Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-9

168 Àz országgyűlés képviselőházának 9 egyszerű darab kenyérért, és akkor még munkanélküli segélyt sem adnak neki. En, t. uraim, beszélhetnék arról, mit jelent a munkanélküliség, mert látni kell azt, hogy hogyan jön fel hozzám egy ember, akinek nincsen hajléka, akit kitesznek az utcára, mert nem- tud 4—5 pengő heti vagy havi lakbért fizetni, — Ernszt miniszter úr kitűnően tudja ezt — nem tudják a szükséglakásoknak bérét megfizetni, mert nincs betevő falatjuk. Amikor ezt látjuk,'akkor igenis nyomatékosan és százszorosan kell kiáltanunk önök felé, hol marad a segítségnek az eszköze, ki felelős ezért, mi, vagy pedig a kormányzat. Ki felelős azért, hogy nincs. Evek óta itt ül, kilenc esztendeje, ez a • szociáldemokrata csoport, amely állandóan és ismételten megújrázta azt a kérelmet, azt a követelést, azt a figyelmeztetést, hogy adjanak munkanélküli segélyt a munkanélkülieknek. (Egy hang a középen: Miből?) Hiába volt minden és most Éber-Fregoli Antal úr első beszédében megmutatkozik és azt mondja, hogy a munkaalkalmak teremtése helyett inkább munkanélküli segélyt kell adni. Kérem Éber Antal urat... (Propper Sándor: Nem mondotta ilyen határozott formában! — Peyer Károly: A városházán is mondhatná!), hogy amikor mi ezekről a dolgokról a városházán beszélni fogunk, ugyanígy álljon a munkanélküli segély eszméje mellé és itt a kormányban és a kormány pártjában erélyesen foglaljon állást a munkanélküli segély bevezetése érdekében, mert, t. uraim, nem lehet még egy telet így eltölteni, mint amilyen tél az 1930/31-es esztendőben volt. Lehetetlen dolog az, hogy akárhova küldjük a munkanélkülieket, sehol semmi segítség. A népjóléti miniszter úrnak erre ifencsen alapja. Más rendelkezési alapok persze vannak, más rendelkezési alapokból futja egyéb dolgokra, ellenben a népjóléti miniszternek, úgy látszik, nincs ilyen alapja, amelyből a munkanélkülieknek juttathatna. Milyen furcsa dolog, milyen hallatlan, vérlázító vád, t. Képviselőház, hogy Berlinben a magyar munkás, ha elmegy a Wohlfahrtsamt-ba, Berlinben kap segélyt, ellátják munkanélkülisége idejére és a magyar munkás itthon, Magyarországon nem kap semmit. Adhatunk-e ilyen messzemenő felhatalmazást a kormányzatnak a gazdasági és hitelélet rendjének biztosítására, amikor azt látjuk, hogy Ígéretei ellenére még mindig nem alkották meg a rokkant-törvényt, még mindig tűri, hogy a legnagyobb nyomorban legyenek a hadiözvegyek és hadiárvák, hogy a legénységi rokkant díja 25%-os rokkantságnál egy pengő legyen egy hónapban. Egy pengő! (Szűcs István: De van olyan is, akinek nem egy pengője van. — Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Ne ezeket emlegesse. A 25%-os rokkant mÜg nem rokkant.) Az : 50%-os rokkant díja — t. miniszter úr — 8 pengő. Ez már talán rokkant? Lehetséges az, j hogy a hadiözvegy, ahol nem lehet minősíteni, hogy az egyik özvegy, a másik özvegy ebb, hanem egyszerűen hadiözvegy mind, havi 5 pengőt kapjon és, a teljesen árva gyermek, a hadi- [ árva 3.25 pengőt kapjon? Hát nem felháborító, ! hogy ugyanakkor, amikor nincsenek ilyen törvények, hogy a hadiözvegyek, hadiárvák, hadirokkantak számára becsületesebb megélhetést tudjunk biztosítani, a parlament költségvetés- i megállapítási joga teljesen illuzorius, mert a | pénzügyminiszter előterjesztésére és a minisztertanács hozzájárulásával túlkiadásokat eszközölhetnek?! . ülése 1931 július 30-án, csütörtökön. Ezeket a túlkiadásokat nem igen látjuk azon^ a szociálpolitikai téren, amelyről az imént beszéltem. Azt kell látnunk, 'hogy a költségvetést 518 esetben lépték túl. Azt kell látnunk, hogy az 1928/29. zárszámadási évben 90,742.450 pengő 32 fillérrel lépték túl a költségvetést. Azt kell látnunk, hogy a miniszterelnök rendelkezési alapja az előirányzott 1,536.000 pengővel szemben 2,107.320 pengő, vagyis jóval többet költött a miniszterelnökség, mint amennyi előirányozva volt. A belügyminisztérium 8,965.000 pengővel költött többet, mint amennyi elő volt irányozva. Ebben természetesen benne van az Országos Levéltár helyreállítása, a híres freskódolog, a közbiztonsági rendelkezési alap; benne van 776.000 pengővel a nemzeti munkavédelmi hivatal, amelyre ezen az égvilágon semmi szükség • nincsen, (Szeder Ferenc: Feneketlen pénzeszsák!) benne van 2'5 millió pengő plusszal az államrendőrség, 2'5 millió pengő plusszal a csendőrség, 2"5 millió pengő plusszal a folyamőrség. Itt van a külügyminisztérium, amely 1,194.208 pengővel többet költött, mint amennyi elő. volt irányozva, a s aj tó alapnál 100.000 pengővel költött többet, a külföldi hírszolgálatra 788.000 pengővel költött többet, az angorai követség telkére 28.000 pengővel költött többet és házbérre és fűtésre 300.000 pengővel költött többet, mint amennyi elő volt irányozva. A pénzügyminisztérium 9,232.000 pengővel, a kereskedelemügyi minisztérium 2,310.000 pengővel, a földművelésügyi minisztérium 2,800.000 pengővel, a népjóléti, minisztérium 275.000 pengővel, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 15 '5 millió pengővel költött többet, mint amennyi, elő volt irányozva, az igazságügyminisztérium 1,800.000 pengővel és a honvédelmi minisztérium 22 millióval. Naivon (csodálkozom Éber Antal képviselő úron, aki a főváros ügyeit hozza ide, ellenben csodálatosképpen nem beszél arról, 'hogy a kereskedelmi és iparkamarában mi minden történik. Példának okáért én mondok neki mindjárt valamit, ami van olyan súlyos dolog, mint az erdei iskolaépítés, vagy egy strandfürdőépítés, vagy egy útnak az építése. Azok a hitelt kérő, hitelt igénylő kisiparosok és kiskereskedők, akiknek szükségük van valami pénzre, elmennek a kamarához, hogy a kamara ellenjegyezze a kérelmet, hogy rátegye a pecsétet a hitelt kérő levélre. Ezért a kamarában egy félpercentet számítanak fel. A Kereskedelmi és Iparkamara félpercentet fizettet magának a kölcsön veendő összegből csak azért, mert vátesz egy pecsétet a hiteligénylők ívére. (Kabók Lajos: Adminisztrációs költség!) T. kamarai elnök úr, aki, sajnálom, nincs jelen, Éber kamarai elnök úr és képviselő úr, legyen szíves és a maga portája előtt seperjen. (Petrovácz Gyula: Is!) A fővárost én nem védelmezem, eszemágában sincs, én ott is ellenzéki vagyok, de csodálatos dolog, hogy Éber Antal képviselő úr bennünket, szociáldemokratákat, tesz 'felelőssé bizonyos dolgokért, amelyekért az p pártja felel. Mert Kozma Jenő nem az én vezérem és Woliff Károly sem az én vezérem, mindketten a városházi kormányzópártok vezérei. (Propper Sándor: Ez az ő módszerük, Ők garázdálkodnak és másra kenik.) Ez a két ember, ez a szerelmi duett az, amely a városházán a dolgokat intézi. Amit Éber Antal képviselő úr e kérdésben csinál, az tiszta frivolitás. Frivolitás az, hogy számon kéri tőlünk, szociáldemokratáktól: miért