Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-9

Az országgyűlés képviselőházának 9. zati rendszerrel szemben, amely — az imént mondottam — valósággal meghamisította a nép akaratát. Elnök: A képviselő urat ezért a kijelentéseért rendreutasítom. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Szeder Ferenc: Ezt a választójogi rendszer csinálta. — Propper Sándor: Nagyon enyhe kifejezés volt. — Peyer Károly: Mi az, hogy meghamisította!) Maradjanak a képviselő urak csendben. A képviselő uraknak nincs joguk beszélni. Hagyják a szónokot beszélni és hagyják azt, hogy az elnök a maga törvényes kötelességét a házszabályok szerint teljesítse. Büchler József: T. ±±áz! na en arra gondolok, iiogy a najdunánasi Kerületben, -tiajdunaahazan mi történt, na arra gonÜOIOK, Hogy Hajduhadházán ezer választót iovascseüdorok attakuroztak meg és kergettek el az urnáktói, ha én arra gondolok, hogy Soroksáron a választási elnök, mielőtt ' Budapestről a munkások hazatértek volna a munkából, délután 3 órakor zárta le a választást, ha én arra gondolok jhogy Törökbálinton, Bián és még egy csomó más kerületben ilyesmi történt, akkor nem inondhatofe mást, mint amit az imént mondottam. Miért (legyünk mi bizalommal, miért merjünk egy ilyen felhatalmazást adni ennek a kormányzatnak, amikor sem egyesülési, sem gyülekezési szabadságunk ebben az országban nincs, amikor szolgabírákra, csendőrökre és jegyzőkre van bízva az, hogy három ember összejöhiet-e egy Mában, egy lakásban beszélgetni, akár politikáról is. Miért legyen bizalmunk ehhez a rendszerihez, amely kormányzati rendszer a mi szociáldemokrata pártszervezetünket ineim engedi működni és csak tegnap volt rá példa, Szeder Ferçnc képviselőtársam tegnap mutatott rá, hogy a szociáldemokrata pátszervezetektől alapszabályokat kérnek a t. szolgabírói urak. Mert hiába mondja itt a belügyminiszter, úr a parlamentben, hogy ő megtiltotta már azt és megtiltja, hogy a

( szolgabírák, illetve hatóságok alapszabályokat kérjenek a pártszervezetektől, amikor alantas közegei nagyobb urak a miniszternél. (Peyer Károly: Ügy van! Meg is mondják!) Megmondják, hogy a miniszter ott fent parancsol Budapesten, ebben a kerületben én parancsolok és ebben a kerületben én tudom azt, hogy mit szabad és mit lehet csinálni, tehát nem engedélyezem a pártszervezet niegalakulásátj nem veszem tudomásul, tessék felmutatni az alapszabályokat. Miért legyen) nekünk bizalmiunk a kormányzat iránt, amikor azt látjuk, hogy sem szólásszabadság, sem sajtószabadság nincs ebben az országban, hogy amikor gyűléseken vagy értekezleteken vagyunk az országban vagy Budapesten, súlyosan ügyelnünk kell arra, hogy mit mondunk ki a szánkon, mert iaz emberek százai ülnek a közigazgatási és a törvényszéki börtönökben azért. (Elénk ellenmondás ok a jobboldalon. — Gáspárdy Elemér: Az igazságért soha! — Peyer Károly: Majd ha én alkalmazom egyszer az igazságot, akkor a képviselő úr fog ülni!) mert egy gyűlésen valami olyat mondtak, ami nem tetszett. (Egy hang a jobboldalon: Attól függ, hogy mi az igazság! — Peyer Károly: Ez mindig a politikai erő kérdése!) Elnök: Peyer képviselő urat kérem maradjon csendben! (Peyer Károly: Ki sem jön a börtönből, ha én .gondoskodom magáról!) A képviselő úr maradjon csendben. Büchler József: Börtönökben ülnek az emberek. Könnyű cinizmussal és kedéllyel elintézni ezeket a dolgokat. Hogy mi az igazság, az lése 1931 július 30-án, csütörtökön. 167 egészen szubjektív valami. (Farkas István: Akkor az egész egységespártot le kellene csukni.) Elnök: Farkas István képviselő urat rendutasítom. Büchler József: Az egységespárt a választásoknál felelőtlenül mondhatott, amit akart. (Zaj.) Elnök: Gsendet kerék! Büchler József: A jegyző, a szolgabíró és a csendőr nem vonta önöket felelősségre, nekünk azonban ezerszeresen vigyáznunk kellett arra, hogy mit mondunk. Nagyon érdekes tapasztalatokat szereztünk, hogy az egységespárt volt az, amely a legnagyobb ellenzéki beszédeket mondotta e választásokon s amely semmiképpen sem volt megelégedve a kormány ténykedéseivel. Bevezetik azt a rendszert, hogy önök lesznek a szélső ellenzékiek kint az országban, itt bent azonban Fejbólintó Jánosok. (Ellenmondások jobbfelől. — Farkas István: Ebbe jól begyakorolták már magukat az idők folyamán.) Nem adhatunk korlátlan felhatalmazást (Zaj. jobbfelől. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) annak a kormányzati rendszernek, amely a mellett, hogy egyetemeket épít, a mellett, hogy Márkus-teret épít, a mellett, hogy hallatlan luxuskiadásokat eszközöl, 1,090/715 analfabétát tűr ebben a nyolcmilliós országban. Nem adhatunk ilyen felhatalmazást politikai és gazdasági téren való bizalmatlanságunknál fogva egy olyan kormányzati rendszernek, amely közömbösséggel nézi a munkanélküliek hallatlan nyomorúságát. (Ügy van! a szélsőbalodalon. — Gáspárdy Elemér: Dehogy nézi!) T. Képviselőház! Csak a legnagyobb meghatódottsággal, megindultsággal, haraggal és dühvel lehet gondolni arra a hallatlan és iszonyú nyomorra, amely kint az országban van. Egyszer feljött hozzám az irodámba egy budapesti munkás és azt mondta, hogy kérjünk^ segélyt a városnál részére, mert a városnál 2 pengőt csak protekcióval lehet kapni. Ehhez is kijárás kell. Ehhez és' a szállításokhoz s az építkezésekhez.^ Kijárás kell a kétpengős segélyekhez, tehát protekciót kért tőlem, hogy két vagy három pengőt adassunk neki az elöljáróságon. Akkor megkérdeztem ezt az ötvenöt éves magyar munkást, hogy miből él. Minthogy ő azt mondja nekem, hogy már hét hónapja munka nélkül van, mondja el: miből él a két gyerekével és az asszonyával. S akkor ez az ember elmesélte, hogy naponként — amit Éber Antal úr talán kifogásolni fog, mert ez is szociálpolitika — kap két ebédjegyet s ezenkívül minthogy négyen vannak s a két ebédjegy nem elég reggelre, délre, estére, elmennek az ebédeltetési akció konyhájához s ott a ; moslékból szedik ki a húsneműeket s ezeket főzik meg. Természetesen nincs joga senkinek kételkenni abban, hogy így van az, amit mondok, de ha valaki mégis akadna az urak közül, bárkit^ szívesen elvezetek a Hévízi-úton lakó munkáshoz, aki a Buhn-téglagyárban dolgozott és már hét hónapja nincs mit ennie (Kabók Lajos: Százezrek éheznek.) Ez csak egyetlen egy eset, olyan Mommsen csereiéi c, amely mutatja^ az egész gazdasági életet, az egész magyar életet, megmutatja az egész magyar nyomorúságot, m emutatja ennek a kormányzatig rendszernek minden gazdasági, politikai hibáját és bűnét, megmutatja azt, hogy . mennyire állattá aljasodik le az ember az