor nem kellett volna tapsolni és helyeselni, tapsoltak ennek a bankvezér urnák, akiről még nem hallottam, hos>-v hol mondott le diis jövedelemének egy darabkájáról a nyomorgók javára. (Szeder Ferenc: Arról azután már nem szokás lemondani!) T. Képviselőház! Éber Antal képviselőtársunknak az önökével egyező felfogása a korai kapitalizmus Sturm und Dang korszakának embertelen elmélete, tudniillik, hogy ki kell venni mindent a dolgozókból, amit csak kivenni lehetséges (Zaj jobbfelől.) és nem kell törődni azzal, hogy mi történik velük, nem kell törődni azzal, hogy mi történik az új generációval. Az új kapitalizmus, az új kapitalista felfogás urai már túl vannak ezen a Sturm und Dang korszakon, azok már nem folytatnak rablógazdálkodást a munkaerővel, az emberi és társadalmi rétegek ezen legfőbb javával, amelynél jobb és szebb nincsen az egész világon. Az új kapitalizmus urai már számolnak azzal, hogy a termelő munkásság fontos rétegének meg kell adni azt, amit megérdemel, a kenyeret, levegőt, vizet, szociálpolitikát, meg kell adni azt, amire szüksége van. Éber Antal képviselőtársam felfogása, amely tegnapelőtt az önök felfogásával egyezett, tessék nekem elhinni, sokkal többet használ, a bolsevista agitációnak, mint Moszkva egész arzenálja. (Egy hang jobbfelől: Hu így állítják be! De a valóságban nem!) Nagyon érdekes, megragadta a figyelmemet... (Fráter Jenő: Érdekes, hogy a pártban sem helyeselnek! — Peyer Károly: Adjanak hosszabb beszédidőt! így beszédidejéből vesztene, ha helyeselnének. — Zaj.) Megragadta a figyelmemet Éber Antal képviselőtársunk egy kijelentése, amelyben az ifjú nemzedék közgazdasági nevelésének intenzitását követeli. Jobb közgazdasági erőket szeretnék én is. Itt, ebben a kérdésben teljesen igazat adok Éber Antal képviselő úrnak, mert egy olyan országban, ahol egy kormányzat számára is csak olyan borzalmasan Êevés közgazdasági tudomány jutott, valóban nagy szükség van a közgazdasági elmélet és gyakorlat intenzivebb tanítására. De én ajánlom Éber képviselőtársamnak és a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. I. ülése 1931 július 30-án, csütörtökön. 195 I többi uraknak, hogy a közgazdasági tudományok intenzivebb művelése mellett egy kicsit a szociológiát, egy kicsit a pszichológiát, egy ! kicsit a történelmet is tanítsák intenzívebben, | (Zaj.) mert ebből is elkel egy kevés a korj mánykörök részére, hogy példát vehessenek a történelmi eseményekből és így elháríthassanak különben esetleg elháríthatatlan következményeket. (Zaj jobbfelől.) Egy igen jeles j történetíró, Bloss, állapítja meg a Termidorról, a franciák egyik ellenforradalmi közgazdasági berendezkedéséről, hogy (olvassa): «A Termidor államgazdászai éppen olyan kevéssé értettek a napról-napra növekvő gazdasági bonyodalmakhoz, mint amennyire nem volt érzékük a nép nyomora iránt. Azt gondolták, hogy azzal már segítenek a népen, ha a rém-, uralom gyűlölt intézményeit .megszüntetik.» Teljesen igaz, teljesen áll ez a mai magyar ellenforradalmi rendszerre: valóban nincsen érzékük a nép nyomora iránt, a bonyolódó gazdasági problémák iránt, csak az választja el őket az egykori francia r Termi dórtól, hogy még a rémuralom intézményeit sem igyekeznek megszüntetni, tehát pszichológiai momentumokat sem visznek bele a kormányzásba. A bomlás kezdete, ia> bomlás tünetei ütköznek ki az ország közgazdasági életén anraak a kormányzásnak következtében, amelynek súlyát nyöigijük tíz esztendő óta. A mai kormányzat felelős mindazért, ami ebben az országban! történt az elmúlt tíz év alatt és azért, ami ennek következtében történni fog. Ha közelebbi dátumot akariok megjelölni, akkor megjelölhetem 1930. október 8-át, amidőn a miniszterelnök úr egy beszédet mondott nem itt a képviselőházban, hanem az egységespárti agrárblokk ülésén, t. i. ilyen is vollt valamikor az egységespárt kebelében, volt valamikor egy a>grárblokk is, amelynek maradványait a legutóbbi hajtóvadászaton kinyomták. Az agráriblokk értekezletén a minisztereiniöik úr figyelmeztette az orszátg közvéleményét, hogy a gazdasági válságot pénzügyi válság válthatja fel. Ezt mint veszedelmet festette az ország színe elé. Másnap — biztos tudomásom van róla — 70 millió effektiv magyar pengő ment ki az országból. A miniszterelnök úrnak eigyeteün elszólása következtében a hazafias magyar tofoetulajdonosok már is sebbel-lobbal 70 millió effektív magyar pengőt csempésztek ki az országból. (Pakots József: Mikor volt az?) 1930. október 8-án. Október 21-én a miniszterelnök úr szépíteni próbállta ezt az elszólását vagy tisztánlátását, vagy nem tudom, őszinteségi rohamát^ Nem tudom, mi volt ez, de elmondta. 21-én szépíteni, reparálni akarta és azt mondotta: azt hitte, hogy férfiak előtt beszél és mem fogják az ő szavait félremagyarázni. Merem állítani, hogy az ország dolgozó népe, az ország kistőkései, az 1—2—3—500 pengős tőketulajdonosok, akik garasonként szájuktól el- . spórolva vitték be a bankóikba pénzüket, nem magyarázták félre, nem vették ki betéteiket, nem lógtak meg nénzükkel a 'külföldre, itt maradijaik, itt hagyták az ő kis tőkéiket* de akik beavatottak voltak, azok már 1930, október 9-én megkezdték a magyar pengő kivonulását, kivitelét az orszáigból. (Büchler József: Hány képviselő volt köztük?) Azóta a vagyon egyre vándorolt ki Magyarországból. Ezt taüán önök sem fogják tagadni, mert ha nem így volna, akkor nem lett volna szükség

1 ilyen kényszerrendszabályokra. Kémhírterjesztőkről beszél a javaslat, büntető szankciókat hoz, meg nem fogható krime30