Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-8
Az országgyűlés képviselőházának 8. ülése 1931 július 29-én, szerdán. 95 tam, és azt akarom a jövőben is elérni, hogy az idegenforgalom keresztülvezető vonalát keletről nyugatra és nyugatról keletre Budapest bekapcsolásával építsük ki. (Éber Ântal: Szegény országnak nem lehetnek ilyen igényei. — Propper Sándor: Szegény országnak csak bankigazgatói lehetnek! — Nami zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! (Malasits Géza: A Károlyi-palotáról hallgatnak, mint a sün!) Malasits képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Bródy Ernő közbeszól. — Fábián Béla: Vigyázz, mentelmi elé kerülsz! — Propper Sándor: Csak bankvezérek legyenek! Bankvezérből nincs sok!) Propper képviselő urat ismételten kérem, maradjon csendben! (Nagy Emil: Hagyjuk beszélni a saját szónokunkat! — Zaj.) Csendet kérek a baloldalon! Kénytelen leszek az állandóan zajongókat névszerint megnevezni. Rassay Károly: Éber Antal t. képviselőtársam ezt a kérdést most elintézi azzal a közbeszólással, hogy szegény országnak nem lehetnek ilyen igényei. Milyen igények? Az, hogy idegenforgalmat teremtsek^ Egyetlen megmentése Budapestnek és az országnak, ha a kiáradó tőkével szemben idebent megfelelő idegenforgalmat létesítünk! (Éber Antal közbeszól. — Nagy zaj.) Nem értem ezt a nagy szigorúságot a képviselő úr részéről, aki nem talált egyetlen megrovó hangot sem a budapesti valódi pazarlásokkal szemben, a Wenckheim-palotával, a Károlyi-palotával, a freskókkal szemben; aki nem talált egyetlen megrovó szót sem az országban éveken keresztül végbement felháborító pazarlással szemben, Lillafüredtől kezdve le egészen a szegedi Szent Márkus-térig. (Derültség balfelől.) Egyszerre ilyen kérlelhetetlen, amikor arról van szó, hogy strandfürdőt akarunk teremteni rentábilis alapon a szegény népnek, és amikor idegenforgalmi szempontból egy megfelelő transzverzális utat akarunk építeni. (Fábián Béla: Csak a csibornak szabad Tihanyban fürdeni! — Friedrich István: Állam'költségen! — Jánossy Gábor: A Szent Márktér Velencében van, nem pedig Szegeden! — Bródy Ernő: Áttették Szegedre! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: Éber Antal t. képviselőtársam tegnap a takarékossági törekvéseknél disztingvált ás azt mondota: vannak olyan takarékossági törekvések, lamelyeknek alapforrása az irigység. Engedje meg t. 'képviselőtársaim, ha egy jó társadalmi állásiban lévő egyén ezeket a befektetéseket kifogásolja, de más, esztétikai és kellemes élvezeteket nyújtó befektetésekkel szemben nem tailál (megfelelő megrovó szavakait, akkor az irigység vádiját nem mivelünk szemben lehet felhozni. (Ügy van! f a szélsőbaloldalon. — Éber Antal: Tíz éven át eleget kifogásoltam! — Nagy zaj \a szélsőbaloldalon. — Büchler József közbeszól.) Elnök: Csendet kérek! Büohler 'képviselő unat is kérem, maradjon csendben! (Friedrich István: A freskók! Az is fontos volt! — Meskó Zoltán: Megfestik még a képviselő urat! — Friedrich István: Es a belügyi vigadó! Es az óra! A freskóik, szokrok! Micsoda Wirtschaft volt! Tíz év óta tiltakozunk! — Zaj.) Csendet kérek! Friedrich képviselő urat ismételten kérem, maradjon csendben! Rassay képviselő urat pedig figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt. Rassay Károly: Tisztelettel kérem ... (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Nem vagyok képes meghallani a képviselő úr szavait. Rassay Károly: Tisztelettel kérem beszédidőmnek egy órával való meghosszabbítását, kizárólag várható közbeszólások időpocsékoló hatása miatt! Elnök: Kérdem ,a t. Házat, méltóztatik-e ia meghosszabbítást megadni? (Igen! — Nagy zaj.) A Ház a képviselő úr beszédidejét egy órával meghossziabbította. Rassay Károly: T. Ház! Apponyi Albert gróf mélyen t. képviselőtársaim a felhatalmazás jövőre való megadásának kérdésében precízen felállította az ,a tételt, hogy elismeri az ellenzék jogát arra, hogy a politikai bizalom szempontjából megtagadja a felhatalmazást, figyelmeztet •azonban arra, hogy az ellenzéknek nem kötelessége mindig ezzel a fegyverrel élni. Valóban az a helyzet, hogy én is és pártom a kormánynak bizalom okából nem adjuk meg a kért felhatalmiazást, de azt hiszem, hogy itt a bizalom tekintetében disztingválni kell. Nem azt a normális politikai bizalomhiányt értem én ez alatt a bizalom alatt, amely engem arra késztet, hogy la kormány általános politikájával szemben ellenzéki álláspontot foglaljak el. Én el tudom képzelni, hogy a kormány politikájával szemben elfoglalt általános bizalmatlanságom mellett is rendkívüli időkben megadnám a kormánynak a felhatalmazást. (Jánossy Gábor: Ügy van! Erről van szó!) Itt azonban a bizalom hiánya nem azt a fogalmat jelenti. En inem adhatom meg a kormánynak a felhatalmazást azért, mert az ország bizalmának hiánya miatt előre halálraítéltnek látok minden kísérletet, hogy ez a kormány vezesse ki az országot a krízisből. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon, i— Friedrich István: Legjobb hurcolkodni!) Nem adhatom meg ezt a felhatalmazást, mert az én bizalmatlanságom nem általános politikai differenciákból táplálkozik. Sem a pártközi értekezleten, sem a pénzügyi bizottságban a kormány a maga részéről még kontúrjaiban sem tudott előterjeszteni olyan elgondolást és tervet, amelyből én az ebből a nehéz krízisből való kivezetésnek még csak reményét iß meríthetném. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az egész javaslat szelleme úgy, amint előttünk fekszik, az a kínos kísérletezés, hogy valahogyan ki ne maradjon egy olyan lehetőség isem a felhatalmazás köréből, amellyel a kormány élni akar, kapcsolatban ezzel a programmtalamsággal, azt mutatja, hogy a kormány, miután rendkívüli intézkedéseivel 'a világ előtt dekretálta a magyar gazdasági élet csődjét, most ezekkel a kivételes intézkedésekkel ezt a helyzetet továbbra is fenn akarja tartani. En híreket hallottam, hogy ezek a rendkívüli bankzárlati intézkedések további két hétre meg lesznek hosszabbítva. Megdöbbentem még a hír hallatára is. További két hétre <Bródy Ernő: Egyelőre!) egyelőre augusztus 15-éig meg lesznek hosszabbítva. Megint korlátozva vagyok, őszintén megvallva, kritikámban, de egyet meg kell állapítanom: pontosan az ellenkezőjét fogja elérni a kormány iá bankzárlat fenntartásával annak, mint ami a szeme előtt lebeg. A bankok helyzetének meggyengülése fog bekövetkezni feltétlenül, ki fog szivárogni a bankokból a pénz a nélkül, hogy más csatornákon keresztül oda vissza menne, mert a rendkívüli helyzet fenntartása minden nappal mélyebbé teszi azt a nyugtalanságot és bizalmatlanságot, mely 16*
