Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

12Ô Az országgyűlés képviselőházának szokat, mert hiszen nyilvánvaló, hogy semmi néven nevezendő bűncselekményt el nem követtek, még olyat se. amely nyomozat céljául szolgál­hatna. Közeledünk a választás felé. Egyszerre csak felfedezik a közlekedési törvényt és meg­tiltják, hogy kerékpárok járhassanak az utcán. (Kun Béla: Miért ?) Azért t. képviselőtársam, mert munkások járnak rajta. Valóságos kerékpár raktárt rendeztek be a rendőrségen. Több mint 200 kerékpárt koboztak el azért, hogy a válasz­tások tartama alatt ne használhassák a kerék­párokat. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hal­latlan !) De tovább megyek. Felhívatják a soff őröket a rendőrségre, illetőleg először felhivatták őket az egységes párthoz és ajánlatot tettek nekik, hogy vállalják a szolgálatot a választás tartamára. A soffőrök ezt nem vállalták, mert már a múlt választásról is adósak maradtak nekik. (Derült­ség.) A következő napon már a rendőrség (Farkas István : A soffőröket letartóztatta, az autót elvette, ez volt a helyzet.) a rendőrségre citálja őket autó­vizsgára, Gyulára és 8 rendszámot elvesznek az autósoktól. Azok, akik megegyeztek az egységes párttal, újra visszakapták a rendszámot, de kikö­tötték nekik, hogy a szociáldemokrata pártnak a választás tartama alatt egyetlen autó se szalad­jon, mint ahogy nem is volt nálunk egy sem, mert mind-mind kivétel nélkül az egységes párt szolgálatában állott. A dohánybeváltóban, amely a miniszter úr felügyelete alatt álló intézmény, egyszerre szük­ségessé vált munkások felvétele. Felvették azokat, akik válaszójoggal rendelkeztek, egyedüli kiköté­sük volt, hogy Bud kegyelmes úrra kell szavazni, mint ahogy a vasútnál, a postánál, a távirdánál, amelyek állami intézmények, közhivatalok szin­tén, mindenütt kivétel nélkül a kenyér elveszté­sének terhe mellett kötelezték az embereket arra, hogy nyilt szavazás mellett az egységes párt jelöltjére szavazzanak. De most merészkedtek egyes tisztviselők alá­írni az én ajánlási íveimet. Felülről kapott uta- , sítások alapján utasították őket, hogy nemcsak passzíve nem viselkedhetnek ezen a választáson, hanem kötelesek jobb meggyőződésük ellenére Bud képviselőjelölt úrra szavazni. Ugyanezeket megírtam mind sorra-rendre a nélkül, hogy sajtó­pert indítottak volna. (Kun Béla: Nem merik megindítani !) Mármost közelednek a választások. .'. Elnök: Képviselő úr, a beszédideje lejárt. Szeder Ferenc : Kérek 15 perc meghosszabbí­tást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a képviselő úr beszédidejét egynegyed órával meg­hosszabbítani ? (Igen! — Mozgás jobbfelől.) A Ház a hosszabbítást megadta. Méltóztassék folytatni. Szeder Ferenc : Járta a hír, hogy letartózta­tások lesznek éppen úgy, mint 1926-ban, amikor 127 embert tartóztattak le a választási elnök ren­deleteié, mielőtt még betörtek a választási irodába, hogy választási íveinket megszerezhessék. (Zaj a jobboldalon. — Reisinger Ferenc: Rosszul esik hallgatniuk?) S tényleg, a letartóztatások mate­matikai pontossággal bekövetkeztek. De nem lehet az 1926-os íhódszert újra megismételni, hogy 127 ember elleü, mindazok ellen, akik a választás funkcionáriusai, eljárást indítsanak és^ letartóz­tassák őket. Egyszerűen felfedezték, hogy nagy "kommunista, összeesküvés van Békéscsabán, a fővárosi lapok egyöntetűen megírták, hogy éppen a 12-ik órában á rendőrség előrelátása megakadá­lyozta, hogy Békéscsabán forradalom keletkezzék. (Reisinger Ferenc : Hol van Bud János? — 8. ülése 1931 július 29-én, szerdán. Jánossy Gábor : Dolgozik ! — Esztergályos János: Tölti a csabai kolbászt ! — Derültség.) Amikor ilyen események után vagyunk, akkor egészen nyugodtan megállapíthatjuk, hogy ezek csak a választásokra való előkészületek voltak, amelyek azt célozták, hogy az embereket meg­félemlítsék, hogy letartóztatják az embereket ke­resett ürügyek alatt, mindazokat az embereket, akik a választásban mint funkcionáriusok részt vettek. Vasárnap — a választás 28-án volt — 27-én este megjelent pontosan a rendőrség irodánkban, letartóztatta azt a titkárt, aki a vármegyei törvény­hatósági bizottság tagja, és képviselőtestületi tag is. Azt tehát, aki a választást vezeti, letartóztat­ják, viszik a rendőrségre. Egész sereg rendőrnek kiadják az utasítást a letartóztatásra, viszik a listát, készítik elő a választást és kommunista összeesküvés ürügye alatt fogják össze az em­bereket. Én mint jelölt, aki végigéltem azt a kálváriát, amelyet ez a választás jelentett, akit minden lépésnél mint kopók követtek azok, akik ellen­őrzésre hivatottak: szaladgáltam és talán a kegyel­mes úrhoz is folyamodtam távirati úton, másfelé telefonáltam, fordultam jobbra-balra, hogy az a disznóság mégse történhessék meg, ami 1926-ban megtörtént. Szombaton éjjel 11 óra tájban sikerült embereimet a börtönből, a börtön ajtajából ki­vakarni. De akkor már a közvéleményben elhin­tették, hogy szocialisták és kommunisták milyen összeesküvést akartak szítani ezen a választáson és csak a rendőrség éberségén törött meg a mun­kájuk. Igaz azonban, hogy egy kommunistát tény­leg fogtak ebben a hajszában . . . (Reisinger Ferenc : Nem Bud János volt az ? — Derültség a szélsőbaloldalon. — Farkas István : Az Bud János volt! — Zaj.) De a szavazás ? Én sokszor gondolkoztam azon, hogy minek lehet minősíteni azt az aktust, amit nálunk szavazásnak neveznek, mert a testi és lelki gyötrelemnek olyan keveréke az, amelynek méltó kifejezésrejuttatására nekünk nincsen szavunk. (Fáy István: Bizalmatlansági nyilatkozat!) Azokra nézve, akik állami vagy egyéb alkalmazottak, a kérdés el van intézve, ők nem tehetnek mást, mint a kormányra szavaznak. Hiszen vannak itt nálam cédulák — nézzék meg önök —, amelyeket gyárak és egyéb intézmények intéztek munkásaikhoz, amelyeken az van, amit kölönben élőszóval is megmondottak, hogy ha nem Búdra szavaznak, akkor eltávolítják őket az üze­mekből. De vannak a választójogi törvénynek tételes intézkedései, amelyeket a szavazás során az el­nöknek vagy a választási funkcionáriusoknak illenék betartaniok. Nem tartják be. Ki az, aki gondol pl. arra, hogy betartják ilyen helyen a turnusokat? Ki az, aki gondol arra, hogy meg­beszélje a bizalmiférfiakkal a gyülekezés helyét? Míg Bud János szavazóit odaterelték a szavazó­helyiség mellé, addig a másik csoportot két kilo­méter távolságra tették ki egy gyülekezőhelyre. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Gazsága — Kun Béla: Tanuljanak meg gyalogolni! — Zaj-) Két kilométer távolságra voltak a szavazók a sza­vazóhelyiségtől ott, ahol munkás kerületek voltak. Megindult és folyt a szavazás, a komédiák komédiája, amikor csendőrökkel körülvéve ott állottak a szavazóhelyiségtől két kilóméter távol­ságra a szavazók százai és nem tudtak eljutni a szavazóhelyiséghez, Bud János pedig fölényesen vezetett már 9 órakor is több, mint ezer szava­zattal. (Fáy István: Akkor miért panaszkodik? — Reisinger Ferenc: Vádolja őket!) Én nem panaszkodom, én képviselő vagyok, nekem nincs okom panaszkodni. (Büchler József: Micsoda cinizmus!) Azt a komédiát nem mondom el rész-

Next

/
Oldalképek
Tartalom