Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

88 Az országgyűlés képviselőházánál zetnek, ne vezessék olyan irányzatok felé, amelyek a nemzet egyetemének érdiekével összhangban nincsenek. Ez a felelősség azonban össze nem hasonlítható a kormányt terhelő felelősséggel és az e felelősség ellen, a társadalmi felelősség ellen elkövetett hibák szolgálhatnak enyhítő körülményül, de nem exoueráJlják a kormány felelősségét azokért a hibákért, amelyeket "közgazdasági és pénzügyi tekintetben elkövetett. Hogy ezek a ;hibák fennállauak, ez kétséget nem szenved. Nem a mai, és tegnapi napnak hibái nagyobbrészt, hanem mindjárt a szanálás végrehajtása után indult meg ez az áramlat, amiely költségvetésünket megduzzasztotta és most végre olyan túldimenzionált állami gépezetet létesített, amelyet táplálni ennék a nemzetnek adóképessége hosszabb időn át nem képes. Megengedem, az adóképességnek ez a csökkenése talán csak ideig-óráig tart. Öszefügg ez a mezőgazdasági terményeknek árhanyatlásával. Azt az adót, amelyet a gazda elbírt pár évvel ezelőtt, nemi bírja a mai árak mellett. Lehet, hogy az a gazdasági depresszió engedni fog és akkor megírt nagy o bib adóképesség áll majd elő, de hogy mindenesetre túlságosan terhelte meg a magyar közgazdaságot a magyar állami életnek költekezése, az kétségtelen. De kérdem: egy kormány változás ebben az irányban fokozná-e, nagyobb méretűvé tenné-e a külföldnek bizalmát Magyarország pénzügyi és közgazdasági politikája tekintetâben? Én ezt nem hiszem. Megint egy ignota quantitas-szal állana szemben a világ. Őszintén megvallom, én az utolsó időben pénzügyi téren a jobb útra térésnek bizonyos jeleit látom, amelyek még nem elégségesek, de legalább meggátolták a további pazarlást. (Propper Sándor: A hajtó vadászat megmutatta! — Zaj a jobboldalon. ) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Apponyi Albert: Lehet, hogy új embe, reknek odaülése talán javulást és bizalomnövekedést hozna pár óv alatt, ideig-óráig, azonban, amikor a mai helyzettel való megbirkózásról van szó, nem jelentene ebben az irányban semmit sem, politikai bizalom tekintetében pedig jelentené az országnak leszállását egy, a már mosti elértnél! alacsonyabb nívóra. Megengedem, az új kormány kivívná magának azt a pozíciót, talán peg jobbat is, de most a pillanatról van szó és ennek szempontjából egy kormányváltozást előidézéséért a felelősséget magamra venni nem

1 tudnám. Nem tudom ezért a felelősséget magamra vállalni, Jiogy ezt a bizalmat, — hogy úgy mondjam — ne előlegezzem és nem tudnám magáimra vállalni a felelősséget, hogy a, bizaümi krízisnek ebben a világában és óceánjában bizonytalan elemekkel dobjam belé Magyarországot. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Reisinger Ferenc közbeszól- — Zaj.) Mélyen t. Képviselőház! Ezekben beszámoltam azokról az indokokról, amelyek engem arr/a bírtak, hogy pro és kontra mindent mérlegelve, a helyzetet mérlegelve, magamat arra határoztam el, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadjam és szatvazatomimal támogassam. (Elénk éljenzés a jobboldalon és a középen. — Propper Sándor: Hogy lelkesedik Jánossy! Mikor a választójogot követelte, nem lelkesedett! — Zaj a jobboldalon.) En ezzel semmit sem változtatok eddigi politikai magatartásomon. A helyzet objektív mérlegelésének ezek az eredményei, ame8. ülése 1931 július 29-én, szerdán. lyekben tévedhetek, amint mindenki tévedhet, de lelkiismeretem nem engedi, hogy másképpen cselekedjem. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Rassay Károly! Rassay Károly: T. Képviselőház! Amiket Apponyi Allbert gróf t. képviselőtársam... (Zaj « jobboldalon és a középen. — Halljuk! Halljuk! — Propper Sándor: Erre már nem kíváncsiak a mungók!) Elnök: Csendet kérek. Rassay Károly: ... az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatosan elmondott, sok tekintetben megegyeznek az én véleményemmel és csíak a végső konklúzióban térek el az ő felfogásától. Gróf Apponyi Albert mélyen t. képviselőtársam kétfelé választotta az előttünk fekvő törvényjavaslat anyagát és beszélt az abszolutóriumról, amelynek megadása vagy meg nem adása feladata a parlamentnek az eddig tett intézkedésekkel szemben és beszélt a további rendkívüli széles természetű felhatalmazásról, amelynek kérdését ő végső konklúzióiban a bizalorn kérdése szerint kívánja eldönteni — mondjuk — az ellenzék és a kormánypárt között. T. Ház! Ami a múltra vonatkozó felmentést illeti, azt — talán nem ugyanazokból az okokból, amelyekből előttem szóló mélyen t. képviselőtársam a kormánynak megadta — a magam részéről is megadom. Nem azért, mintha az első perctől kezdve nem egy kétségbeesett lépésnek tekintettem volna a bankzárlat elrendelését, nem azért, mintha azóta is az események még jobban meg nem erősítettek volna ebben a felfogásban, hanem kizárólag lélektani okokból. Teljes mértékben aláírom, hogy abban a kritikus helyzetben, amelyben a kormány volt és azok után a tanácsok, sőt követelések után, amelyek részben a Nemzeti Bank elnöke részéről, részben külföldi, általam nem ismert és nem ellenőrizhető tanácsadók működése folytán hozzájutottak, a kormány .nem tudott kitérni az elől, hogy ezeket az intézkedéseket foganatosítsa. Ebből az emberi lélektani szempontból adom meg az abszolutóriumot. Ebből következik azonban a további konzekvencia is, hogy én a kormánynak, ha semmi más aggodalmam nem volna, mint csak az eddig tett intézkedéseiből kiindulóan meglévő aggodalmaim továbbmenően csak arra adhatnék felhatalmazást, hogy ezeket a rendkívüli intézkedéseket haladéktalanul lebontsa és megszüntesse. Erre különben bátor leszek még a továbbiakban kitérni. Ami a jövőre vonatkozó felhatalmazást illeti, ebben a tekintetben eltér a felfogásom mélyen t. előttem felszólalt képvislőtársamétól. Eendkívül nehéz helyzetben vagyok, mint ahogy általában véve mindenki rendkívül nehéz helyzetben van, aki ebben a pillanatban ehhez a javaslathoz hozzászól. Körülbelül három hónapja annak, hogy én még a választások előtt ugyanerről a helyről beszéltem és foglalkoztam azokkal az okokkal, amelyek az ellenzéki kritikátaz utóbbi időben évekre viszszamenően megbénították és ezeket az okokat az ország rendkívül súlyos gazdasági helyzetében láttam. Akkor szórói-szóra a következőket mondottam. (Olvassa): «Az ország két esztendő óta rohamosan mélyülő gazdasági válságban van és ebből a gazdasági válságból sem a kormány, sem mi, külföldi kölcsön igénybevétele nélkül