Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-9
196 Az országgyűlés képviselőházának 9. ülése 1931 július 30-án, csütörtökön. nekre. Hogy lehet egy rémhírterjesztést megfogni? Tudom, elismerem, van az emberekben 'bizonyos szadizmus, amellyel szeretik egymást ijesztgetni, mondanak rémhíreket, de ettől még közgazdasági alap soha meg nem^ ingott. (Peyer Károly: A legnagyobb ilyen rémhír az országban: jön a Bethlen!) Például egy vasgyúró emberről hiába hiresztelik, hogy a gutaütés környékezi, ettől a híreszteléstől a vasgyúrót a guta nem fogja megütni. De ha nem híresztelik is, ha megjön az ideje, ha megérett a folyamat, ha megvan az érelmeszesedés, akkor a gutaütés híresztelés nélkül is bekövetkezik. Ha meg tudják önök fogni a rémihírterjesztőket, nem bánom, próbálják meg, büntesség meg ezeket . a szadistákat, akik ijeszteni akarják embertársaikat. En azonban nem ezeket büntetném, hanem azokat büntetném, akik a magyar gazdasági életet kikezdték, akik elkezdték a tőkét az országból kihurcolni, akik a, magyar gazdasági életet aláaknázták, (Ügy van! a jobboldalon.) akik ezt a bomlási folyamatot önzésükkel előidézték. (Jánossy Gábor: Meg kell nevezni őket! — Szeder Ferenc: Könnyű kinyomozni!) Örvendek, hogy önök nekem helyeselnek. En alkalmat adok önöknek arra, hogy ezt a helyeslést tetté válthassák. Javaslatot terjesztek be és kérem önöket ennek a javaslatnak elfogadására. (Felkiáltások a jobboldalon: Neveket!) Méltóztassanak meghallgatni (olvassa): «Utasítsa a Képviselőház a kormányt, hogy a pénz, értékpapírok, egyéb értékek és vagyontárgyak csempészei ellen a legszigorúbban járjon el, egyben kötelezze a belföldön élő magyar honosokat a külföldre már kivitt pénz és egyéb értékek pontos bejelentésére.» (Szeder Ferenc: Büntetés terhe alatt! — Peyer Károly: A német törvényt itt is lekopírozhatnák! — Jánossy Gábor: Ha jó, miért ne!) A kormány, a régi szokáshoz híven, igen egyszerű és kényelmes helyzetet választott magának: odamenekült a világválság szárnyai alá. Nem lesz közöttünk olyan, aki a világválság létezését tagadná. Világválság valóban van, de a világválság nem egvedüli oka a magyar gazdasági és pénzügyi válságnak. Bocsánatot kérek, nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, időm sincs már rá, de kérdem: mi köze a világválságnak ahhoz az exorbitáns pazarláshoz, amelyet ez a kormányzati rendszer 10 esztendő óta minden tiltakozás és figyelmeztetés ellenére folytat? Maga a javaslat indokolása is elismeri, ho 01 ^ a világválság csak mellékes körülmény, amidőn azt mondja (olvassa): «Hazánk gazdasági életét az általános nehéz helyzet közepette is sikerült a súlyosabb gazdasági válságoktól megóvni. Annak következtében, hogy gazdasági életünk ezidőszerint» — tessék jól^ figyelni! — «csaknem teljesen független a német és osztrák gazdasági élettől, stb—» Maga a javaslat indokolása is elismeri tehát, hogy nem a~ világválság az oka a magyar gazdasági és pénzügvi válságnak. Pszichológiai összefüggés természetesen van, bizonyos káros kihatások vannak; ezt botorság volna letagadni. De egészen más az ok; az okok egész sorozata játszott közre abban, hogy Magyarország idejutott és csak a kormány hagyományos szerencséjének tudható be, hoe-v időközben kirobbant, akuttá^ vált a német válság, amelynek t szárnyai alá azután odamenekült a maga válságával, a maga kormányzatának osődiével a magyar kormány. Mi köze a világválságnak ehhez a pazarláshoz — kérdem én. Csak egyetlen példát; nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. ^ Azon a napon, amikor a három vasárnapról szóló szükségrendeletet kiadták, ep-v egész ujsághasábon, egy' egész kolumnán jelent meg az előző^ napi döntés alapján az új külföldi ösztöndíjasok névsora. Nem tudom, hány százan voltak, nem tudom, milyen keveset vagy sokat kapnak, nem irigylem tőlük, de amikor meg kell állítani a magyar gazdasági életet, amikor le kell kötni a magyar gazdasági élet vérkeringésének főütőerét, akkor nem adok néhány száz embernek ösztöndíjakat valutákban, —mert valutákban kell kifizetni — akkor nem rontoi gazdasági életet, akkor nem csapolok az^ elfolyt vér után még több vért az ország testéből. Ez csak nem bölcs dolog, ez csak nem okos dolog, ez csak nem világválság, ez csak nem a világválság terhére irandól! De menjünk tovább, t. Képviselőház. Nekem a kormány pazarlásairól teljes képem, teljes számszerű adataim nincsenek. De mindenki tudja, mindenki beszél róla. Engedjék meg, hogy még csak egyetlenegy dolgot említsek meg, a külföldön létesített borházakat. Ezek közül a Hungária Restaurant Berlinben, amelyet Spolarichnak adtak bérbe, 350.000 márka deficittel záródott, amit az állam a maga terhére vállalt át, Spolarichot mentve. Brémában két borház ment tönkre egymásután, valószínűleg igen súlyos mennyiségű márkáknak elveszítésével, amely veszteségeket szintén a magyar kormány viseli. Londonban a magyar kormány 4500 font évi bérért bérel egy vendéglőhelyiséget. Magyar polgárok felháborodva adták tudomásunkra ezt egy levélben, amelyben azt mondják (olvassa): «Londonban 4500 font évi bérért bérelnek egy kocsmát, amelyben olasz pincérek dolgoznak, francia szakácsok dolgoznak, román muzsikusok muzsikálnak magyar cigányruhában és cseh sört mérnek ki a vendégeknek.» (Patacsi Dénes: Ez egy nemzetközi vendéglő!) Ez egy nemzetközi vendéglő, azonban a magyar adózók pénzén, t. Képviselőház. Nemzetközi vendéglő a magyar adózók pénzén, a londoni borház, a londoni magyar. kocsma az ő nemzetközi töltelékével. (Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Nem így van!) Tessék az ellenkezőjét bizonyítani, rendelkezésére bocsátom a levelet. Arról van itt szó, hogy 200 liter magyar bort kell naponta eladni. Ez minden kötelezettsége. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a beszédideje lejárt. Méltóztassék . beszédét befejezni. Propper Sándor: Kérnék tíz perc meghoszszabbítást. (Felkiáltások jobb felöl: Nem lehet!) Elnök: Nem lehet, mert a tárgyalási idő már lejárt, már 10 perccel túl vagyunk a tárgyalási időn. Propper Sándor: Rögtön be fogom fejezni, csak még ezt a kérdést akarom kifejteni. Mondom, 200 liter magyar bort kell naponta eladni. Talán el is adják. (Peyer Károly: Vegyük meg a bort, öntsük a Dunába és talán még keresünk rajta. Még mindig jobban járunk! — Zaja jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Propper Sándor: Ez nagyon drága dolog akkor, amikor 4500 font házbért kell fizetni. Sajnálom, hogy a házszabályok bölcs rendelkezései következtében nincs módomban tovább beszélni és fejtegetéseimet befejezni. Elnök: Úgyis túl vagyunk már a tárgyalási időn 10 perccel. Méltóztassék beszédét befejezni!
