Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

Az országgyűlés képviselőházának < Még egyszer ismétlem, nem azért állapítom ezt meg, mintha én a költségvetés mostani arányaival meg lennék elégedve, sőt ellenkezőleg, amint jeleztem, a költségvetés további csökkentésére a legnagyobb súlyt helyezem, de megállapítom, a költségvetés arányait illetőleg a valóságot azért, hogy az ország hitelébe vetett hitet és bizalmat növeljük azokban, akik a külföldön objektíve akarják vizsgálni azokat az alapokat, amelyek alapján Magyarországnak kölcsönt kívánnak nyújtani. (Helyeslés jobb felől.) A magyar törvényhozásban nemcsak az akarat, de a készség is megvan pártkülönbség nélkül arra, hogy a magyar költségvetés keretében további megtakarításokat eszközöljünk és ezzel hosszú időre biztosítsuk a magyar államháztartás egyensúlyát. De anélkül, hogy bárkinek szemrehányást kívánnék tenni, nem lehet elhallgatni egy fontos körülményt, amikor utólag, most pár esztendő után divattá lett itt is, a sajtóban is és mindenütt felhánytorgatni azokat a nagy kiadásokat, főleg beruházásokat, amelyeket a magyar állam a szanálási idő után pár esztendőn keresztül tett. (Jánossy Gábor : Amiket mindenki követelt.) A magyar állam minden oldalról úgyszólván ellenállhatatlan követeléssel találkozott, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) mégpedig nemcsak a jobboldalon, hanem a baloldalon és a szélsőbaloldalon is, hogy a közmunkákat meg kell indítani, hogy a magángazdasági élet mozdulatlanságát meg kell törni, meg kell változtatni, az életet meg kell indítani. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Erős állami, városi és községi beruházásokat sürgettek. Azt mondották, hogy az állam járjon elől a beruházásokkal és közmunkákkal. És akkor úgyszólván senki sem volt ebben a parlamentben, aki felállt volna és azt mondotta volna, hogy tiltakozik a közmunkák és beruházások ellen. (Jánossy Gábor : Többet kívánt mindenki !) Nem is lehetett, mert minket erős humánus és szociális érzés vezetett. (Ügy van ! ügy van ! jobbfelől.) Amikor azt látjuk, hogy a munkások ezrei munka nélkül állanak, amikor a forradalmak, az azutáni infláció és különböző zavarok következtében az ipar és a magángazdaság mozdulatlanvolt és az emberek ezreinek munkanélkülisége hatott ránk, akkor természetesen senki sem volt, aki azt mondotta volna, hogy nem szabad állami beruházásokat kölcsönből vagy bármiből eszközölni a munkanélküliség enyhítésére. Megtehette ezt olyan hatalmas állam, mint az Amerikai Egyesült Államok, amelynek elnöke, Hoover, azt mondotta nemrégen, hogy a munkanélküliek ellátása nem az állam feladata, hanem a magáügazdaságé. Megtehette ezt Snowden is, az angol pénzügyminiszter, aki azt mondotta, hogy : a munkanélküliség enyhítésére nem vagyok hajlandó kölcsönt felvenni. De egy ezeréves ország, amely annyi szenvedésen ment keresztül és amelyet egypár esztendővel ezelőtt, forradalmak kínoztak meg, a maga szociális és humánus érzésével kénytelen volt azt mondani, hogy : igen, még áldozatok árán is olyan közmunkák végzéséhez, amelyek talán egyébként nem lettek volna szükségesek, (Ügy van ! Ügy van ! jobbfelől.) pártkülönbség nélkül azért járulunk hozzá, (Propper Sándor : Hallatlan cinizmus !) hogy a magyar munkások és iparosok ezreinek munkát adjunk. (Ügy van! jobbfelől. — Ellentmodások a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor : Onnan is sürgették folyton. Szemrehányásokat tettek.) Könnyű ma kifogásolni egyes modern létesítmények vagy középületek emelését, de én azt mondom ; budapesti közmunkával minden munkanélkülit kielégíteni nem lehet, mert az országban is voltak munkanélküliek, nemcsak Budapesten (Ügy van! Ügy van ! jobbfelől.) és amit pl. Miskolc környékén, vagy a Balatonnál végzett a földmívelésülése 1931 július 29-én, szerdán. 115 ügyi kormány, az is segített a munkanélkülisé" gen, mert igenis ott is voltak kőművesmunka sok. építőiparosok, akik várták a munkát. És ha talán még várhattunk volna is ezekkel az építkezésekkel egy ideig, igenis meg kellett azokat kezdeni azért, mert a munkások megélhetése kívánta, hogy ezekbe belemenjünk. (Egy hang a jobboldalon : Tudják Ők ezt nagyon jól !) A közmunkák megindításának követelése oly elementáris erővel és oly ellenállhatatlanul tört ki ebből a Házból és a közvéleményből is, hogy akármilyen kormány ült volna ezen a helyen, egyik sem tudott volna ez elől elzárkózni, (Jánossy Gábor: Ez igaz!) és jól tette a kormány, hogy nem zárkózott el ez elől, mert egészen bizonyos, hogy ha a közmunkákat meg nem indítja, ha a beruházások meg nem történnek, sokkal siílyosabb helyzetbe került volna az ország (Zaj. — Propper Sándor : A londoni borház ! — Elnök csenget.) és kérdés, vájjon az ország a maga gazdasági függetlenségét megtudta volna-e őrizni. (Büchler József : Ezt a legélesebben Éber Antal kifogásolja !) Meg kell azt is állapítani, hogy amikor éppen a szociáldemokratapárt — mondom, nem teszek szemrehányást ezért — követelte a lakásépítést, azután a közmunkák megindítását, az utak, hidak épításének megindítását, akkor igenis Éber Antal t. képviselőtársam mutatott rá legelőször a lakástúltermelésre. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : A lakásépítést vállaljuk !) De ez nem érinti azt, hogy most azután, amikor már ezek a beruházások megtörténtek, akkor az indító okokat az igen t. képviselő urak elfelejtik, félredobják, azt (Zaj. Elnök csenget.) hogy ők is — nagyon helyesen — kívánták ezeknek a közmunkáknak megindítását (Jánossy Gábor: Sürgették !) és most minden felelősséget az eredményekért, a nehézségekért, a költségekért egyszerűen ráhárítanak a kormányra és a kormánypártra. (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Legyen elég erkölcsi bátorságunk minden oldalon vállalni a felelősséget ezekért a dolgokért, vállalni a felelősséget azért, hogy a magyar kisemberek ezreit segítettük talpraállani. (Zaj a szélsőbaloldalon és a jobboldalon.) Még csak arra mutatok rá, hogy vájjon ki tiltakozott a múlt esztendőben az ellen, hogy a kormány 12 millió pengőt fordított inségmunkák céljából beruházásokra 1 Vájjon ki áll ma fel tiltakozni, hogy amikor ilyen nehéz pénzügyi helyzet van, ősszel mégis megkezdődik az állami Dunahidak építkezése Budapesten ! Nem jut eszébe senkinek sem ezen, sem a túlsó oldalon, (Propper Sándor : Ügy kellett kipofozni ezt is, de még mindig nem csinálják ! — Zaj. Elnök csenget.) mert tisztában vagyunk azzal, hogy igenis munkát kell adni és a nagy pénzügyi érdekek mellett bizonyos áldozatokat is kell hoznia az országnak akkor, amikor egész Európa hoz áldozatot. Ilyen körülmények közt tisztában kell lennünk azzal, hogy az állami költségvetés csökkentése a legnehezebb állami feladatok egyike. Mégis következetesen és erélyesen keresztül kell men-. nünk a dolgon ; de ezt azután azzal a következetességgel kell folytatni, amely a parlament minden oldalához illik. Megfigyeltem a költségvetési vitákat az idén is, a múlt esztendőben is. Ügyszólván minden képviselő hangoztatta a takarékosságot. (Fábián Béla: Igaz!) Mindenki hangoztatta a kiadások csökkentését, (Zaj.) de mindenkinek volt valami különleges kívánsága is (Ügy van! jobbfelől.) és ha ezeket a különleges kívánságokat összeadjuk, — ez kísérletkép meg is történt — akkor a duplájára kellene emelnünk a magyar állam költségvetését, ha mindeme kívánságokat a kor-