Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

06 Az országgyűlés képviselőházána a bankok és a valuta iránt egyaránt él a közönségben. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) En nem osztom ennek a bizalmatlanságnak a jogosultságát. En ma is ''azt hirdetem, „hogy ha a kormány végre szakítva eddigi pénzügyi politikájával, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) valóban olyan gazdasági politikát igyekeznék csinálni, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) amilyenre ennek az országnak szüksége van, akkor az a munkaerő, mely valóságos érték és amely ebben az országban megvan, indokolatlanná teszi ezt a bizalmatlanságot. (Ügy van! balfelől.) Hogy azonban technikai könnyebbségekből, a nagy problémákkal való szembenézés elkerülése céljából a kormány a legkényelmesebb utat válassza és lehúzza a redőnyöket, ez, 1 Ház, feltartóztathatlanúl vezet a végleges pusztuláshoz és a halálhoz, (Ügy van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Nem lehetnek érdektelenek, úgy amint érdektelen Éber Antal t. képviselőtársam, a társadalom mélyéből felhangzó jajkiáltással .szemben sem. (ügy van! balfelől) Tudják-e, t. képviselőtársaim, hogy ezeknek a rendkívüli intézkedéseknek fenntartása hány jogosulatlan és indokolatlan sérelmet jelent a polgársággal szemben, hogy egyenesen halálra ítél társadalmi rétegeket? (Bródy Ernő: Ártatlan áldozatokat!) T. képviselőtársaim talán megnyugtatják magukat azzal, hogy ezek az intézkedések csak azokat érintik, akiknek a bankokban betétjük vagy folyószámlájuk van. Engedelmet kérek, itt ül Kállay Tamás t. képviselőtársunk, aki szintén kereskedő és aki nagyon jól tudja, hogy azt a házbért az a kereskedő nem a betétjéből és nem folyószámlájából fizeti (Kállay Tamás: Nem lehet fizetni! — Nagy Emil: Tamás még nem fizetett soha :• életében ! — Elénk derültség. — Kállay Tamás: .Emilkém, a közéletben vagyont én nem szereztem! — Nagy Emil: Nem is azt mondtam!) Méltóztassanak megengedni, hogy visszavigyem a t. Házat ahhoz a komor képhez, amely kiárad ezeknek az intézkedéseknek ismertetéséből. Bocsánatot kérek, az a kereskedő, az az ügyvéd, az az orvos, az a szabadfoglalkozású egyén a mi leromlott gazdasági viszonyaink között nem rendelkezett bankbetéttel és folyószámlával. Annak az elemi létfenntartásához szükséges összeget, a kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges összeget munkájából és munkája után befolyó összegből kellett fedeznie. (Bródy Ernő: A napi bevételből!) Hiszen egy kereskedő ilyen kritikus időben már hetekkel ezelőtt el kezd gyűjteni a házbérre (Meskó Zoltán: Le kell szállítani!) a napi bevételből. Ha t. képviselőtársaim ma megkérdezik ismerőseiket, akár kereskedők, akár iparosok, akár orvosok, vagy mérnökök, hogy mennyi volt az ő bevételük az elmúlt három hétben, akkor megdöbbenve fognak ott állni, amikor látják, hogy ennek a rendszernek fenntartása egyenesen éhhalálra késztet embereket. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon") Es ugyanakkor egyszerűen becsukjuk a szemünket, megelégszünk azzal, hogy a bankmoratóriumot elrendeltük és az életnek további problémáival nem törődünk. Itt van az élet egyik további problémája, az árverések kérdése. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kétségbeesett leveleket kapunk, amelyekben az árverésre kerülő ingók tulajdonosai felhívják figyelmünket arra, hogy ugyanakkor, amikor a kormány egyirányban 8. ülése 1931 július 29-én, szerdán. a bevételek szerzését lehetetlenné tette, nem gondoskodott más irányban az árverések felfüggesztéséről. (Friedrich István: Hát miért nem teszik ezt már? Csináljanak már valamit, az Istenért! Borzasztó! Két hete van ez így! — Malasits Géza: Ha tudnának vialamit csinálni! — Zaj.) Azért nem teszik... (Friedrich István: Elárverezik az embereket! — Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Reisinger Ferenc: Ott meg hallgatnak, mint a csuka! Nem tudják mit szabad közbeszólni! — Jánossy Gábor: Hallgatunk, mert úgy illik, a házszabályok előírják!) Rassay Károly: Azt kérdi Friedrich t. képviselőtársam, hogy miért nem teszik meg tehát az intézkedéseket. Adok rá feleletet. Azért, mert bátrak voltak elrendelni bizonyos intézkedéseket, de gyávák levonni azoknak természetszerű, szükséges konzekvenciáit. (Friedrich István: így van!) Aki egy irányban moratóriumot rendel el, az megteheti ezt egy-két napi átmeneti intézkedés aryanánt, de ha tovább akarja fenntartani, akkor feltétlenül számolnia kell azzal, hogy ezt a moratóriumot az élet egész széles területére ki kell terjeszteni. (Ügy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ' Tehát vagy meg kell szüntetni a korlátozásokat, vagy kiterjeszteni a védelmet ezekre a szerencsétlen exisztenciákra. (Helyeslés a bal- és a szélsőbalodalon.) De, hogy a kormány a maga elhibázott pénzügyi és gazdasági politikáját a végén úgy akarja orvosolni, hogy nyolc millió ember sorsával szemben érdektelenséget jelent be, amint Éber Antal t. .képviselőtársam mondotta, hogy ilyen krízisekben a jajkiáltásokkal törődni nem lehet, erre nem mondhatok mást, mint amit a pártközi értekezleten és a pénzügyi bizottságban mondottam: egy ilyen intézkedés feltartóztathatatlan f orradalmosítása a társadalomnak. (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon. — Egy hang a balközépen: Ez biztos!) T. Ház! Nem adhatom meg a kormánynak jó lélekkel a felhatalmazást az államháztartás terén nagy kontúrokban bejelentett intézkedések megtételére sem. A kiadások terén hiába adom meg, mert ez a kormány 10 évi mulasztása után alkalmatlannak bizonyult arra, hogy ezen a téren tőle valami érdemleges eredményt várjak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ahol még ma is megtörténhetik az, hogy az egyik miniszter úr a salzburgi Festspiele-re tanulmányútra küld ki valakit, (Felkiáltások a baloldalon: Ebben az időben!), ahol az történhetik meg hogy a külföldi ellenőrző hivatal fogadótermének díszítésére 18.000 pengő kiadást parancsolnak rá a városra, (Friedrich István: Üres a belügyi vigadó, oda lehetne tenni!) ahol pártközi értekezleten elhatározzák a jegyzői állásoknak mobile offíciumként való kezelését és három nap múlva ugyanazok a tényezők elhatározzák, r hogy a jegyzői állásokat fizetéssel fogják dotálni (Mojzes János: Mi lesz a kielégítetlen ambíciókkal? — Zaj. — Jánossy Gábor: A Ház határoz!) ahol egy pillanatig nem gondolkoznak azon, hogy a jogos tulajdont, kiszámítathatatlan erkölcsi károkat okozva, ilyen korlátozások alá vegyék, ahol ránevelik a társadalmat arra, hogy a jogos' tulajdonához való hozzájutásért a legfantasztikusabb utakat járja és a legfantasztikusabb trükkökkel igyekezzék ezt^ a célt elérni, de ugyanakkor a Képviselőház a maga