Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

Az országgyűlés képviselőházának letesen, hogy azután hogyan jutottak az én turnusaimból néhányan mégis a szavazóurna elé, csak azt a tényt állapítom meg, hogy 18.200 szavazó közül leszavazott 12.000. 8.000-et ebből a kegyelmes úr kapott, én kaptam 4.000-et. (Egy hang jobbfelől: Elég az!) Úgy van, nekem elég volt ilyen körülmények között, mert azok, akik leszavaztak, valóban hősei ennek a választási kampánynak. Tiszteletem és megbecsülésem mindazoknak, akik ezen a terroron, a törvénytelenségek sorozatán keresztül meg merték mondani bátran véleményüket. Ismétlem, nem azért hoztam ezt ide, hogy jogorvoslatot kérjek és kapjak. Beterjesztettem interpellációmat, kíváncsi vagyok, milyen választ ad a belügyminiszter úr. Én csak mint történelmi tényt, mint ennek a gyászos korszaknak szomorú történelmi tényét akartam ezt idehozni. De ennek a konzekvenciája nagyon szomorú, uraim, azért, mert önöknek és másoknak, akik törvényt alkotnak és törvényeket végrehajtanak, volna kötelességük elsősorban őrködni a törvények becsületes végrehajtása felett. (Zaj.) Nagyon jó tanítványok találnak lenni azok, akik látják, hogy esküt tett választási funkcionáriusok az eskü megszegésével hajtják végre munkájukat... (Zajos ellenmondások jobbfelől. — Jánossy Gábor : Azt nem szabad mondani !) De szabad mondani akkor, amikor láttam. (Friedrich István : Megtették ! — Jánossy Gábor : Tessék feljelenteni, ott a törvény, lesújt rájuk. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Menjen Szoboszlóra, Böszörménybe ! — Zaj. — Elnök csenget. — Jánossy Gábor : Nem lehet távollevőket esküszegéssel vádolni!) De nemcsak nálunk, hanem azt mondják másutt is, szerte az országban előfordultak ilyenek. Az ilyen módon összehozott parlament nagyon szomorú hírnevet szerez az országnak. Mert igenis vallom, hogy ha önök elkövetik a törvénytelenségek sorozatát, nekünk itt nem szabad ezt palástolnunk, nekünk ezt ki kell hoznunk a nyilvánosság elé. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha önöknek van bátorságuk ezeket elkövetni, nekünk van bátorságunk vállalni a felelősséget annak következményeiért, hogy ezt idehozzuk, még ha szomorú következményei is lesznek azoknak a játékoknak, amelyet Önök űznek. Most nem térek rá tovább a kérdés taglalására. Nem mondom el, hogy a kormánypárt tagjai, miniszterek is, — hiszen itt van előttem a beszéd, — milyen felelőtlen és demagóg Ígéreteket tettek. (Mozgás a jobboldalon.) Én mint szociáldemokrata, amikor belementem a választási küzdelembe, saját párthíveimmel egyetemben számoltam azzal a nehéz és súlyos helyzettel, amelyben ez az ország van, amelyről mi jól tudtuk, hogy az önök politikája ide vezet és hangfogóval beszéltünk az egész választási kampány alatt. De itt, uraim, ahol a csabai kolbász díszeleg.. • (felmutat egy plakátot... Felkiáltások a baloldalon : Olvasd ! — Olvassa!) «Dr. Bud János reális politikája, tartalmas és tápláló csabai kolbász, a szociáldemokraták politikája puffanó üres hólyag... stb.» Derültség. — Propper Sándor : Szegyei hetik magukat ! — Jánossy Gábor : Csak papiroskolbász, nem igazi ! — Kun Béla : Nem lesz többé szegény ember Békéscsabán, ha Bud Jánosra szavaznak ! Ez is a plakáton volt I Le kell tenni a Ház asztalára a csabai kolbászt! —(Egy hanga jobboldalon : Meg az üres hólyagot !) Én ezen az úton nem követtem a miniszter urat, sőt mindig azt mondottam, hogyha ilyen módon kellene megszerezni a mandátumot, nem reflektálnék rá. De az ország érdeke is valami, amikor választási harcokat küzdünk végig és talán a miniszter uraknak tisztességesebb és becsületesebb eszközökkel megszerzett mandátum illenék, semmint 8, ülése 1931 július 29-én, szerdán. 129 ilyen eszközökkel megszerzett mandátum. (Reisin* ger Ferenc : Mégis utolsó dolog, hogy egy miniszter csinálja ezt ! — Nagy zaj !) Ismétlem, az egész választási kampány r alatt látszott, az egész választási kampány alatt észlelhető volt az, hogy a közigazgatási hatóságok, kezdve a főispánoktól le az utolsó baktérig, nem riadnak vissza a törvénytelenségek sorozatának elkövetésétől sem, csakhogy a kormány jelöltjét behozzák és diadalra vigyék, ami a nyilt választás következtében lehetséges, viszont azonban az ország érdeke nagyon súlyos károkat szenved, ha alkotmányosdi, alkotmányos játék alatt ilyen választásokat rendeznek meg az urak, mint amilyen ez a hajtóyadászatszerű választás volt. Ezeket elmondottam. Az a néhány kérdés, amely interpellációmban van, ott van a belügyminiszter úr előtt. Ismétlem, nem hiszem és nem bízom benne, hogy reparáció történhessék, mert ennek a kérdésnek egyetlen reparációja csak az általános, egyenlő és titkos választójog lesz, (Úgy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) de az a reparáció, amelyet a belügyminiszter úr ígérget, nem lesz ennek a kérdésnek reparációja, mert nemcsak Békéscsabán, hanem az ország minden területén, ahol akár a szociáldemokratapárti, akár polgári ellenzéki képviselőjelöltek megjelentek, mindenütt a törvénytelenségek sorozatával léptek föl velük szemben. (Létay Ernő: Ezt ne tessék mondani, ez nem igaz ! — Zajos felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon :Ez igaz! Felkiáltások a jobboldalon : Nem igaz !) Elnök : Csendet kérek ! A belügyminiszter úr kíván szólani. (Propper Sándor : Létay úr, önnel is megtették ellenzéki korában Létay úr, Ön panaszkodott nekünk !) Csendet kérek Propper képviselő úr ! (Propper Sándor : Eleget panaszkodott Létay ellenzéki korában! — Reisinger Ferenc: Létay képviselő úr a folyosón máskép beszélt !) Csendet kérek Eeisinger képviselő úr ! Létay Ernő : Nem igaz ! (Csendet kérek Létay képviselő úr ! (Egy hang a szélsőbaloldalon : Még a múlt választáson nem panaszkodott, hogy nem engedték bejönni f) — Esztergályos János : Amikor ellenzéki volt, ennek ellenkezőjét bizonyította !) Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék, mint soros jegyző; helyét az elnöki emelvényen elfoglalni. (Derültség. — Szabóky Jenő: Tessék azért a pénzért dolgozni.) Csendet kérek, Szabóky képviselő úr. Scitovszky Béla belügyminszter : T. Képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Az előbb elhangzott interpellációnál csak ugyanazokat az eddig meg; szokott tapasztalásomat gyarapítottam . .. (Zaj jobbfelől. — Reisinger Ferenc közbeszól. — Szabóky Jenő közbeszól.) Elnök : Csendet kérek, Szabóky képviselő úr ! (Szabóky Jenő : Fenyeget !) Scitovszky Béla belügyminiszter : ... . . hogy az interpellációnak tulajdonképen nem is az a célja, hogy a törvényekben biztosított jogok alapján az okozott sérelmek korrigáltassanak és amennyiben tényleg történtek volna visszaélések, ezek megfelelően megtoroltassanak. (Szabóky Jenő : De akkor is, ha az ellenzék követte el !) A képviselő úr feltett kérdéseiből arra kellett következtetnem, hogy nem saját tapasztalásaival fog foglalkozni, hanem általában a választásokat fogja kritika tárgyává tenni. (Büchler József: Elmondhatott volna még pár kerületről ilyesmit !) Ki is jelentette, hogy ő nem vár orvoslást,. . . (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Büchler József : Majd hozzuk Hajdúnánást és a többit!) Scitovszky Béla belügyminiszter :... és mégis kíváncsi, hogy mit fogok válaszolni. Nekem ezekről a dolgokról, amelyeket képviselőtársam €l-